Ez is a régi Bábolna puszta területén van. A postától az új iskoláig terjed, vagyis egy rövid kis utcácska. Az utca jellege – mint minden pusztai utcáé – megkérdőjelezhető. Az utca jobb oldalán ugyan létezik néhány lakóépület, többek között a katolikus plébánia hivatal is itt van, a bal oldalán azonban csupán egy épületet, az egykori adatfeldolgozót, ezen kívül az iskolakert egyrészét találjuk.
Az utca névadója, Arany János költő, aki 1817-ben született. Életének egy részét Nagyszalontán élte le. ő is a magyar költőóriások egyike. Történelmi elbeszélő költeményei, balladái, és egyéb versei számukat és tartalmukat tekintve is egyedülállóak a magyar költészetben.
A közelmúltban a Magyar Televízió képernyőjén is találkozhattunk az egyik legsikeresebb történelmi elbeszélő költeményével, a ,,Toldi’’-val. A főműsoridőben folytatásokban közölt költeményt Gáspár Sándor színművész tolmácsolta. Meg kell mondani, hogy ragyogóan. Mi hallgatók és nézők szinte azonosulni tudtunk a korral és a történettel. Ez egyrészt a költeménynek, másrészt az előadónak volt az érdeme. Persze az is igaz, hogy Nagy Lajos király kora – melyben a történet játszódik – a magyar történelem legdicsőbb időszakai közé tartozik, és így volt mit mondani róla. Az is igaz, hogy ezt a történelmi időszakot sem csak a dicsőség és a sikerek jellemezték, hanem kemény küzdelem, sok háború és harc is. Mindezek mellett nem hiányzott az intrika sem (ld. Toldi György esetét).
Egyébként Arany János – aki Nagyszalontán volt segédjegyző – költészetének az igazi kezdetét a ,,Toldi’’ megírása jelentette. Egy 1847-ben kiírt pályázaton, melyet az akkori ,,Kisfaludy társaság’’ hirdetett meg, ezzel a költeményével első díjat nyert. Ezen kívül ez hozta el számára Petőfi barátságát is. (E barátság első lépését Petőfi tette meg a hozzá írt költeményével.) A két nagy költő megismerkedésük után állandó kapcsolatban állt egymással. Többször találkoztak személyesen, sőt családjukkal együtt is. Ezen kívül pedig sűrűn leveleztek. Aki szórakoztató, vidám és okos olvasmányt akar olvasni, az olvassa el Petőfi és Arany levelezését. A szabadságharc és Petőfi elvesztése Aranyt nagyon lesújtotta. Ez verseiben is kifejezésre jutott ,,Letészem a lantot’’, ,,Tőlem ne várjon senki dalt’’, ,,Belőlem a jobb rész kihalt’’, írja ezekben az időkben. Később, miután Pestre költözött, az ország ünnepelt költője lett. Nem véletlen, hogy a kiegyezés után Ferenc József magyarországi látogatása alkalmával felkérik egy üdvözlő vers megírására. Arany ehelyett megírja a népgyilkos Edward angol király elkárhozását, a ,,Walesi Bárdok’’-at. Mint tudjuk, a költeményből a Walesi Bárdok vagy magyarul a walesi költők nem voltak hajlandók a walesi népet eltipró Edward angol király dicsőítésére, inkább a halált választották!
A továbbiakban Aranyhoz írt Petőfi verset közöljük.
TOLDI irójához elküldöm lelkemetPetőfi Sándor: Arany Jánoshoz
Meleg kézfogásra, forró ölelésre!…
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,
S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.
Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:
Nem tehetek róla… te gyujtottad ugy fel!
Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi
Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?
Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt
Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.
Más csak levelenként kapja a borostyánt,
S neked rögtön egész koszorút kell adni.
Ki volt tanítód? hol jártál iskolába?
Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted.
Az iskolákban nem tanulni, hiába,
Ilyet… a természet tanított tégedet.
Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű,
De oly tiszta is, mint a puszták harangja,
Melynek csengése a rónákon keresztűl
Vándorol, s a világ zaja nem zavarja.
S ez az igaz költő, ki a nép ajkára
Hullatja keblének mennyei mannáját.
A szegény nép! olyan felhős láthatára,
S felhők közt kék eget csak néhanapján lát.
Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más,
Enyhítsük mi költők, daloljunk számára,
Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás,
Egy édes álom a kemény nyoszolyára! –
Ezen gondolatok elmém környékezték,
Midőn a költői szent hegyre jövék fel;
Mit én nem egészen dicstelenűl kezdék,
Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel!
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |