1848.

A magyar hadsereg Móga tábornok vezetésével 1848. októberében Bécs ellen indult Bábolnán keresztül. Bábolna parancsnokának el kellett látnia a magyar csapatokat, lovaikkal együtt.

A schwechati csatavesztés után Kossuth Lajos, Görgey Artúrt nevezte ki főparancsnoknak. Akit a nagyobb veszteséggel járó csaták visszavonulásra kényszeríttettek. Visszavonulása során Bábolnára érkezve kiadta az utasítást, hogy a ménest hajtsák Gödöllőre.

A december 28-i vesztes bábolnai ütközet majd a Mór melletti csata után az osztrákok Budáig nyomultak. Január elején a ménest Gödöllőnél elfogták és visszaszállították.

A magyar hadsereg győzelmes tavaszi hadjárata Bábolna számára újra nehéz időket hozott. A visszafelé vonuló osztrákok főhadiszállása lett a ménesbirtok. 1849. áprilisában a ménes teljes állománya úton volt Grác felé. A következő év májusában tértek haza a bábolnai ménesbe.

1848. december 28.

Ezen a napon a nagy köd miatt nem láthatván a rajtuk ütött ellenséges erő nagyságát azt hitték, hogy egészen körül vannak kerítve, s ezért nagy rémület fogta el újonc csapatainkat, sőt amint Görgey Artúr írja, e napon, különben derék huszárságunknak sem volt helyén szíve. Anélkül, hogy az ellenség támadását bevárták volna, az előttük még rendben visszavonuló gyalogságra és tüzérségre rohantak, így az utóvéd csapatait elcsüggesztették.

Az arciergárda parancsnoka hiába rohant a futók elé, hiába bátorította a felbomló gyalogságot, a rend teljesen felbomlott. Az önkéntes zempléniek hanyatt homlok menekültek a terep dombos részei, / a mai Rózsa- és Pipaszár-erdő / irányába. Fejét csupán a mintegy 600 főből álló Prinz von Preussen zászlóalj nem vesztette el. Szél őrnagy parancsára rögtön négyszögbe sorakoztak és rájuk törő két hadosztályra sortüzet adtak. Ám ez már nem használt, a zászlóaljat egy szempillantás alatt szétverték. Hagyomány szerint ez az összeütközés a Mészáros útnak a bábolnai és farkaskúti majorok közt fekvő részletén a mai 103. számú faültetvény körül folyt. A vereség teljes volt.

A foglyokat, 7 tisztet és 700 embert Győrbe küldték, a zsákmányul esett zászlóval és lőszeres kocsival együtt. A rövid ideig tartó harc után holtak és sebesültek borították a földet. A csatatéren elesett katonákat Bellosits Sándor bábolnai lelkész temette el és jegyezte fel neveiket a bábolnai halotti anyakönyvben. A bábolnai halotti anyakönyv tanúsítása szerint a bábolnai csatatéren halva maradtak: OSZTRÁK RÉSZRŐL a gróf Cival arthulánusolból Baranski Lukács, Havrila Mazur, Bieret János galíciai születésű közlegények, a Wallmoden-vasas ezredből Kubek közlegény, MAGYAR RÉSZRŐL a Prinz von preussen nevét viselő 34. sz. magyar gyalogezredből: Koritkov Marcell hadnagy, 2 dobos és 14 közlegény, és a csapathoz tartozó két asszony. Őket dec. 29-én Bellosits Sándor tábori lelkész temette el a bábolnai temetőben. Sírjukat, mely a temető ÉK-i részén van, egy egyszerű fakereszt jelöli. A kereszt felírása: „Itt nyugosznak 1848-ban meghaltak. Béke poraikra.” A sebesültek egy részét ápolásra a bábolnai kórházba vitték be. Ezek közül a kapott sebesülések következtében Bábolnán elhaltak: január 2-án Tóth István szerencsi szül. 25 éves közkatona /34. sz. gy. ezred/ 1848. január 11-én Demes János tarnóci szül. 27 éves tizedes /6. sz. huszáre./ január 15-én Zempa József vámosújfalusi szül. 26 éves közlegény/34. sz. gy. e./ január 16-án Hallassi Gyula egri szül. 17 éves hadnagy /34. sz. gy. e./ január 22-én Bezsán András krasznói szül. 28 éves közlegény /u.a./ Szél őrnagy huszonkét sebből vérezve, a köd védelme alatt Farkaskúton és Ördöghegyen át Csémre menekült. De tizennégy nap múlva elárulva a cs. kir. katonaság elfogta. Az osztrákok egészen Csanakig üldözték a magyarokat.

A bábolnai ütközet után egy órával későbben, írja a nagyigmándi plébános, Nagyigmánd alatt is megdördültek az ágyuk. A két tábor talán másfél óráig nézett farkasszemet egymással. Ottinger Csanakról Bábolnára tért vissza. Tisztjeivel együtt elszállásolta magát a kastélyban, melyet Görgey csak pár órával előbb hagyott el. Katonái a szabadban táboroztak s az uradalomtól kiadott tűzifa mellett melegedtek. Itt töltötte el az éjszakát. Másnap /29-én/ reggel brigádjával együtt Ölbő felé vonult el, hogy Mezőőrsnél Jellasicshoz csatlakozzék. /Részlet Ruisz Gyula Bábolna a magyar szabadságharc idején c. munkájából/