A ,,Barackos’’ első keresztutcája. Nem sok, mindösszesen 25 családi ház épült ebben a kb. 300 m hosszú utcában. Ezek a házak viszont – melyek a ‘70-es évek végén, a ‘80-as évek elején épültek – magukon viselik az akkori viszonylagos jólét jegyeit. Egytől egyig kétszintes és egytől egyig szinte ,,kastélyszerű’’ építmények.
Az utca két vége az eredeti tervtől eltérően, nem kapcsolódik más utcákhoz. Vagyis nem az Ácsi úttól indul és a Kossuth Lajos utcáig tart, hanem mindkét oldalon ezektől előbb, szinte zsákutcaként fejeződik be. Az Ácsi úti oldalon is és a Kossuth utcai oldalon is fásítva lett a terület és az utca két vége ezekben a fásított parkokban ér véget. Ez a helyzet az itt lakókat nem zavarja. Ugyanis a keresztúton, a Virág utcán keresztül kényelmesen minden nehézség nélkül közlekedhetnek. Az utca az infrastruktúra minden kellékével (víz, villany, csatorna, telefon, parabola antenna rendszer) rendelkezik. Az utca portalanított és járdásított.
Az utca névadója Kazinczy Ferenc, a magyar történelem kiemelkedő személyisége, költő, író, forradalmár és nyelvújító volt. 1759-1831-ig, vagyis 72 évig élt. Apja zempléni protestáns köznemes. Fiát taníttatja és hadvezérnek szánja. Az ifjú Kazinczy azonban nem lett hadvezér. őt a betűk serege, a könyvek érdeklik. Rendületlenül és állandóan tanul. Többet, mint amit az iskola és a tanárok elvárnak tőle. Már fiatalon nemcsak olvassa, de angolból magyarra fordítja Shakespeare műveit, Goethe német költő verseit és számtalan más irodalmi alkotást.
,,Magyar Múzeum’’ néven folyóiratot alapít, melyben a ,,felvilágosodás’’ eszméit hirdeti és terjeszti. Mi sem természetesebb ezek után, mint az, hogy kapcsolatba kerül az osztrák elnyomás ellen szervezkedő és a szintén felvilágosodás eszméit hirdető magyar jakobinusokkal, Hajnóczyval és társaival. Mint tudjuk, ez a mozgalom elbukott. Vezetőit (Martinovics, Hajnóczy, Zsigray, stb.) kivégezték. Kazinczyt is halálra ítélik 1794-ben. Az ítéletet azonban nem hajtják végre. Kegyelmet kap, ami évekig tartó börtönbüntetést jelent. 7 és fél évet tölt az osztrák sziklavárak (Kunfstein) kazamatáiban. Fogsága alatt, ha módja nyílik rá ír, olvas, fordít és tanul. Deresedő fejjel szabadul. Megnősül, majd elvonul birtokára Széphalomra. Itt érlelődik benne a gondolat, hogy nemzete ügyét, a magyar fennmaradás és identitás ügyét, nemcsak politikával és forradalommal, hanem más eszközökkel is lehet és kell is szolgálni.
A magyar nyelv ezekben az évtizedekben, sőt lehet mondani, hogy évszázadokban, mai kifejezéssel élve ,,kútba’’ volt. Kevesen beszélték. Az akkori nemesség (értelmiség) nagy része a viszonyoknak megfelelően magyarul nem, vagy csak alig-alig beszélt. Német és latin volt a menő nyelv. Az iskolai oktatás is elsősorban ezeken a nyelveken történt. A magyar nyelvet mindenek előtt a képzetlen alsóbb rétegek beszélték. Nem csoda, hogy ez a nyelv elsatnyult, elszürkült, szókincse szegényes lett, kifejezőkészsége nehézkessé vált. Nagy volt a veszélye annak, hogy nyelvünket, vele együtt nemzeti mivoltunkat elveszítjük. Kazinczy érezte a veszélyt. Tudta, hogy ,,Nyelvében él a nemzet’’, ezért élete fő céljának a nyelvápolást és a nyelv megújítását tartotta. Nagy munka volt ez! Keresztülviteléhez mozgósította az akkori ,,írástudókat’’. Levélben megkereste az akkor élő magyar írókat, költőket, kritikusokat, tudósokat. Eszmecserére hívta őket otthonába, Széphalomra. Ezeken az összejöveteleken (melyeknek dokumentumai 22 testes kötetben ma is megvannak) érvel, buzdít, vitázik, bírál, ha kell veszekszik is. Munkája illetve munkájuk eredményeként a magyar nyelv kivirul, gazdagodik. Új szavak, új kifejezések születnek. Kazinczy maga is ebben az időben számos dalt, ódát, szonettet és verset írt. Ezenkívül két jelentős emlékirata, a ,,Pályám emlékezete’’ és a ,,Fogságom naplója’’ is ebben az időben készült. Mindkettő irodalmi életünk nagyszerű alkotásai közé tartozik ma is. Nyelvünk ápolása napjainkban is aktuális feladat.
Vannak ugyanis e területen is ferde kinövések. Az eléggé el nem ítélhető csibésznyelv és konyhanyelv mellett az ország vezető rétegét képező politikusok nyelve is sokszor az egyszerű magyar állampolgár számára érthetetlen. Például olvasom az újságban, hogy rövidesen beállítják a parlamentbe az ,,ombudsmanokat’’ azután olvasom, hogy a törvény ,,preambuiumának’’ a szóhasználata körül is vita folyik és még lehetne sorolni a nyelvünk tisztaságát egyáltalán nem javító szavakat és kifejezéseket. Szerencsére Kazinczy Ferenc példáját követve ma is vannak nyelvápoló, nyelvet újító és védő mozgalmak. Az ,,Édes anyanyelvünk’’, a ,,Beszélni nehéz’’, a ,,Magyarán szólva’’ című műsorok. Ezekkel mind a sajtóban, mind a rádióban és a tévében is találkozhatunk. Olyan kiváló tudósok művelték illetve művelik ezt a tevékenységet mint Lőrincze Lajos, Péchy Blanka, Deme László, Grétsy László, Vágó István és még sorolhatnánk. Nyelvünket, mellyel gondolatainkat, érzéseinket, örömeinket és bánatunkat egyaránt kifejezzük, szeretni kell. Ezt ajánlja nekünk nagy nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc. Idézünk egyik leveléből:
,,Mi ezt a nyelvet szeretni tartozánk, ha ily szép és a maga nemében egyetlen nem volna is: mert a miénk’’.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |