A török kiűzésével, majd a Rákóczi féle szabadságharc lezáródásával végleg megszűnt az a kényszer, amely az arisztokratákat és köznemeseket egyaránt fegyvertartásra kényszeríttette. Előtérbe kerülhettek a békésebb szórakozások.
Míg azelőtt a birtokos nemesség tagjai inkább csak valamilyen családi esemény –keresztelő, esküvő, temetés- során gyűltek össze, újabban bálokat, mulatságokat szerveztek.
A vidék lakossága is megtalálta a maga szórakozási lehetőségét. Esküvők alkalmával kerülhetett sor az úgynevezett mennyasszony futtatásra, amelyben –az elnevezéssel ellentétben- nem a mennyasszony, hanem násznépének egyik tagja mérhette össze lovas tudását, a vőlegény násznépének valamely tagjával.
Falvakban űzték a mászóversenyeket, ahol a leggyorsabban mászó ifjút a fa vagy pózna tetején bor és aranypénz várta. „De ezt emberséges ember nem próbálta, hanem afféle köznép”- írta róla Rettegi György nemes úr.
A falusi aratóünnepen a legkiválóbb arató fejét még a mezőn koszorúval ékesítették. A mulatság nagy dínomdánommal folytatódott, s előkerültek a zenészek is, és megkezdődhetett a tánc.
Továbbra is előtérben maradtak a családi események. Egy 1793-ban történt keresztelő így zajlott le.
Levágtak egy szép hízott ökröt, négy borjút, nyolc bárányt, disznót s készítettek belőle kolbászt, hurkát, és még baromfit számlálatlanul. Hat falusi asszony, kik jól tudtak sütni-főzni, olyanok sütötték a cipót, káposztás rétest, kapros-túrós bélest, mákos kalácsot, csörögefánkot. Míg az ebéd készült, az apa befogatott, hogy három hordó bort hozasson. Megtörténvén a keresztelő kinek hová tetszett mindenki leült, mert már feladatott mind a főtt, mind a sült. Jót ettek, jót ittak és úgy örvendeztek.
A családi események megünnepléséhez, akárcsak a különféle mulatságokhoz, hozzátartozott a jóízű evés-ivás.
Képek:
1. Falusi násznép
2. Árnyképes jelenettel díszített meghívó
3. Házassági hirdetmény 1886-ból
4. Szekeresgazda esküvői képe 1891-ből
Bábolnán a kulturális élet főként a Kaszinónak nevezett létesítményben folyt. Ez az épület adott otthont a vendéglőnek és később ebben az épületben működött a névadó, a Kaszinó is. Egészen pontosan, 1889-től kaszinóztak itt a tisztikar tagjai. A kaszinó nemcsak a tisztek találkozóhelye volt, hanem mint kultúrotthon működött, helyet adva különböző rendezvényeknek, báloknak. Volt itt játékterem, díszterem, ebédlő, olvasóterem, ahol természetesen nemcsak olvasással, hanem beszélgetéssel is el lehetett tölteni az időt. Minden év végén itt tartották az óévbúcsúztatót a tisztek cigányzenével és tombolával. A kaszinó épülete 1929-től saját zongorával is rendelkezet. 1934-től már az éter hullámain keresztül érkezett a zene és a kultúra, mert megérkezett a várva várt rádió. Az olvasni vágyók számára többféle újságot is járatott a kaszinó: Új idők, Magyarország, Budapesti Hírlap, Magyar Detektív stb. és természetesen rendelkezésre állt a Ménesbirtok szakkönyvtára 1832 kötettel. a játékteremben ott állt a nagy zöld asztal a biliárd, lehetett még sakkozni, kártyázni, stb. Voltak rendezvények, mint például a Hubertusi mulatságok, húsvéti, karácsonyi ünnepek, majális vagy a Szt. István napi ünnepek.
Képek:
1.) Kaszinó pecsétje
2.) Engedély rádió-vevőberendezés létesítésére (okirat)
3.) Meghívó a Hubertus vadászlovaglásra
4.) 5.) 6.) Hubertus napi lovaglás Ezek jeles társadalmi események voltak, ahol a méneskari tisztek és hölgyeik ismert lovas személyekkel találkozhattak. A mezőnyt gyakran a ménesparancsnok vezette.
7.) Kosztümös színjáték Szt. István napján a lovaspályán (keringő)
8.) Majálisra készülnek a tisztek
9.) 10.) Lovas bemutatók (keringő)
11.) III. Viktor Emánuel olasz király ünnepélyes bevonulása 1937-ben
13.) Roosevelt ünnepély résztvevői
14.) Csekonics József lovastábornok szobrának avatása
15.) Újságcikk (Csekonics szobor avatásáról)
16.) Ünnepi parancs kihirdetés a lovardában 1941.
A kaszinón kívül egyéb kulturális létesítmények is voltak: lovaspálya, sportpálya és egy szabaduszoda. A falu olvasni vágyó lakói számára a tanítói könyvtár 384, népkönyvtár 614, ifjúsági könyvtár 297 kötettel állt rendelkezésre. (1936-os adatok) További létesítmények: posta, távírda az uradalom központjában, 1883. évben állították fel. 1898-óta interurbán távbeszélő állomással is rendelkezett az igazgatóság épülete. Telefonszáma „Bábolna 5”. A ménesbirtoknak saját telefonszáma volt „Bábolna 4”. Itt szeretném megjegyezni, hogy Magyarországon 1881-ben készült el az első telefonközpont, Puskás Tivadar elgondolása alapján. Röpke tizenhét év múlva, már egy ilyen kis vidéki „porfészekben” is üzemel telefon. A következő létesítmény nem igazán kedvelt, de sajnos nélkülözhetetlen még a mai napokban is. A kor követelményeinek megfelelően jól felszerelt korház, ahol később szülőotthon is működött és nagyon sok bábolnai lakos látta meg itt a napvilágot. Végezetül, de nem utolsó sorban itt vannak a vallási vonatkozású események, amelyeknek fő színtere természetesen a templom volt, illetve templomok. Mert az 1930-as években felépült a protestáns templom is, melyet mi bábolnaiak egyszerűen csak Református templomnak nevezünk. A kulturális élettel foglalkozó fejezetet nem is zárhatnám le szebben, mint a kultúrához erősen kapcsolódó népmesével. Bár ez a népmese egy tőlünk nagyon messze élő néptől származik, de a benne szereplő főhős az arab ló itt él, illetve emléke itt él velünk. Úgy gondolom, hogy nélküle nem lett volna ilyen sikeres a bábolnai lótenyésztés és általa a ménes és vele párhuzamosan a falu életútja. A népmesét egy mesébe illő legendás bábolnai ménes parancsnok jegyezte le. Fadlallah el Hedad Mihály így tisztelgett az arab nép és az arab ló előtt.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |