Ez az utca tulajdonképpen egy körút, mely több feladatot is betölt. Az egyik ilyen feladat az, hogy az Ácsi utat összeköti a Győr felé haladó banai úttal, így aki Ács vagy az E 5-ös főútvonal felől érkezik és netalán Győr felé kíván haladni, így azt a község elkerülésével is megteheti. A másik ilyen feladat amit ellát az, hogy mint szélső utca szinte ,,beszegi’’ a község észak-nyugati területét, melyet mi Barackosnak nevezünk. A utcának csak az egyik, a déli oldala van beépítve, az északi oldal beépítetlen szántóföld. Sok szép ház épült Bábolnán az utóbbi 30 évben, de a legszebbeket azt hiszem, itt lehet találni. Ez nem véletlen! Ugyanis az itteni házak egynémelyikét, nem kisebb személyiség tervezte mint Makovecz Imre. A több mint 1 km hosszú utcában 38 épület, családi ház és középület található. Az utca közművesítettsége nem teljes. A vezetékes víz, a villany, a gáz, a telefon és a parabola-antennarendszer ugyan az itt lakók rendelkezésére áll, az utca portalanítása és járdásítása még hátra van.
Az utca névadója Wesselényi Miklós a reformkor nagy magyar politikusa, az akkori ellenzéki ifjúság bálványozott vezetője, aki nemcsak szellemileg, de fizikailag is ,,nagy’’ volt. Öles termetéről, roppant erejéről regék és legendák keltek szárnyra akkor és azóta is. Régi magyar nemesi család sarjaként Erdélyben a Wesselényiek ősi birtokán Zsibón látta meg a napvilágot 1796-ban. Akárcsak ősei, ő is Habsburg-ellenes volt kora ifjúságától egészen a haláláig. Fiatalon Széchenyi István társaságában bejárta Nyugat-Európát. Itt döbbent rá Magyarország társadalmi és gazdasági elmaradottságára. Hazatérve a szerzett tapasztalatokat, ismereteket igyekezett az itthoni viszonyok között hasznosítani. A magyar mezőgazdasági termelés, ezen belül az állattenyésztés és különösen a lótenyésztés fejlesztését szorgalmazta. Tapasztalatait mint politikus is felhasználta. Az akkor létező Magyarország hűbéri viszonyait élesen bírálta a különböző fórumokon elmondott beszédeiben. A dézsma, a robot eltörlését, az úrbéri földek parasztkézbe adását követelte az országgyűlésen. Megírta a Balítéletek c. könyvét, melyben a változás szükségességét és törvényszerűségét, valamint a polgári átalakulással kapcsolatos nézeteit fejtette ki. Járta a vármegyék gyűléseit, ahol a Nyugaton tapasztalt felvilágosodást és ennek eredményeit a gazdagságot hirdette, és a hazai maradiságot valamint az ezzel járó nyomorúságot ostorozta. Szatmár megye 1834. évi közgyűlésén elmondott bátor hangú beszédét, melyben az osztrák abszolutizmust és a nemesi kiváltságokat támadta, a hatalom birtokosai már nem tudták elviselni. Az ország rendje elleni izgatás vádjával perbe fogták. Védelmét Kölcsey, majd annak halála után Deák Ferenc látta el. A fővesztéssel járó vád alól ugyan sikerült megmenteni, de így is 3 évi börtönbüntetést szabtak ki rá. Mint ismeretes, 1838. tavaszán hatalmas árvíz pusztított az országban. Az árvíz Pestet sem kímélte. A kiöntött Duna elárasztotta az utcákat, és romba döntötte a házakat. A lakosság riadtan menekült a háztetőkre és a magasabb helyekre. Az éppen Pesten tartózkodó Wesselényi néhány társával együtt megszervezte a mentést. ő maga is tutajra szállt és mentette a bajbajutott lakosságot. (Innét származik a nevéhez ragasztott jelző ,,az árvízi hajós’’.)
Az ismert Jókai regény (Kárpáti Zoltán) is foglalkozik az árvízzel és a kapcsolatos mentéssel. Ebben többek között a következőket olvashatjuk: ,,A fáklyák közepett, a kormányrúdnál áll egy izmos herculesi alak, föveg nélkül egy könnyű kabát vetve a vállára… Ki ne ismerte volna őt, ki ne tudná ki volt? Pest város három legszomorúbb éjszakáján ezren és ezren hallották e nevet, mint szabadulásuk jelszavát hangzani és utána mondák áldva és magasztalva… E férfi Wesselényi Miklós.’’
Wesselényi büntetését a budai várbörtönben töltötte. A már korábban is jelentkező szembaja az izgalmak és a börtön körülmények miatt tovább súlyosbodott. A közvélemény nyomására az osztrák hatóságok, a büntetésének letöltése előtt kénytelenek voltak szabadon engedni. Sajnos szembaja nem javult. Külföldre megy kezeltetni magát. 1850-ben tér haza, de már vakon. Az úton megfázott és még abban az évben 54 éves korában meghalt.
Tetteit a hazáért és a népért, a haladásért folytatott küzdelmét sokan – írók és költők – megírták, megénekelték. Közülük most idézzük Ady Endrét, aki így jellemezte:
,,Wesselényi a magyar történelemnek egyik géniusza volt.’’
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |