Született a felvidéki Pozsony vármegye Bazin nevű községében 1886-ban. Középbirtokos család gyermekeként látta meg a napvilágot. Gazdasági akadémiát végzett Pozsonyban, majd Keszthelyen. Ezt követően az állami lótenyésztés területére kerül. Fiatalemberként először Kisbérre, majd Pusztaszentkirályra került. Később más ménesekben szolgált. A bábolnai ménes parancsnokává 1932-ben nevezték ki.
Bábolnán magas színvonalú tenyésztői munkát valósított meg. Többek között olyan arab mének vérvonalát sikerült megszereznie, amelyek itt korábban már kialakultak (pl. a Koheilan VIII-at Lengyelországból, vagy a Siglavy VI-ot Jugoszláviából). A lótenyésztésnek és a hozzákapcsolódó társadalmi elvárásoknak kiváló megtestesítője volt. Több akadályversenyen és fogathajtó viadalon személyesen is indult és ezek közül többet meg is nyert.
A ,,Magyar kocsizás’’ című könyvét sokan ma is a fogathajtás bibliájának tartják.
Pettkó-Szandtner nevéhez fűződik az 52 tagú bábolnai hadiárva lovaszenekar megszervezése is. Tagjait olyan 12-14 éves fiúk közül verbuválta, akik édesapjukat az első világháborúban elveszítették. E fiúk – ha volt kedvük – Bábolnán megtanulhattak lovagolni, zenélni, mindenen túl teljes ellátást, egyenruhát és fizetést is kaptak. Ezt a lovaszenekart. amely ebben az időben világhírre is tett szert, a második világháború szétzilálta.
Pettkó-Szandtner Tibor településfejlesztési tevékenységet is folytatott. Bábolna a többi magyarországi méneshez hasonlóan magán viselte az osztrák jelleget. Például a településnek csak egy temploma – a katolikus – volt. Időközben azonban egyre több protestáns vallású ember telepedett le itt. Pettkó- Szandtner Tibor maga is protestáns-evangélikus volt. Támogatta a protestáns templom építésének igényét. A templom 1935- re fel is épült.
Pettkó-Szandtner Tibor nemcsak kiváló szakember volt, de nagy magyar hazafi is volt. A ménesudvar főbejáratához felépíttette a ,,Bábolnai Hősök Kapuját’’. Ez az építmény ma is a város dísze és szimbóluma. A sziklatömbökből épült három emeletes építmény boltíves első szintjén hat fehér márványtáblára vésték fel arany betűkkel azoknak a bábolnaiaknak a nevét, akik a három nagy háborúban – 1848-49. 1914-19. 1941-45-ben – veszítették életüket.
Pettkó-Szandtner 1944-ben ,,nagy bűnt’’ követett el. A bábolnai ménest a közelgő orosz csapatok elől Dél-Németországba vitte, és ezzel megmentette. A ménes 1947-ben minimális veszteséggel visszatért. Pettkó-Szandtnert azonban az akkori vezetés nem engedte haza. 1961-ben Bajorországban hunyt el. Szobra ma a ménesudvar egyik díszes helyén áll.
A fogathajtó világbajnokságot 1984-ben Magyarországon, Szilvásváradon rendezték. Ebből az alkalomból ismét kiadták Pettkó-Szandtner könyvét. A rendezők a Münchenben élő, 90 éves özvegyét is meghívták, aki eljött Magyarországra. A verseny után pedig Bábolnára. Itt megtekintette a férje emlékét is őrző múzeumot. Az férje által írt, itt kiállított könyvbe az alábbi dedikációt írta: ,,A régi emlékek hoztak újra Magyarországra. Mindig fájó szívvel gondolok ide a távolból. Pettkó-Szandtner Tiborné’’. A könyv ma is megtekinthető múzeumunkban.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |