Mi, akik akkor éltünk, fiatalok vagy középkorúak, nagyon akartunk községgé válni. A Banához való tartozás a nehéz cselédsoron kívül, még egy külön terhet is jelentett számunkra. Ha gyerek született, vagy házasság köttetett, netán elhalálozás történt, Banára kellett menni, bejelenteni, illetve anyakönyveztetni. Később a beszolgáltatások idején, disznóölésekhez az engedélyt, majd ezt követően a zsírbeszolgáltatást is Banán kellett eszközölni, és még lehetne sorolni, az odatartozással kapcsolatos nem éppen kellemes dolgokat. És ha mindehhez hozzászámítjuk a nagy távolságot, a nem éppen jó útviszonyokat (műút nem volt, makadám út a maga gidres-gödrös valóságával állt csak az itt lakók, illetve az utazók rendelkezésére) bizony érthetőek voltak az elszakadással kapcsolatos törekvések.
Felvetődik a kérdés. Mit kaptunk mi Banától? Nyugodtan állíthatjuk, hogy nem sokat. Azt azonban el kell mondani, hogy Bana község vezetői udvariasak voltak és készségesek. Még azt is megtették, hogy egyik hivatalsegédjüket, Németh Kálmán bácsit, heti két alkalommal Bábolnára vezényelték, aki a kisebb-nagyobb ügyeket (pl. a malaceladáshoz a passzus kiállítás stb.) itt helyben elintézte. A banai tanács Bábolnán egyszer sem ülésezett. Hogy miért nemi? Azt csak a jó Isten tudja. Pedig a banai tanácsnak volt néhány bábolnai tagja is, akik részt vettek a tanácsüléseken és állítólag aktívak voltak. Lehettek is, mert volt mint mondani, illetve kérni. Az igazi nagy, problémájuk a bábolnai temető volt. Ebben a temetőben ebben az időben nem volt halottasház. Ha valaki Bábolnán meghalt, temetéséig a lakásban voltak kénytelenek tartani. Képzeljük el azt a szörnyű állapotot, hogy a szoba-konyhás cselédházban temetésig ott feküdt a megboldogult. A család kénytelen volt a szomszédban, vagy valahol a rokonoknál meghúzódni ezen idő alatt. A halottas ház építése ebben az időben a tanács, vagyis ez alkalommal a banai tanács feladat volt. Sajnos ezt az építést nem sikerült elintézni. Jóval később a bábolnai tanács építtette meg a máig is üzemelő halottasházat, sőt nyitott egy új temetőt, ahol egy modern halottasház is létezik. Az együttélésének tehát voltak súlyos gondjai, ezeket csak az 1958. évi tanácsválasztások oldották meg.
Időközben országosan megalakultak az állami gazdaságok. A ,,Bábolnai Nemzeti Vállalat’’ megszűnt. Bábolna törzsállattenyésztő állami gazdaság lett. Területileg gyarapodott. A korábban a Kisbéri ménesbirtokhoz tartozó majorokat a három Vasdinnyét (alsó, felső, középső) valamint a három Tarcspusztát (Kistarcs, Nagytarcs, Ótarcs) ezenkívül a Pannonhalmi apátság két pusztáját, Ölbőt és Mihályházát Bábolnához csatolták. A gazdaság tehát területileg is a létszámát illetően alaposan megnövekedett. A tevékenysége nem lett gazdaságosabb. Ezzel még várni kellett.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |