Tehenesház

Ez az épület az egyetlen megmaradt igazán tipikus cselédház. Sohasem tartozott, ma sem tartozik Bábolna reprezentatív épületei közé. Úgy néz ki, mint nagy költőnk Petőfi Sándor költeményében az a bizonyos ,,Táblabíró’’ háza, miszerint:

,,Homlokára írva 1603
Utána illenék, az újítást várom.’’

Persze Petőfi Sándor versében szereplő épület 250 évvel korábban létezett, mint a mi tehenesházunk, de a többi megállapítás – már mint, hogy az újítás ráférne – megállja a helyét. Említést kizárólag azért teszünk erről az épületről, hogy bemutassuk, hol laktak és milyen körülmények között éltek itt a cselédek. (Az épület egyébként ma is lakott, nyugdíjasok lakják.)

Mint a régi cselédházaknál lenni szokott, ez is sorházként épült, az 1800-as évek második felében. Ez is egy hosszú épület, melyben 14 lakás található. Egy lakás az ma is szoba, konyha és kamrából áll a felette lévő padlástérrel együtt. Hálószoba, fürdőszoba, WC, stb, ilyent a régi cselédlakásokon belül nem ismertek. A WC, (természetesen közös WC-ről van szó) az az épület végén elhelyezett fabódé volt. (Egyébként ma is az.) Fürdés, vagy nagymosakodás egy nagy lavórban vagy teknőben történt. Nyáron ilyen célból az istállót is igénybe vették, ahol vezetékes víz létezett és az ezt a célt jól szolgálta.

A tehenesház az itteni – mármint a tehenészeti – dolgozók lakhelyéül szolgált a háború előtt. Mintegy 50 m-re volt a hatalmas tehénistállótól. Hogy ez az istálló milyen hatalmas volt, azt mutatja az is, hogy több mint 100 fejőstehenet tartottak, illetve gondoztak itt. Egyébként tehénistálló abban az időben minden kerületben létezett, de közöttük ez volt a legnagyobb. Itt szimentáli teheneket tartottak. Ez ugyan egy elég kényes fajta volt, nagy odafigyelést és gondoskodást igényelt, ezt azonban meghálálta azzal, hogy egyedileg naponta megadta a 20-25 liter tejet.

A tehenesház, mely ehhez az istállóhoz kapcsolódott (és amelyikről történetünk szól) ma is meg van. Igaz, hogy a tehénistálló is. Ez utóbbi most más funkciót tölt be. Ugyanis a falak és a tetőszerkezet meghagyásával fel lett újítva. Először adatfeldolgozóként, napjainkban irodaházként létezik.

Miután a tehenészet, a tehénistálló is megszűnt, a tehenesház gazdátlan maradt. Talán azt is mondhatnánk, hogy feleslegessé vált. A többi hasonló cselédlakást (iparosház, malomház, 32-es sor, stb.) már korábban megszüntették, illetve lebontották. Azt csak a jó Isten tudja, hogy ez hogyan és miért maradt meg. Ma mindenesetre gazdátlan és ez meg is látszik rajta. A most itt élő nyugdíjasok, jövedelem kiegészítésként tartottak, illetve tartanak egy-két malacot. Ezeknek olyan ólat építettek közvetlen a ház mögé, amilyenre erejük és anyaguk volt. Hogy ebből mi lett? Az ami most van. Egy dzsungel, ami látványnak is elriasztó. Ez tarthatatlan helyzet! Valószínű, nagy nyomatékkal járul hozzá ahhoz, hogy ez az épület is a korábbiak sorsára jut. De most még létezik! És ez őszintén szólva nem méltó Bábolnához! A megoldás?

Felújítás, vagy lebontás!

Az itt lakókról természetesen mindkét változat esetén gondoskodni kell.

Mi bízunk abban, hogy a gazdaság és a község vezetősége ezt az egyáltalán nem könnyű feladatot a közeljövőben megnyugtatóan fogja megoldani.