A mai lótenyésztés és az állattenyésztés – nemcsak Bábolnán, de az egész országban – szinte elképzelhetetlen lucerna és lóhere nélkül. Azt azonban kevesen tudják, hogy ezt a két kitűnő takarmánynövényt Tessedik Sámuel hozta be és honosította meg hazánkban az 1700-as évek közepén.
Tessedik Sámuel neve a magyar fül számára kissé idegenül hangzik. Ez azért van, mert nagyapja, aki takácsmester volt. Morvaországból települt Magyarországra. Tessedik a Pest megyei Albertin született 1742. április 20-án, ahol evangélikus lelkészként tevékenykedett. Kétéves korában Szarvasra költöztek, ahol néhány évvel később apja meghalt. Miután anyja pozsonyi illetőségű volt, visszatelepültek az akkori fővárosba, ahol anyja mások gyerekeinek neveléséből tartotta el a családot.
Tessedik gimnáziumi tanulmányai után tehetős családoknál vállalt nevelői állást. Az így szerzett pénzből iratkozott be a debreceni főiskolára, melynek elvégzése után gyalog tért vissza Pozsonyba. Mint írta azért, hogy tapasztalatokat szerezhessen. 21 évesen a német ottangeni egyetemre iratkozott be, majd Jénában. Lipcsében és Berlinben folytatta tanulmányait. Németország ebben az időben a Nagy Frigyes által teremtett virágzását élte. Fejlődött az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság. Minden csodálattal töltötte el Tessediket, aki Magyarországon mozdulatlanságot tapasztalt.
Hazatérte után először Surányban egy nemesi családnál volt udvari lelkész, majd Szarvasra került lelkésznek és itt nekilátott külföldi tapasztalatainak hasznosításához. Egy evangélikus templomot és egy szakiskolát alapított a városban. Megírta egyik legjelentősebb könyvét A parasztember Magyarországon címmel. Nekilátott az új foglalkozások és munkák tanításának, elméletben az iskolában, gyakorlatban pedig kint a mezőn. Bebizonyította, hogy a sikert is lehet termelni. A lótenyésztők legnagyobb örömére meghonosította a lóherét és a lucernát. Gyümölcsfákat és egyéb fafajokat – köztük az akácot – telepített. Hirdette az Alföld fásításának és öntözésének szükségességét. A kisváros lakóit megtanította a gyapjúkészítésre s ennek fonására és szövésére. Iskolája, gazdasága országos hírű lett, nem csoda, hogy a haladó szellemű. minden újat pártoló II. József császár is felfigyelt munkásságára, és magas kitüntetésben részesítette.
Családi élete is példás volt. Az első feleségétől 13 a másodiktól 5 gyereke született, és felnevelte második feleségének előző házasságából származó 2 gyermekét is. Viszonylag hosszú életet élt meg. Élete végén megírta az Önéletírás című könyvét.
,,Ötvenéves papi pályafutásomnak végén neked ajánlom, kedves hazám ezen életrajzomat. Hogy milyen szép és tágas hatásköre van egy falusi papnak, mily végtelen sok jót tehet, azt bizonyítják következő soraim…’’
Tessedik Sámuel szobra az ősrégi bábolnai parkban található. Nevét a város egyik utcája is őrzi.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |