Erről a ,,régi’’ középületünkről az utóbbi 25 évben – a bábolnai lapokban -több írás is megjelent. 1970-ben az iskola 100 éves jubileuma alkalmából jó magam is írtam róla. 1993-ban Bábolna községgé alakulásának 35. évfordulója alkalmából Kovács Józsefné pedagógus tolla alól kerüli ki egy írás, majd 1995-ben az iskola fennállásának 125. évében Kun Istvánné összeállítását olvashattuk. A felsorolt írásokból tájékozódhattunk az iskola közel másfél évszázados munkájáról, az itt dolgozó pedagógusokról, arról a sok-sok nehézségről, gondokról és tegyük hozzá mindjárt. hogy örömökről is, amit ez a közel másfél évszázad produkált.
Úgy hiszem, hogy mindezek után nekem már sok mondanivalóm nem lehet. Legfeljebb néhány gondolatot az iskola bővítéseihez fűznék.
Mint a korábbi írásokból, tudjuk, az iskola 1870-ben alakult. Mindössze 2 tanteremből állt, egy okleveles és egy segédtanítóval működött. A korábbi írásokból azt is tudjuk, hogy az iskolát állandóan bővíteni kellett. Ezek a bővítések szükségszerűek voltak. Egyrészt az üzem állandóan fejlődött és vele együtt nőtt a lakosság is, másrészt abban az időben bőven volt az ,,Isten áldás’’ és egy-egy családban 5-6 gyermek is előfordult. (Sajnos most nem így van.) Az első bővítés két évtized elteltével 1893-ban történt. Egy idekapcsolódó lakást számoltak fel és így 3 tanteremmel bővült az iskola.
Pár évtized után 1962-ben a bővítésre újabb lehetőség nyílt. A nyugdíjba vonuló iskolaigazgató lakását alakították át tantermekké és így újabb 3 tantermet nyertek. Erre egyébként szükség is volt, mert időközben a kinti iskolák egy része (Ölbő, Tarcs) megszűnt és a tanulókat Bábolnához csatolták. Az igazi nagy bővítések azonban csak ezután következtek. Bábolnának régi vágya volt, hogy az elemi és általános iskolákon túl egy magasabb szintű iskolával is rendelkezzen. Ezt az igényt korábban a lótenyésztés eredményei, majd később 1960 után az újszerű iparszerű mezőgazdasági termelési módok bevezetése és oktatása indokolták.
Ez a vágy végre megvalósulni látszott. 1964-ben elkészült egy új iskolarész 4 tanteremmel, mely ,,Mezőgazdasági Szakközépiskola’’-ként működött. Ez az intézmény közel egy évtizedes működés után csak az Isten tudja, hogy miért, megszűnt. 1974-ben újabb bővítés történt. Ismét egy régi vágy teljesült. Megépült a 200 személyes napközis étkezde, modern konyhával és felszereléssel.
Mindezek a bővítések nagy és sok plusz munkát követeltek az akkori tantestületektől elsősorban az igazgatóktól. Volt ,,szaladgálni’’ való bőven. Dicséretükre legyen mondva, hogy végül is az akkori viszonyokat tekintve a célnak megfelelő iskolát sikerült építtetniük.
A régi iskola külső megjelenésében az 1870-es évihez viszonyítva alig változott. Különösen a két utcai front maradt meg a réginek. Adódott minden abból, hogy a bővítések az épületen belül történtek és így a kinti megjelenést nem befolyásolták.
A bővítések egy másik része viszont alaposan eltér a hagyományos épülettől. Itt van mindjárt ez a lapos tetejű építmény, a volt szakközépiskola. Nemcsak a tetőszerkezete, de egyéb méretei is eltérőek. Azután itt van a napközi szintén lapos tetővel. Kár érte, mert valahogy nem illik a környezetbe.
Mindezek semmit sem vonnak le azokból az erőfeszítésekből, amelyek ezekben az éveken az iskola korszerűsítése érdekében történtek.
1984-ben végre felépült az új iskola, tágas belső és külső terekkel és hat új pedagógus lakással.
De ez már egy másik történet.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |