Bábolnán Csekonics József emlékét egy 1939-ben felállított szobor őrizte 1945-ig. 1945-ben az előző feudális rendszerben embertelenül elnyomott és kizsákmányolt cselédek, dühükben a régi rend minden emlékét igyekeztek eltörölni, eltüntetni. Így került sor arra, hogy a Bábolnai Ménes első parancsnokának Csekonics Józsefnek is a bronzból öntött mellszobrát ledöntötték és eltüntették. (A tettes máig is ismeretlen.) Bábolna ezek után hosszúideig szobor nélkül létezett. 1964-ben fennállásának 175. évfordulójára a helyi vezetők kezdeményezték felállítását, de a felsőbb szervek nem engedélyezték. Ezt követően hosszú kemény küzdelem következett, mely után Burgert Róbert akkori vezérigazgatónak sikerült az engedély megszerzése és a 200 éves évfordulóra a szobor ismét állt, illetve áll, mégpedig az eredeti formájában és az eredeti helyén.
Csekonics József önéletrajzában magáról a következőket írja: ,,1757-ben Kőszegen, Magyarországon születtem, nemes származású, de vagyontalan szülőktől.’’ Nem azonos tehát a gazdag, mulatozásáról elhíresült Csekonics báróval. Tanulmányait szülővárosában Kőszegen kezdte meg, a jezsuita gimnáziumba iratkozott be, majd Bécsbe ment a piaristák vezette lővenburgi akadémiára.
Életét a ló iránti szeretet befolyásolta. Ez miatt még a tanulmányait is képes volt félbeszakítani és beállt közkatonának az egyik lovasezredbe. Itt igyekezetének és lelkiismeretes munkájának eredményeként előbb altiszt, majd hadnagy lett. 1778-ban már a Modena vértesezred főhadnagya. 1783-ban pedig másodosztályú kapitány. Szolgálati idejét, sőt szabadidejét is teljes egészében a lótenyésztés akkori helyzetének tanulmányozására fordította. Megjegyzendő, hogy ebben az időben a lovaknak még rendkívül nagy jelentősége volt az élet minden területén. Különösen a közlekedésben, a mezőgazdasági termelésben és a hadászatban. A gépek megszületése előtt igaz volt az a megállapítás, mely szerint a gazdasági életben és a hadszíntereken is az győzött, akinek jobb lovai voltak.
Csekonics a lótenyésztés helyzetének tanulmányozása során arra a megállapításra jutott, hogy a Habsburg birodalom és ezen belül is Magyarország lótenyésztése siralmas helyzetben van. A hadsereg számára szükséges lovakat alig-alig tudták összeszedni. Mindez arra késztette a fiatal kapitányt, hogy a helyzet javítását szolgáló alapgondolatait tanulmányba összegezte. A tanulmányt Csekonics – nem kis bátorságot tanúsítva – az akkor éppen Budán tartózkodó II. József császár elé terjesztette. A császárról köztudott volt, hogy haladó gondolkodású ember, aki Közép-Európában egy erős Habsburgok által irányított birodalmat akart létrehozni. Terveibe beleillett Csekonics munkája, így azt megvizsgáltatta és megvalósíthatónak tartotta.
A tanulmányban többek között az szerepelt, hogy az állam hozzon létre állami ménesbirtokokat, ahol a lótenyésztést hozzáértő szakemberek, esetleg import ménekkel és kancákkal javítsák fel. Az 1784 decemberében kiadott császári rendelet leírta az ezzel kapcsolatos tennivalókat és így jött létre 1785 tavaszán Mezőhegyes, majd később Bábolna, Fogaras, Kisbér és még négy méntelep.
A ménesek első parancsnoka Mezőhegyesen és Bábolnán Csekonics József lett. Emlékét a már említett szobor, mely a ménesudvar legszebb helyén van. ezenkívül a városban egy róla elnevezett utca őrzi.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |