Az ölbői kaputól a falu végéig tart. Ez is a régi Bábolna egyik utcája, vagy inkább útja volt. Jelenleg az utca két oldalán középületeket találunk. A jobb oldalon a lovaspálya, az Állategészségügyi Laboratórium, ezen kívül egy hosszú panelépületben a Növénytermelés, a Pénztár és a Menedzsment irodái találhatók, tovább menve itt találjuk a gazdaság hatalmas gépparkját. A bal oldalon az Óvoda és a Bölcsőde épülete, majd egy füves térség (az egykori, ma már lebontott harminckettes major), majd a Kórház Szálló és végül itt is egy géppark, az V. sz. Keltető-üzem, valamint egy üzemanyagtöltő állomás található.
Lakóház az utcában nincs. Az utca névadója II. Rákóczi Ferenc, a magyar történelem kimagasló alakja. A kuruc szabadságharc vezére, majd később magyar fejedelem. 1676-ban született a Sátoraljaújhely melletti bozsi kastélyban. Édesanyja Zrínyi Ilona, édesapja I. Rákóczi Ferenc. A háború zajával korán megismerkedett, miután Munkács várának ostrománál 11 évesen édesanyja mellett a várban tartózkodott. A vár eleste után elszakították családjától, Ausztriába szállították, ahol az osztrák jezsuiták nevelték és tanították. Nagykorúságát elérve megnősült. ő lett az ország legnagyobb birtokkal rendelkező ura és mint ilyen, természetesen Sáros vármegye főispánja is. Nősülését követően hazatelepedett Magyarországra. Csak itt és most tapasztalta a Habsburg elnyomást és a jobbágyság nyomorúságát, mely végül is az 1697. évi hegyaljai felkeléshez vezetett. A felkelés vezetésére felkérték, de ő ezt nem vállalta. Mint ismeretes, a felkelést leverték. Rákóczi Bécsbe ment. Bercsényi Miklóssal és még néhány magyar nemessel szövetkezve XIV. Lajos francia királyhoz fordultak segítségért. Tervük árulás miatt megbukott. Rákóczit és társait bebörtönözték. Két évi raboskodás után felesége segítségével a börtönből megszökött. Lengyelországba ment. Magyarországon újabb felkelés robbant ki. Ennek vezetői Esze Tamás és társai felkeresték. Rákóczi megegyezett a küldöttséggel és elvállalta a felkelés vezetését. Ezt egy szerződésben rögzítették. Rákóczi szabadságot és földet ígért azoknak a jobbágyoknak, akik fegyverrel a kezükben részt vesznek a felkelés harcaiban. Ugyanakkor egy kiáltványban az egész országot harcba hívta a Habsburg elnyomás ellen.
1703. tavaszán a túlsúlyban jobbágyokból szerveződött csapatai élén bevonult az országba. Csapatai, melyekhez újabb és újabb csapatok – elsősorban jobbágyok -csatlakoztak hamarosan nemcsak az egész felvidéket, de a Dunántúl egy részét, sőt az egész Alföldet is felszabadították. A serege több, mint 70.000 főre szaporodott. Olyan vezérekkel rendelkezett, mint Bercsényi Miklós. Esze Tamás, Bottyán János (Vak Bottyán) és még lehetne sorolni. A hadi sikerek láttán a szécsényi országgyűlésen (1705.) Rákóczit fejedelemmé választották. Ezt követően a kuruc csapatok rövidesen az egész Dunántúlt felszabadították, majd Erdély felszabadítása következett. Rákóczit, mint őseit, Gyulafehérváron Erdély fejedelmévé választották. Az 1707. évi onódi országgyűlés kimondta a Habsburgok magyarországi trónfosztását és Magyarország teljes függetlenségét.
Nagy Péter orosz cár Rákóczival mint egyenrangú uralkodóval lépett szövetségre és felajánlotta segítségét. Időközben a Habsburgok a nyugati frontokon sikereket értek el. Ez lehetővé tette, hogy a jól felfegyverzett csapataikat most nyár Magyarországra irányítsák. A döntő ütközetre Trencsén váránál került sor. Ezt sajnos a magyarok elveszítették. A magyar seregekben csüggedés és zavar keletkezett. Rákóczi Oroszországba indult, hogy találkozzon Nagy Péter cárral és kérje segítségét. Távollétében Károlyi Sándor a magyar csapatok fővezére 1711-ben Szatmáron békét kötött a császáriakkal és a kuruc sereg letette a fegyvert. A 8 évig tartó háború végül is a túlerő győzelmével végződött és a magyar függetlenség elbukott.
A kurucok egy része kegyelmet kapott, másrészük elbujdosott. II. Rákóczi Ferenc 59 évesen a törökországi Rodostóban száműzetésben halt meg.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |