Amikor tudomására jutott, hogy a nyugatról hazatért személyzetet le akarják váltani – mint megbízhatatlanokat- és szakszerűtlen lépésekre is készülnek, tollat ragadott és levelet írt az akkori mezőgazdasági miniszternek, Barányos Károlynak. Megrázó és megható ez a levél: csak úgy árad belőle a lovak sorsáért aggódó, féltő szeretet.
Miniszter Úr!
Kedves Barátom!
Sok imádság, küszködés, gond és megalázások egész sorozata után – lsten segedelmével – méneseink immár hazatérhetnek. Tudom, hogy személyem a ménesek egyedüli módon való lehetséges megmentése miatt nem számolhat azzal, hogy tudásommal, hosszú lótenyésztési tapasztalaimmal hazánk lótenyésztésének újjáépítésében közreműködhessem. Ebbe bele is nyugodtam, különösen azóta, mióta a Földművelésügyi Minisztérium ide, a Visszaszolgáltatási Misszióhoz kirendelt lószakértőjétől megtudtam, hogy minden honnmaradt tenyészlovunk sajnos elveszett, s így áldom Istent, kinek kegyelme megadta, hogy lótenyésztésünk gyökereit -méneseinket – sikerült a reánk erőszakolt világfergetegen úgy átmenteni, hogy világhirű méneseink, ha megfelelő és lelkiismeretes vezetők igazgatása alá kerülnek, 10-15 esztendő mula ugy minőség, mind mennyiség szempontjából ugyanott lehetnek, ahol a reánk erőszakolt háboru előtt voltak. Mindezeket csak azért bocsájtottam előre, hogy meglássad, én személyemet illetőleg semmit sem kérek, mert mint említettem, nagyobb boldogság nem érhetett volna, mint az, hogy a méneseket és az országos fedezőménjeink nagy részét sikerült a magyar lótenyésztés és Hazánk számára megmentenem. De egész életemet kizárólag a lótenyésztésnek szentelvén, igen aggaszt az a szerencsétlen ujabb otthoni, lótenyésztésünket fenyegető harc, amely a mezőgazdasági birtokokfőosztálya ( a régi ménesbirtoki osztály ) és az állattenyésztési osztály között folyik méneseink elhelyezése és vezetése dolgában. Ebbe neked kell erélyes kézzel belenyulni és rendet teremteni. Én immár nem mint személy szerint érdekelt hivatalos egyén – mert hiszen saját jövőmet a ménesek megmentésével feláldoztam -de mert a harc miatt nagyon aggódom, mint hazafi, s életem végéig megmaradó magyar lótenyésztő, s ezért szívem sugallatára fordulok nyíltan, becsületesszívvel hozzád, ki nyílt s tág látóköröddel szerény kérésemet átlátod és az ügy azonnali rendezésével miniszteri döntő szavaddal e kényes kérdésben döntésedet meg fogod hozni még lovaink hazaérkezése előtt, hiszen, két saját főosztályod harcáról van csak szó. Ugyanis a három régi, volt császári ménes József volt kalapos király idejében, az 1780-as években kizárólag lótenyésztés céljaira alapíttatott. 1867-ben a kiegyezés ezen katonai méneseket a magyar földművelésügyi minisztérium hatáskörébe rendelte, s a lótenyésztési főosztály alá tartozó és általa vezetett ménesek mellett a birtokokat kezelő gazdatiszti személyzet munkálkodott, az állattenyésztés más ágazataiban jeleskedvén. Ma ezt a három birtokot: Bábolnát, Kisbért és Mezőhegyest annál is inkább, mert a földbirtokreform során ezen birtokok valamennyije nagyon sokat veszített területéből, az u. n. < mezőgazdasági üzemek> főosztályától az Állattenyésztési birtokok főosztályához kellene áthelyezni. Előbbi, mezőgazdasági birtokok főosztályának ma felette sok birtoka van, de ha több birtok kezeléséhez ragaszkodnának, akkor az Állattenyésztési főosztály több birtokából kellene ama osztályt kártalanítani. A helyzet ma az, hogy természetszerűleg a másfél évszázad alatt a ménesek és az állattenyésztés céljaira istállók, lakások és lovardákkal tökéletesen berendezett Bábolna, Kisbér és Mezőhegyes hivatott arra -de csakis az állattenyésztési vonalon -, hogy a hazakerülő sok vihart átélt ősi méneseink – ide-oda tologatás nélkül- végre ősi otthonukba térhessenek. Azonban az az elgondolás, hogy saját új állattenyésztési birtokain helyezze el az Állattenyésztési osztály szegény méneseinket, a még be nem rendezett, arra alkalmatlan birtokán, csupán azért, hogy ne kerüljenek az illetéktelen Mezőgazdasági birtokok osztálya alá tartozó, ősi ménesbirtoki birtokokra, bizony súlyosan veszélyeztetik méneink sorsát. Ha egy régi, ismert, patinás Váci utcai üzlet tulajdonosa lennék, s üzletemet a Teleki térre helyezném át, akármennyire is igyekeznék üzletem régi nívóját fenntartani, az e helyen nem járna sikerrel. Bábolna, Kisbér, Mezőhegyes nemcsak Európában, de az egész világon olyan patinás nevek lófajtáinkkal összefonott fogalmak, mert hiszen az ottani – e fajták ki tenyésztésénél nagy szerepet játszó – rögön tenyésztették ki azokat s igy e rög örök tartozékaivá lettek. A mezőgazdasági birtokok, ha tenyésztenek is jó állatokat, mégsem kimondottan állattenyésztési cél-birtokok, mint e három említett, e célra alapított birtok, s ma a józan ész szerint is e három birtok kell, hogy maradjon az állattenyésztés – immár világhírű állattenyésztésünknek – ősi hajléka. Ezért e három birtokot akár cserébe, de mindenképpen az Állattenyésztési főosztály hatáskörébe kell utalnod és sürgősen elrendelned, hogy a hazaérkező ménesek azonnal közvetlenül az illetékes három ménesbe szállittassanak. Ha a ménesekben néhány istálló tönkre is ment, de annyi mindenütt bőven maradt, hogy a kb. féllétszámmal rendelkező, hazatérő méneseket – mert hiszen a honn maradt részek teljesen elvesztek – ugy el lehessen helyezni, ahogy ezt a szakszerűség megkívánja. Komárom, az uj felvevő méntelep a vemhes anyakancákat, fias kancákat, választott csikókat még ideiglenesen sem helyezheti el, s hogy ismét, ujra, tudja a Jóisten hova szállíttassanak tovább a téli, szállításra igazán nem alkalmas időben, méneseinknél az elvetélések egész sorát vonná maga után. Pedig sohasem volt olyan fontos, hogy vemhes kancáink óvassanak minden elvetélést előidéző októl, mint éppen most, amikor olyan ménekkel vannakfedeztetve, amelyeket Amerikába vittek s igy a vérvonalak s családok folytonosságát kell ezekkel az ivadékokkal biztositani. Egész családok kihatását vonná maga után ez a lópusztulás. A nehéz téli szállítmányból a lovak csak saját méneseikfertőtlenített, jól bealmozott s szarvasmarhákkal előre bemelegített istállókban helyezhetők el, mert különben rengeteg lesz az elvetélés, más megbetegedés és jóvátehetetlen veszteség. Lovakkal, téli időben sok viszontagságot szenvedett tenyészanyaggal nem lehet két osztály féltékenysége miatt operálni, mert az operáció egyik vagy másikfőosztály sikerét fogja ugyan eredményezni, de a lovak ebbe bele fognak pusztulni. Érdekes, hogy itteni elhagyatottságunkban, lovaink megtartásában való nehéz harcunkban, két esztendő alatt a ménesekre igényt tartó mezőgazdasági üzemek osztálya a ménesekkel semminemű kapcsolatot nem keresett, de az Állattenyésztési főosztály a mellékletben másolatban megküldött rendelettel lóápoló embereink már alig visszatartható része mégis tartható, ezáltal eme gondoskodásnak igen nagy erkölcsi hasznát vettük. Még egy másik kérésem is van. Nem is gondolod, hogy milyen nagy dolog volt szép szóval, ígéretekkel embereinket a lovak mellett megtartani. Az itt kiadott rendelet szerint, embereink felette nagy elkeseredésére, lovaikat Komáromban át kell adni más embereknek és mindenki mehet, amerre lát. Ez első sorban a lovak miatt nem bölcs, de felette veszélyes dolog, mert vemhes kancákkal, fias kancákkal, választott kiscsikókkal, azokat nem ismerő uj emberek csak bajt csinálnak, hiszen most van az elletés jó ideje, s ahhoz érteni kell, a szülések idejét nyilván kell tartani, stb. A lóápolóknak a lovaikkal okvetlenül a ménesekbe kell menniök, s ha ott mindent átadtak, 1-2 hónap mulva is ki lehet őket dobni, vagy az igazolás után állandó alkalmazást is kaphatnak. A lényeg az, hogy az embereknek közvetlenül a lovakkal együtt a ménesekbe kell menniök, mert a rossz elhelyezés, sok fagyban, hidegben való ide-oda szállitás, a lovakat nem ismerő uj emberek ismét csak okai lesznek az anynyira elkerülendő elvetélésnek és más sok bajnak is. Engem ez nem érdekel személy szerint, mert én az utolsó lóval- mint a hajóskapitány kötelessége, hogy utolsónak hagyja el süllyedő hajóját – térek vissza. Lótenyésztésünk azonban azt kívánja, hogy a lovakat ismerő emberek, amíg azokat más, már igazolt személyzet át nem veheti, okvetlenül a lovak mellett maradjanak. Bocsáss meg, hogy ezzel a S.O.S. levéllel felkerestelek. Nem akartam ezzel mást, mint csak azt, hogy lótenyésztésünk ne mindjárt bajjal kezdje meg jövő századokra szóló munkáját. Európa egész lótenyésztése tönkre ment. A német egészen, s ezért felette fontos, hogy magyar méneseink ezen szakszerűtlen intézkedések folytán elkerülhetetlen, a jövő tenyésztésre jóvátehetetlenül kiható veszteségeket elkerüljék, mert az Európában alig maradt komoly lótenyésztés végvárai a mi ősi és felette értékes méneseink lesznek s lovaink magas árakon való könnyű elhelyezése közgazdasági szempontból is felette figyelemre méltó. Kérésemet ismételve maradok, nehéz munkádra lsten áldását kérve, a régi ragaszkodással, meleg üdvözlettel őszinte igaz híved «Pettkó-Szandtner Tibor sk országos lótenyésztési .főigazagtó»
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |