Pettkó-Szandtner 1947 –ben elhagyta Németországot és 1949-ig Svédországban telepedett le. Egyiptomban a király elhatározta, hogy olyan ménest akar létrehozni, amely az arab lótenyésztés Mekkája lenne. Mohamed Tacher pasa 1949-ben az egyiptomi király rokona – különben kiváló lovas szakember – felhívta telefonon gróf Almássy László (Az angol beteg c. Oscar-díjas film főszereplőjét róla mintázták) kiváló Afrika kutatót, hogy tudna-e ajánlani valakit, aki profi lótenyésztő és aki elvállalná a Kafr-Farouk ménes vezetését. A gróf ismerte Pettkó-Szandtner helyzetét és azt is, hogy milyen kiváló szakember volt a bábolnai ménesparancsnok. A meghívást azonnal elfogadta a tábornok és ekkor új élet kezdődött Pettkó-Szandtner életében. Néhány év alatt a ménes hatalmas fejlődésen ment át: a lovak külleme, minősége sokat javult. A ménes példás rendjét pompás virágágyások, fehérre meszelt karámok hangsúlyozták Rövid idő alatt a Kafr-Farouk (El-Zahraa-paradicsom) ménes lett az arab lovak tenyésztőjének egyik fő beszerzési forrása, hiszen hamar híre ment Szandtner teljesítményének, hatalmas sikereinek. Pettkó-Szandtner Tibor 1959-ben hagyta el Egyiptomot és Ludwig von Wittelsbach bajor királyi herceg meghívására visszatért az öreg kontinensre. Élete utolsó éveit a volt sárvári ménes lovai között élte le. Sárvár 1944-ig a Wittelsbach család birtokában volt. 1961. január 6-án halt meg Leutstetten-ben. Ma is ott áll a sírja a vadregényes Starnberger-See partján. A szerény gyászjelentésen Pál apostol szavai voltak olvashatók. Élete vezérfonala volt ez: “Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” Régi barátja dr. Werner Schaurte búcsúztatta “Grandseigneur Tibort” vagyis Tibor nagyurat. Mert igazi nagyúr volt, az arab lovak nagy szerelmese, aki szerényen, de öntudatosan, nagyúri módon bánt vendégeivel. Akik az ő parancsnoksága alatt jártak Bábolnán, úgy emlékeznek erre a letűnt korszakra, amelynek megvolt a szépsége és pompája, és ennek a korszaknak egyik kiemelkedő, legnagyobb embere volt Pettkó-Szandtner Tibor. Csak a lovak iránt érzett mély és nagy szeretettel, csak az arab lovak iránt lángoló szívvel hozhat egy ménesgazda olyat létre, amit ő alkotott.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |