Ez az utca már a régi település, Bábolna-puszta területén van. Tulajdonképpen nem is utca, hanem egy út, amely a Mészáros utcától a Rákóczi utcáig húzódik. Mellette különböző távolságokban találunk középületeket. Itt van a katolikus templom, a Polgármesteri Hivatal, a Posta, az Öregek Napközi Otthona, sőt még a Kamaraszínház bejárata is erről az utcáról érhető el.
Mindössze egy sorház található itt, a Kocsisház. Az utca jobb és bal oldalán parkosított terület van.
Az utca névadója Jókai Mór, akit a legnagyobb magyar mesemondónak is titulálnak, nem véletlenül. Elbeszéléseinek, regényeinek se szeri, se száma. Jónéhány történelmi, társadalmi-politikai tárgyú regénye megfilmesítésre is került.
Jókai Mór 1825-ben született Komáromban. Régi magyar nemesi család gyermekeként. Iskoláit Pápán. Kecskeméten, majd Budapesten végezte. Pápán ismerkedett meg Petőfi Sándorral, akivel barátságot is kötött. Ez a barátság mély nyomokat hagyott benne, amint tudjuk, egészen Petőfi haláláig tartott.
Jókai is egyike volt azoknak az 1848-as ifjaknak, akik 1848. március 15-én a forradalmat kirobbantották, majd azt győzedelmesen végig is vitték.
Jókainak a mi vidékünkhöz is van kötődése. Anyai ágon a Pulay családhoz tartozott. A Pulayaknak a szomszéd községben, Banán voltak birtokaik. Gyermekkoromban Bana, Ács és Bábolna határán létezett az ún. Pulay-tag. Ez akkor még csak egy nagyobb tanya volt, ahol több lakás, istálló, csűr, pajta stb. szolgálta, illetve adta a mezőgazdasági termelés feltételeit. A régi banai temetőben pedig ma is találkozhatunk a Pulay család temetkezési helyeivel. Mindezt bizonyítandó el kell mondani, hogy az E 5-ös főútvonal bábolnai megállójában, szemben a volt ,,Tetra-csárdá’’-val (ma McDonald’s étterem), a nyárfaerdőben, egy vörösmárvány emléktábla hirdeti, hogy Jókai gyermekkorában ezen a környéken csatangolt.
Jókai Mór életét, munkásságát nagyban befolyásolta felesége, Laborfalvi Róza. ők véletlenül ismerkedtek meg.
A Budapesti Nemzeti Színház 1848. március 15-én Katona József Bánk bán című színművét adta elő. A 48-as ifjak, Egressy, Petőfi, Irinyi, Jókai és még sokan mások, jelen voltak az ünnepségen és szóltak a néphez. Jókai mellén egy hatalmas nemzeti színű kokárda virított, melyet pár perccel előtte a ragyogó színésznőtől, Laborfalvi Rózától kapott. ,,Ez volt a mi kézfogónk, a mi eljegyzésünk.’’ – írta később visszaemlékezéseiben.
A szabadságharc elbukása után Jókainak is bujdosnia kellett. Ha elfogják, halál vár rá. Felesége rejtegeti, majd amikor már ,,enyhülnek’’ a dolgok, menlevelet szerez neki.
Jókai ismét ír. Először álnéven, később a saját nevén. Az 1867- es kiegyezés után már ünnepelt író. Az új körülményeket (kiegyezés) elfogadja. Írásával, regényeivel a haladást szolgálja. Művei szereplői a magyar polgárosodás vélt, várt és elképzelt vonzó alakjai. Ilyenek voltak Berend Iván, Tímár Mihály és még jó néhányan.
Ugyanakkor mint ellenszenves figurákat jeleníti meg a letűnőben lévő kor létező, pénzért mindenre kapható, gerinctelen arisztokratáit. (Kárpáthy Zoltán, Egy magyar nábob című regényei.) Írásai a hazafias nevelést is szolgálják. A reformkor (Rab Rábi) vagy az 1848-as szabadságharc hősei (Kőszívű ember fiai) nagyszerűen példázzák népünk hazaszeretetét.
Jókai Mór viszonylag magas kort ért meg. 1904-ben, 79 éves korában halt meg.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |