Akármilyen hihetetlenül is hangzik, Bábolnán ezen az akkor 1400 fő lakosú településen 1945. előtt nem voltak utcanevek, miután nem voltak utcák sem. Ez a puszta olyan településszerkezettel rendelkezett, amely sem az utcát, sem az utcanevet nem tette szükségessé. A települést néhány nevenincs poros kocsiút szelte át keresztben és hosszában egyaránt. Ezek a poros kocsiutak az emberek munkahelyéhez és lakhelyéhez vezettek. A kettő sokszor egészen közel esett egymáshoz. (pl.: a tehenesház ötven méterre épült a tehénistállótól.) A település beépítési helyzetét az akkori időknek megfelelő praktikumok határozták meg, és ezekben a praktikumokban a domináló tényező a foglalkozás volt. Így pl.: a tehenesek a tehenesháznál, a kocsisok a kocsisháznál, a malom dolgozói a malomháznál, az iparosok az iparosháznál és még lehetne sorolni, hogy kik hol és miért laktak. Ezek a lakások a mai szemmel nézve bizony nagyon szegényesek voltak, igazi cselédlakások. Általában sorházakként épültek. Egy-egy hosszú sorházban 10-15 lakás is volt. Persze csak szoba, konyha, kamra és padlás tartozott a lakáshoz. Két szobáról vagy fürdőszobáról az akkori itt lakó emberek nagy része (a vezetőket kivéve) nem is álmodozhatott. A nagy mosakodáshoz (amely általában szombaton szokott megtörténni) egy nagy lavór vagy egy teknő biztosította a feltételt. De térjünk vissza az 1945 előtti Bábolnához, mint településhez. A már említett cselédházak mellett itt a központban volt még két major a 7-es és a 32-es. Ezen kívül volt itt néhány tiszti, altiszti, gazdatiszti és segédtiszti lakás. Az idénymunkások a ,,Csiszkében’’ (ez ekkori munkásszállás), a katonák kaszárnyában (ma az Rt. központi szállodája) laktak. Volt itt még két templom, iskola, orvosi rendelő, tisztikaszinó, kocsma, futballpálya és sok-sok istálló. Utca azonban mint már említettük nem volt, mert ezzel a település szerkezettel nem is lehetett. Bábolnának ma 30 utcája van. Ezeket az épülés sorrendjének megfelelően felsoroljuk: Mészáros, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, József Attila, Mező Imre, Zrínyi Miklós, Dózsa György, Móra Ferenc, Ady Endre, Kinizsi Pál, Radnóti Miklós, Béke, Virág, Mérleg, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós, Tessedik Sámuel, Cserháti Sándor, Marek József, Csekonics József, Nagyváthy János, Kozma Ferenc, Újhelyi Imre, Jókai Mór, Deák Ferenc, Arany János, Rákóczi Ferenc és a Raktár utca. Ez az utóbbi 6 a régi puszta területén van, ezért az utca jellegük erőltetett és megkérdőjelezhető. Pl.: az Erzsébet utcában, vagy a Raktár utcában egyetlen egy lakóház sincs. Fél kilométer hosszú Rákóczi utcában is csak egy van.
Rovatunkban azokat az utcákat kívánjuk bemutatni, amelyek ténylegesen megfelelnek az utca kritériumának. Az ilyen utcákat szinte teljes egészben az utóbbi 45-50 évben építették. Az utcák bemutatásának keretében elmondjuk, hogy melyik mikor épült, hol kezdődik és meddig tart, milyen hosszú és milyen széles, hány családi ház és középület található benne, milyen a közművesítettség és természetesen azt is, hogy milyen az itt lakók portája. Természetesen megemlékezünk az utca névadójáról, annak életéről, esetleg idézünk műveiből. Azért is tesszük ezt, mert van egy olyan tapasztalatunk – és ez egyáltalán nem dicséretes dolog – hogy egynémelyik utcalakó bizony nem tudja, hogy az utcájának nevet adó személyiség ki volt. Pl.: ki volt Kozma Ferenc, Nagyváthy János vagy Tessedik Sámuel. Az ismertebbeknél más a helyzet. Petőfiről, Kossuthról, Zrínyiről, illetve az õ személyiségükről, életükről, tevékenységükről már tájékozottabbak az emberek. Persze ezekről az ismert történelmi személyiségekről is lehet még újat mondani.
Munkánkkal ezúttal is a helytörténeti ismereteinket kívánjuk gondozni. Reméljük, hogy ez a munka is, csak úgy mint az előzőek érdeklődésre tart majd számot és elnyeri lakosságunk tetszését. Mi mindenesetre arra törekszünk, hogy utcáink bemutatásával tovább erősítsük a ,,Bábolnaiság’’ fogalmát, és tovább szélesítsük szeretett községünk lokálpatriótáinak táborát.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |