A kórház

Bábolna központjától mintegy 1000 m-re egy kétszintes erődítményszerű épület áll. A régi időkben a végvárak lehettek ilyenek az országhatárokon. Ezt az épületet ma úgy hívják, hogy Kórház szálló. Nem véletlenül! Mintegy 30 szoba-konyhás, összkomfortos, elsősorban fiataloknak való lakás van itt. Valamikor ez az épület – legalább is egy része – kórház volt. Innét származik az elnevezés. Hogy eredetileg nem kórháznak épült, az szinte biztosra vehető. Ennek a kis településnek ugyanis ekkora kórházra nem volt és nem is lehetett szüksége.

Az tény, hogy az épület felsőszintje legalább is egy időben egészségügyi feladatokat látott el. Itt volt az orvosi rendelő, a gyógyszertár, néhány betegszoba, sőt egy időben szülőotthonként is működött.

Természetesen a felsorolt egészségügyi dolgozóknak (orvos, gyógyszerész, védőnő, szülésznő, stb.) a lakásuk is itt volt. Mindezekkel együtt és mindezeken túl az épület nagysága olyan terjedelmű volt és ma is az, hogy a felsoroltak dupláját is el lehetett volna itt helyezni. Az épület földszintjén egyébként cselédlakások voltak. Ez az épület is a régi bábolnai épületek közé tartozik. Építésének idejét elég sokáig csak találgattuk.

Feltételeztük, hogy az 1800-as évek közepén épült. Ugyanis, ha korábban meg lett volna a nagy háborúk, különösen a szabadságharc idején, hadicélokra biztosan felhasználják. Időközben építésének pontos idejét is sikerült kideríteni. Feltételezésünk helyesnek bizonyult – építésének pontos ideje 1885. Azt viszont nem sikerült kiderítenünk, hogy miért ide és miért ekkorára építették.

Az azonban kétségkívül igaz, hogy a mi emberöltőnk alatt már kórház volt és hozzátehetjük mindjárt, hogy nem is akármilyen. Neves orvosok dolgoztak itt. Elég, ha utalunk Stakinger, Csabai, Tóth vagy Dolinszki doktor nevére. Közülük talán dr. Csabai Béla volt a legnevesebb. Az ő idejében a kórházban fekvőbeteg-ellátás is volt. Ebből adódóan kisebb műtéteket is végzett. Jó megjelenésű, szimpatikus férfi volt annak ellenére, hogy mosolyogni kevesen látták.

Nagyon szép volt a felesége, akit Bábolna legszebb asszonyának tartottak. Létezett Bábolnán ebben az időben az ún. ,,Jószív Egyesület’’. Ennek a szociális feladatokat is ellátó intézménynek az itteni tisztek, tisztviselők és feleségeik, ezenkívül néhány altiszt és iparos is tagja volt. Feladatuknak elsősorban a szegény és sokgyermekes családoknak a segítését tartották. Ennek ellátásához pénz kellett. A ménes és a gazdaság adományain kívül, esetenként belépődíjas összejöveteleket is szerveztek. Itt az érdekesség kedvéért a beszámolókon túl – a magyar történelem- ből egy-egy életképet vagy epizódot is bemutattak. Így került sor egy alkalommal Vörösmarty Mihály ,,Szép Ilonka’’ versének megjelenítésére is. A szép Ilonka ki is lehetett volna más, mint Csabai Béláné.

Meg kell mondani, hogy ebben az időben Bábolnán a katonatisztek, altisztek, gazdák sokasága volt található. Ezek az ,,urak’’ hiányt nem szenvedtek semmiből. Viszonylag magas fizetéssel rendelkeztek, így a jótékonyság különösebb terhet vagy gondot nem okozott számukra.

Mint ismeretes, az utóbbi években a múzeumban teljesítek szolgálatot. 1995. szeptember 5-én egy verőfényes napon 3 külföldi (ausztrál) és egy magyar látogatóm volt. A külföldi úr dr. Török Béla felesége és leánya jól beszélték a magyar nyelvet. A negyedik vendég egy töpörödött 90 éves, vagy attól idősebb öreg hölgy, illetve öreg néni volt. Úgy mutatkozott be, mint régi bábolnai, dr. Csabai Béláné Török Katalin vagyok – mondotta. Én csak néztem!

Nem akartam hinni a fülemnek és a szememnek. ő lett volna a ,,Szép Ilonka’’?! Hogy mivé lesz az ember.