A banai úti lakótelep második új utcája. Szinte teljesen be- épült. Az itt kialakított 23 házhely közül mindössze 1 telek nincs beépítve, de itt is anyaggyűjtés folyik. A felépített házak mindegyike kétszintes és valóságos csodának számít. Az embereknek eláll szeme-szája, ha végigmegy az utcán és szemrevételezi ezeket az épületeket. Egyik szebb, mint a másik. Az utca közművesítettsége teljes. Villany, víz, gáz, telefon, parabola- antenna-rendszer, csatorna az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca portalanított, de járda még nincs. Reméljük, hogy az itt lakók, ezt a hiányt hamarosan pótolják és az utcához méltó, szép járdákat építenek ők is. (A leírtak csak az utca egyik felére, a keresztútig vonatkoznak. Azon túl más a helyzet!)
Az utca névadója, Cserháti Sándor a magyar mezőgazdasági termelés kiemelkedő személyisége. 1852. szeptember 14-én született Győrött. Középiskoláit ugyanott, felsőbb iskoláit Pozsonyban végezte. Ezt követően Németországba ment, ahol a hallei, majd a lipcsei egyetemek hallgatója lett. Hazatérte után a Magyaróvári gazdasági akadémián tanárként dolgozott. Meg- győződése volt, hogy a magyar föld, a magyar klíma az akkori terméseredmények többszörösét képes adni szakszerű és tudományos gazdálkodás esetén.
Életének, munkásságának ez a kérdés a későbbiekben köz- ponti témájává vált. Az ezzel kapcsolatos nézeteit, tapasztalatait és javaslatait a sajtó hasábjain is ismertette. Több újságcikket és tanulmányt írt, illetve jelentetett meg. Többek között: ,,A trágyázás alapelvei’’, ,,Talajjavító növények’’, ,,Csalamádé termelése bevermelése és etetése’’, stb.
Kidolgozta egy növényteremtési kísérleti- és kutatóintézet létrehozásának a terveit. A terv azután szívós, kemény munkájának az eredményeként meg is valósult. A Magyaróvári Növény- termelési Kísérleti Állomás az ő alkotása. Ennek az intézetnek a segítéségével – melynek két évtizeden keresztül, egészen haláláig a vezetője volt – a kísérletek sokaságát hajtotta végre. A kísérletek több területen folytak, de ezek közül is két területet tartott igazán fontosnak, a vetőmag, és a műtrágya hazai előállítását és felhasználását. Abban az időben a magyar haszonnövények, többek között a búza és más kalászosok vetőmagszükségletét a külföldről importált vetőmagok adták. Ezek termés- hozama eléggé rapszodikus volt és nagyon sokszor nem váltot- ták be a hozzájuk fűzött reményeket. Cserháti azt vallotta, hogy ezeket a vetőmagvakat – pl. a búzát – idehaza kell előállítani, itt- hon lehet és kell a legmegfelelőbb fajtát kikísérletezni. Ami a műtrágya felhasználást illeti, ettől a hazai termelők idegenkedtek. Ezt az idegenkedést a helytelen és tudománytalan propaganda még fokozta. Cserháti és intézete kísérleteivel bebizonyította, hogy a műtrágyának hozamnövelő hatása van, és az istállótrágyával történő együttes alkalmazása szinte ugrásszerű hozamemelkedést eredményez a növénytermelésben. Meg kell jegyezni, hogy mai szemmel nézve az akkori növénytermelés hozamai nem voltak valami magasak. Pl. búzából kataszteri holdanként 8-10 q-ás termések voltak, ami hektáronként 15-18 q-ás termést jelentettek. Ha ehhez hasonlítjuk pl. a mostani termésátlagokat, ami búzából közepes termés esetén is 45-50 q hektáronként, akkor van min csodálkozni. Hasonló a helyzet a kukoricánál is. Akkor holdanként 20 q-t, hektáronként 30-35 q- át tudtak betakarítani, tegyük hozzá mindjárt, hogy jó termés esetén. Napjainkban nem ritka a 100 q-ás kukoricatermés. Persze azt meg kell jegyezni, hogy a mostani terméseredmények Cserháti idejében és kísérletei alapján még nem voltak meg. Sőt közel sem voltak ilyenek. De az elérésükhöz vezető utat, a jó vetőmag, a műtrágya, a talaj-előkészítés, az optimális időben történő vetés kikísérletezése, ajánlása az ő intézetéhez vezethető vissza. Vagyis, amit most termelési rendszereknek nevezzünk, azt Cserháti ezelőtt közel 100 évvel már ajánlotta. Természetesen ezzel nem akarjuk a mai termelési rendszerek bevezetőinek a munkáját és nagyszerű eredményeit kisebbíteni vagy kétségbe vonni. Sőt!
Cserháti gondot fordított arra is, hogy kísérletei ismertté váljanak. E célból saját költségén létrehozott egy lapot, a ,,Mezőgazdasági Szemlé’’-t. Ezt az érdekes és közkedvelt lapot nemcsak szerkesztette, de nagyrészt írta is, közel két évtizeden keresztül.
Sajnos ez a nagyszerű ember alkotó ereje teljében, 1908-ban meghalt. Nem érte meg a 60. évet.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |