A 16-os lakótelep negyedik és leghosszabb utcája. A Csikótelepi úttól az Ácsi útig terjed. Hossza közel 1 km. Teljesen beépített. Összesen 78 családi ház található itt. Az utca Ácsi úti végén, a páratlan oldalon a benzintöltő állomás, a páros oldalon egy autóalkatrész bolt a Döbrössy-szerviz mellett.
Az utcában két vállalkozó működik, egy kisiparos, Bagi György cipész, és egy magánfuvarozó Takács Miklós. Ezt az utcát is a Radnóti utca keresztezi. Az utca közművesítettsége teljes, portalanított, járdásított. Villany, víz, gáz, csatorna, telefon, parabola antennarendszer az itt lakók rendelkezésére áll.
Az utca névadója, Ady Endre a magyar költőóriások egyike. Sajnos, mint nagy költőtársai (Balassi, Csokonai, Petőfi, József Attila), ő is rövid földi életet, mindössze 42 évet élt. 1877-ben a Szilágyságban, Érdmindszenten (ma Románia) született egy elszegényedett kisnemesi családban. Középiskoláit Nagykárolyban és a Zilahi Református Kollégiumban végezte. Innét került Debrecenbe, ahol is a jogi akadémia hallgatója lett. Jogi tanulmányait nem fejezte be.
Csábította az újságírás és a költészet. Ezek kedvéért otthagyta az akadémiát. 21 évesen megjelenik a nem túl nagy sikert arató első verseskötete. Egy év múlva, 1900-ban már Nagyváradon találjuk. A „Nagyváradi Napló”-nak lett a munkatársa. Ez az újság akkor a haladó polgárság radikális lapja volt. Ady először belső munkatársa, később szerkesztője lett a lapnak. Újságíróként beleveti magát az élet sűrűjébe. Megismeri az akkori magyar társadalom kirívó igazságtalanságait. A nép nagy többségének feudális nyomorát és az akkor még létező arisztokrácia földbirtokosság kiváltságait. Ezt a helyzetet nem tudja elfogadni. A publicisztika minden eszközét felhasználja ennek ostorozására. Lapján keresztül verseivel és cikkeivel küzd egy jobb világért, reformokért.
Nagyváradon ismerkedik meg költészetének híres nőalakjával, „Lédával” (Brüll Adél). Ez a szerelem, valamint első párizsi útja újabb lökést ad tehetségének, tisztánlátásának kibontakozásához. Párizs, az akkor már hatalmas világváros roppant méreteivel, érett polgári kultúrájával még inkább rádöbbentette hazájának, Magyarországnak feudális elmaradottságára. 1905-ben hazatért. Itthon a „Budapesti Napló” című lap munkatársaként dolgozik.
Még ebben az évben, 1905-ben, majd 2 év múlva, 1907-ben újabb verses kötetei jelennek meg. Verseiben, írásaiban ha lehet még szenvedélyesebben bírálja a feudális Magyarországon uralkodó állapotokat. Nem véletlen hogy az akkori uralkodó osztály politikusaival összeütközésbe kerül. Ezek elítélik, megbélyegzik költészetét, munkásságát. Fölforgatónak, lázítónak tartják. A szabadelvű polgárság és a munkásság viszont rajongott érte.
1912-ben szakított Lédával, majd 2 év múlva 1914-ben feleségül veszi Boncza Bertát (Csinszkát). Sajnos fiatalkori betegsége akkor már erősen megviseli szervezetét, ehhez hozzájárulnak a személye körüli feszültségek és a háború borzalmairól érkező hírek is. A háború végét még megérte, de 1919-ben meghalt. A feudális magyarországi állapotokat hűen bemutató egyik versét közöljük:
A grófi szérün
|
Nyár-éjszakán a grófi szérün Reccsen a deszka-palánk S asztag-városban pirosan Mordul az égre a láng. Éjféli hajnal, szörnyű fény ez, Nincs párja, napja, neve. Fut, reszket a riadt mezőn Az égő élet heve. Koldus, rossz álmú zsellér ébred, Lompos, bús kutya csahol. Az egész táj vad fájdalom. S a gróf mulat valahol. Szenes kalászok énekelnek Gonosz, csúfos éneket: »Korgó gyomrú magyar paraszt, Hát mi vagyok én neked?« |
»Mért fáj neked az égő élet? Nincs benne részed soha. Ne sírj, grófodnak lesz azért Leánya, pénze, bora.« »Ne félj, a tél meg fog gyötörni, Mint máskor, hogyha akar. Élethez, szemhez nincs közöd, Grófi föld ez és magyar.« S mégis, amikor jön a reggel S pernyét fújnak a szelek, A grófi szérün ott zokog Egy egész koldus-sereg. Siratják a semmit, a másét, – A gróf tán épp agarász – Érzik titkon, hogy az övék E bús élet s a kalász. |
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |