A Banai úti lakótelep negyedik új utcája. A beépítettsége még nem teljes. Az itt kialakított 44 telek közül teljesen beépített 36, építés alatt van 3, a többi telek is már gazdára talált, azonban itt még az építést megelőző anyaggyűjtés folyik. Erről az utcáról is lehet mondani, hogy az itt épülő házak mindegyike nagyon szép, és egytől-egyig kétszintes. A közművek, vagyis a víz, villany, gáz, csatorna, parabola antenna rendszer az itt lakók rendelkezésére áll. Járda ugyan még nincs, de az utca portalanított.
Az utca névadója, Csekonics József Bábolna újkori történetének jelentős személyisége. ő volt a Bábolnai Ménes első parancsnoka. Önéletrajzában önmagáról a következőket írja: ,,1757-ben Kőszegen, Magyarországon születtem, nemesi származású, de vagyontalan szülőktől.’’ (Nem azonos tehát a gazdag mulatozásokat kedvelő Csekonics báróval.)
Tanulmányait szülővárosában, Kőszegen kezdte. Itt a jezsuita gimnáziumba iratkozott be, majd később Bécsbe ment a piaristák vezette lővenburgi akadémiára. Életét a veleszületett lószeretet alaposan befolyásolta. Ez miatt még a tanulmányit is képes volt félbeszakítani és beállt közkatonának az egyik lovasezredbe. Itt igyekezete és lelkiismeretes munkájának eredményeként előbb altiszt, majd ezt követően hadnagy lett. 1778-ben már a ,,Modena’’ vértesezred főhadnagya, 1783-ban pedig másodosztályú kapitánnyá lépett elő. Szolgálati idejét sőt a szabadidejét is teljes egészében a lótenyésztés akkori helyzetének a tanulmányozására fordította.
Megjegyzendő, hogy ebben az időben gépek még nem voltak, így a lónak rendkívül nagy jelentősége volt az élet minden területén, de különösen az volt a közlekedésben, a mezőgazdasági termelésben és a hadászatban. Ebből adódóan igaz volt az a megállapítás, miszerint a hadszíntereken is és a gazdasági életben is az győzött, akinek jobb lovai voltak. Csekonics a lótenyésztés helyzetének tanulmányozása során arra a megállapításra jutott, hogy a birodalom, ezen belül Magyarország lótenyésztésének a helyzete siralmas képet mutat. A hadsereg számára szükséges megfelelő lovakat alig-alig tudták összeszedni. Mindez arra kényszerítette a fiatal kapitányt, hogy tapasztalatait, majd a helyzet javítását szolgáló javaslatait egy tanulmányba összegezze. Ez a tanulmány el is készült, és Csekonics nem kis bátorságot tanúsítva az éppen Budán tartózkodó II. József császár elé terjesztette. Mint ismeretes. II. József császár haladó gondolkodású ember volt, aki mind gazdaságilag, mind katonailag, erős birodalmat akart létrehozni. Terveibe beillett Csekonics lótenyésztés fellendítésével kapcsolatos munkája. A tervet megvizsgáltatta, azt jónak és megvalósíthatónak tartotta. A tervben többek között az szerepelt, hogy az állam hozzon létre állami ménesintézeteket, ahol a lótenyésztést hozzáértő szakemberek esetleges import ménesekkel és kancákkal javítsák fel.
Az ezzel kapcsolatos császári rendelet ,,Végezés’’ címmel meg is jelent 1784. decemberében. Ez a rendelet (amely német és magyar nyelven íródott, eredeti szövegezésben a lovasmúzeumban megtekinthető) 28 pontban sorolja fel, hogy kinek mikor mit kell tenni a lótenyésztés fellendítése érdekében. A rendelet alapján került megvásárlásra az Arad megyei Mezőhegyes, ahol is 1785. májusában megalakult az első magyarországi állami ménesbirtok. A ménes parancsnokának a császár Csekonics Józsefet nevezte ki. 4 év múlva 1789-ben Bábolnát is megvásárolta az állam Szapáry József gróftól. Az első időkben Bábolna Csekonics József parancsnoksága alá tartozott és Mezőhegyes fiókintézményeként működött. Ez a helyzet 1806-ban változott meg, amikor is Bábolna külön vált Mezőhegyestől és önálló Ménesbirtok lett. Az ezzel kapcsolatos korabeli okirat a lovasmúzeumban megtekinthető.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |