A nagy háború

Az első és második világháború között, ilyen címmel jelentek meg könyvek a világégés leírásával. 1914. július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának. A Monarchia hadüzenetét újabb hadüzenetek sora követte, s napok alatt ténnyé vált az első világháború. Minden vezérkar saját támadóerejének nagyságában bízva néhány hónapos hadjáratot és gyors győzelmet ígért. A nyár folyamán mozgósított katonákat Magyarországon is azzal bíztatták, hogy mire a falevelek lehullanak, már otthon is lesznek, de a háború első évében összeomlott minden támadásra épített haditerv. Valamennyi vezérkar tévedett, mert a tűzerő megnövekedésétől nem a támadás, hanem a védekezés vált hatékonyabbá. Így a győzelem csak az ellenfél hosszas felőrlése árán vált lehetségessé. És mire az ellenség felőrlődött ezrek és ezrek maradtak a csatatéren és a lövészárkokban. Minden ország igyekezett titokban tartani háborús veszteségeit. A képeslapokon a Monarchia népeinek nyelvén csak egy üzenet érkezhetett az otthon maradottakhoz: Egészséges vagyok, jól érzem magam.” Magyarország 3 millió 800 ezer katonájával vett részt a világháborúban. Ebből hősi halált halt 661 ezer. Ezek között a hősi halottak között sajnos voltak bábolnaiak is: Szentmiklósi és Óvári Pongrácz Tibor M. kir. Méneskari főhadnagy Csallóköz- Megyertsi Szabadhegy Sándor M. kir. Méneskari főhadnagy Micheller András M. kir. Méneskari százados Vitéz Jekkel és Margitfalvi Jekkelfalusy Pál M. kir. Méneskari százados Szolnoki Jármi Ödön Gazd. Int. tartalékos huszárfőhadnagy Fischer Imre tartalékos hadnagy

Bábolna életében nem hozott különösebb változást az első világháború /1914-1918/ annak következményei annál inkább. 1919 nyarán a közelgő román csapatok elöl elmenekítették a ménest, s csak a nem szállítható egyedek maradtak Bábolnán. Jogos volt az aggodalom, a legszörnyűbbnek a mezőhegyesi fosztogatás bizonyult. Kisbér is elvesztette majdnem teljes állatállományát. Bábolnáról is elvitték az összes itt maradt lovat. Ezeknek a zűrzavaros időknek az egyik emlékművét nemrégiben bontották le. Ez az emlékmű, valójában csak egy jelentéktelen ököristálló, amely az utóbbi időkben a szállító üzem raktárainak és a tűzoltó szertárnak adott otthont. Ebben voltak elszállásolva a román megszállók és ők építették az istállóra a kéményeket, hogy a hideg ellen tudjanak védekezni. 1919. novemberében vonultak el s ezzel Bábolna történetében befejezettnek lehet tekinteni a háborút. Hajnyi Artúr az új ménes parancsnok ezek után megkezdi Bábolna újjá építését.