Baranya megyében, Ivánbattyán községben 1924. augusztus 20-án, szegény parasztcsaládból származott. Gazdasági iskolát végzett, majd mezőgazdasági tudományokból doktorált. Az állami gazdaságok létrejöttével a Pécsi Állami Gazdaság igazgatója lett. Innét került Bábolnára 1960. 1-jén. Bábolna ebben az időben, sőt az ezt megelőző években is veszteségekkel zárta az éveket. 1959-ben fizetett először nyereségrészesedést a dolgozóknak, annak ellenére, hogy 7 millió Ft veszteséggel zárta az évet. Ez egy tervezett veszteség volt és miután a terv teljesítése megvolt, ez sikernek számított.
Innét indult Burgert a maga új – lehet mondani azt is, hogy forradalmi – elképzeléseivel. Ezek az új iparszerű termelési módok a mezőgazdasági termelésben hihetetlen változásokat és hihetetlen fejlődést eredményeztek. Az iparszerű baromfihús és tojástermelés, majd később az iparszerű kukoricatermelés nagy beruházásokat igényeltek. Épültek a baromfitelepek, a keltetők, később a kukoricaszárítók. Mindez és az általuk létrehozott termékek a foglalkoztatások a munkahelyek és a kereseti lehetőségek sokaságát eredményezték. Bábolna az ország legnagyobb mezőgazdasági üzeme lett. Nemcsak a termékek mennyisége, hanem minősége tekintetében is. Ez elsősorban a település fejlődésében mutatkozott meg. Az egykori puszta várossá fejlődött. A várossá avatás szónokai mindezt kifejtették, méltatták Burgert nagyságát és hozzáértését. Azt azonban egyik szónok sem tudta visszaadni, amit ez az ember – mint ember – az itt eltöltött 30 év hétköznapjai alatt produkált. Ezt csak mi tudjuk, az itt élők és a volt munkatársai. Mi ismertük erényeit és hibáit is. Az előbbiek sokasága mellett néha az utóbbiak is előfordultak. Bejárta az egész világot. De nemcsak Washingtont, Moszkvát vagy Párizst ismerte, de ismerte Istvánházát, Kistarcsot, vagy éppen csikótelepet is. Nemcsak az államférfiakkal tárgyalt egyenrangú felként, de felült a traktorra és a kombájnos mellé is. Nemcsak nappal volt szolgálatban, de az éjszakában is lehetett vele találkozni Kisbábolnán vagy más telepeken.
A fegyelmet, a pontosságot, a precizitást szerette. Tudott nagyvonalú lenni, de kemény is. A társadalmi tulajdon szent volt előtte. Ha valaki a tojótelepről eltulajdonított pár darab tojást és rajtakapták, mehetett máshová munkát keresni. Ezen a téren nem ismert irgalmat. Mint már szóltunk róla, épült az üzem, de épült a falu is. Egy alkalommal az egyik fogatos meszet vitt a telepek építéséhez. Az egyik fordulót nem a telepre vitte, hanem az épülő házához. rajtakapták. Mehetett a vezérigazgató elé. Ment is. Az megpirongatta, majd figyelmeztette, hogy többé elő ne forduljon. A közvetlen munkatársai szóvá tették, hogy egy pár darab tojásért elbocsátás, egy kocsi mészért semmi! ő csak mosolygott. A meszet beépíti a házába, és az itt marad, gyarapítja Bábolnát -mondta. Ezt így is kell nézni. Talán igaza volt.
Sajnos már nincs közöttünk. 75 évet élt. A bábolnai emberek nagy többsége jó szívvel emlékezik rá. Szobra a park egyik legszebb helyén látható.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |