A Banai úti lakótelep hatodik új utcája. Ebben az utcában 38 telket mértek ki annak idején. Ennek mintegy negyede, 9 telek még beépítetlen. Az utca közművesített. Víz, villany, gáz, csatorna, parabola antenna rendszer az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca portalanított, járda azonban még nincs. A felépült házak – csakúgy mint a többi utcában – szépek, csinosak és általában kétszintesek.
Az utca névadója, Kozma Ferenc a magyarországi ménesek első magyar parancsnoka. Mint ismeretes, az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés új helyzetet teremtett az egész akkori birodalom területén. Vonatkozik ez az állami lótenyésztésre is. A korábban osztrák katonai irányítás alatt működő magyarországi ménesek (Mezőhegyes, Bábolna, Kisbér, Fogaras), ezenkívül a méntelepek (Székesfehérvár, Nagykörös, Sepsiszentgyörgy, Debrecen) magyar irányítás, mégpedig Kozma Ferenc személyében civil irányítás alá kerültek.
Kozma Ferenc 1825. szeptember 19-én született a Somogy megyei Sörnyepusztán. Iskoláit Sopronban végezte, majd 17 évesen a belovári kadetiskolába jelentkezett, ahol jó előmenetele eredményeként 1845-től Somogy megye ajánlására a királyi nemes testőrségnél szolgált. A szabadságharcban – miután több társával együtt Magyarországra szökött – harctéri beosztást kért. Szeptember 27-én lovas kötelékével együtt részt vett a pákozdi csatában. Végig küzdötte a szabadságharcot. A fegyverletétel után bujdosni kényszerült, mert mint szökött tisztre, biztos halálos ítélet várt. A bujdosása során 1850-ben került a Fejér megyei Baracskára. Itt – miután sikerült menlevelet szereznie – letelepedett és felesége birtokán gazdálkodott.
A politikától távol tartotta magát, de készséggel állt rendelkezésre egyéb közügyek intézése terén. Józan gondolkodásával, szerény és megnyerő modorával, kedvességével és derűs humorával az újra induló megyei társadalmi élet egyik népszerű tekintélye lett. Egy ideig a ,,Sürgöny’’ című lapnak is munkatársa volt és ennek alapján nevezték ki 1867-ben a minisztériumban tisztviselőnek. Rövidesen a lótenyésztés megszervezését bízták rá. Ilyen ismeretei ugyan nemigen voltak, de szervezőkészsége alapján alkalmas volt a terület rendbetételére.
A ménesek átadása ügyében – miután az osztrák katonai vezetés ettől ódzkodott – maga a király, I. Ferenc József is fogadta 1869. július 20-án. A tárgyaláson sikerült megnyernie a királyt az átadás ügyének és ez hatalmas diplomáciai sikere volt. A ménesek hivatalos átadására végül is 1869. december 8-án került sor. Az átadással megbízott osztrák tábornok kétségeit nem elhallgatva átadási beszédében többek között a következőket mondotta: ,,Hivatalos kötelességemből és mert parancsom van rá, átadom az intézményt, de katonai őszinteséggel megmondom, hogy végtelenül sajnálom, mert meg vagyok győződve arról, hogy ezek a katonai intézmények civil kézen tönkre fognak menni.’’
Kozma Ferenc volt az átvevő, aki szintén beszédet mondott és szívélyes hangvitelű beszéde keretében többek között így válaszolt: ,,Szintén hivatalos kötelességemnél fogva átvettnek nyilvánítom az intézményt, de köteles tisztelettelés lojális nyíltsággal közlöm és biztosítom exelenciádat, hogy ezek az intézmények civil kézen tönkre menni nem fognak, mert ezeket a magyar állam veszi a kezébe és tudatában van ezek óriási horderejének, és ezeket szeme fényének tartja. Egyenlőre én veszem át, lehet, hogy sikerülni fog a munkám, lehet, hogy nem, de akkor jön egy másik, egy harmadik, egy századik, de ezeknek az intézményeknek fel kell virágozni és nem szabad visszafejlődni.’’
A ménesek tényleg felvirágoztak. Az átvétel után Kozma Ferenc rendkívül nagy horderejű lépésre határozta el magát. Az intézményeket két felé választotta. Így egyazon területen létezett a katonai irányítású ménes egyenruhás tisztekkel és alkalmazottakkal, és létezett a polgári irányítású ménesbirtok. Ez utóbbi feladata a lótenyésztés kiszolgálása és a mezőgazdaság volt. Ezen ménesbirtokok (közöttük Bábolna) rövid idő alatt az akkori Európa legmodernebb gazdálkodását folytató példamutató nagyüzemévé váltak. Eredményes termelésükkel szinte teljes egészében fedezni tudták a lótenyésztéssel kapcsolatos tetemes költségeket.
Kozma Ferenc több hasonló intézkedést vezetett be. Munkája elismeréséül először osztálytanácsossá, majd miniszteri tanácsossá nevezték ki. 1891-ben nyugdíjba akart vonulni, ezt a szándékát nem fogadták el. A következő évben megromlott egészségi állapota miatt kérte ismét nyugdíjaztatását, ezt az uralkodó nem fogadta el. 1892. július 7-én egy hivatalos útja alkalmával Mezőhegyesen rosszul lett és meghalt.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |