Valamikor a ló – a gépek feltalálása előtt – az ember nélkülözhetetlen segítőtársa volt a mindennapi életben. Ez nemcsak a békés időszakban volt így, de különösen így volt az összetűzések, a háborúk időszakában. Egy hadsereg lovasság nélkül elképzelhetetlen volt. Bábolna, mint a magyar lótenyésztés egyik fellegvára a hadsereg lóellátásában is jelentős szerepet töltött be. Az alábbiakban azokat a hadjáratokat ismertetjük, melyekben bábolnai lovak is részt vettek. Az ezzel kapcsolatos – életnagyságú lovat ábrázoló – emlékmű talapzatán a következő felirat olvasható:
,,A leghűségesebb bajtársnak!’’ 1789-1945 között 1789: Francia hadjárat; 1789-90: Török hadjárat; 1792-96: II. Francia hadjárat; 1789-1801: III. Francia hadjárat; 1805: IV Francia hadjárat; 1809: V. Francia hadjárat; 1812: Orosz hadjárat; 1812-15: VI. Francia hadjárat; 1848-49: Magyar-osztrák hadjárat; 1848-49: Olasz-osztrák hadjárat; 1859: Olasz-osztrák hadjárat; 1864: Dán hadjárat; 1866: Osztrák-porosz hadjárat; 1869: Dalmát hadjárat; 1878: Bosznia-Hercegovinai hadjárat; 1882: Hercegovinai hadjárat: 1914-18: I. Világháború; 1939-45: II. Világháború
Ezekben a csatákban, hadjáratokban résztvevő bábolnai lovak viselkedését, tetteit, legendáit és hagyományait őrzik. Közülük egyet megemlítünk. Mint ismeretes. 1809-ben Bonaparte Napoleon seregei Magyarországra is eljutottak. Győr mellet a kis létszámú, rosszul felfegyverzett magyar nemesi sereggel megütköztek. A csatában a bábolnai lovak és lovasok is részt vettek. A csatavesztés híre eljutott Bábolnára is. A leggyorsabb hírt egy bábolnai ló hozta. Ugyanis lovasa a csatában elesett és a ló a félrecsúszott véres nyergével egyvágtában hazaszáguldott Bábolnára. A ménesudvar bezárt kapuja előtt nyerített és rugdosta a kaput. A bábolnaiak természetesen észrevették, sőt azt is kikövetkeztették, hogy a győri csata elveszett. Miután a bábolnai lótenyésztésnek ebben az időben már híre volt azt is tudták, hogy a franciák rövidesen megjelennek, és nem távoznak üres kézzel. A ménes lovait gyorsan összeterelték és elhajtották a Bakonyba. A franciák egy csoportja a gazdag hadizsákmány reményében valóban megérkeztek, de nagyot csalódtak. Ugyanis nem találtak mást. mint üres istállókat, ezenkívül egy tizedest és két közlegényt. őket pedig hiába faggatták, nem tudtak semmit. Ezért deresre húzták és megbotozták őket, majd az istállókat és a lovardát is – melyek ebben az időben túlsúlyban fából épültek – felgyújtották és leégették, nagy mérgükben üres kézzel eltávoztak. Ezt az eseményt – már mint az égő istállókat – múzeumunkban egy makett őrzi és örökíti meg.
A dolog érdekességéhez tartozik, hogy a közelmúltban egy francia csoport látogatott Bábolnára. Megnézték a múzeumot is. Megkérdezték, van-e valami a múzeumban ami a franciákkal kapcsolatos. Több ilyen is van, mondtuk, majd azt a történetet ismertettük és megmutattuk az égő istállókat ábrázoló makettet. Az esetet nagyon szégyenlették. Egy középkorú csinos hölgy a következőket mondotta: ,,Mi most mindenért bocsánatot kérünk!’’.
A csatákban részt vevő bábolnai lovak emlékműve (egy életnagyságú arab mén) a katolikus templom előtti parkban látható.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |