A pusztákról

Ölbő

Sorozatunkban ez idáig írtunk az utcákról, lakótelepeinkről és ezek után írni kell a pusztákról is. Annál is inkább kell, mert szokták mondani, hogy Bábolna olyan település, ahol egyszerre és egyidőben van jelen a puszta, a falu és a város. Bábolnára, mind településre ez a megállapítás ma is érvényes és igaz. Ugyanis a napjainkban itt élő kb. 3600 fő lakosnak egy jelentős része ma is pusztán él, a legnagyobb része persze itt a központban, a 29 új utcában. Kertes családi házakban, vagyis falusi viszonyok között létezik, míg egy harmadik része a lakosságnak a négy lakótelepen emeletes házakban, vagyis városias életkörülmények körött tölti napjait. Meg kell mondani, hogy a településnek a pusztai jellege egyre zsugorodik és nincs messze az az idő, amikor teljesen megszűnik. A központtól távol eső kinti épületek, istállók, csak munkahelyként és nem lakóhelyként fognak funkcionálni. Ez egy természetes folyamat, ami az általános fejlődéssel együtt jár.

Most nézzük meg az 50 év előtti, vagyis az 1945. előtti állapotokat. Az akkori település a központi Bábolna pusztából (ahol iskola, orvos, templom, stb. volt) és a hozzákapcsolódó 4 kerületből állt. Egy-egy kerületben – melyek a központtól 2-3 km-re voltak – két puszta, illetve major volt. A nagyobb pusztákon 30-40 család, a kisebbekben 15-20 család lakott. A kerület pusztái: Farkaskút, Kajánd, Csemerháza, Istvánháza, Kisbábolna, Harminckettes major, Hetes major és Jégermajor. Ezek a ménesbirtok vagyis a gazdaság kerületei voltak. Ezenkívül létezett magának a ménesnek is néhány kinti pusztája. Ilyen volt a Kisbábolna melletti Darányi telepi ménes, a Csemerház melletti Richtermajori ménes, a Farkaskút melletti Farkaskúti ménes és Jégermajor melletti Csikótelepi ménes. A ménes pusztáin általában egy altiszt lakott a családjával, ő volt a parancsnok. Itt lakott a legénység is, akik többségükben sorozott katonák voltak. Az ő szálláshelyük egy laktanyaszerű nagy szoba volt. Mindezekből látható, hogy Bábolna ebben az időben puszta volt a javából. Egy azok közül, ahol az akkori 3 millió koldus – a nincstelen cselédség – élt és dolgozott. Illyés Gyula világhírű könyvében a ,,Puszták népe’’-ben a következőket olvashatjuk.

,,A puszta legnagyobb és legdíszesebb épülete az ököristálló volt.’’ Ez Bábolnán is úgy volt, azzal a különbséggel, hogy itt az ököristállók mellett díszes és nagy épületek voltak a lóistállók és a tehénistállók is. Ezen épületek nagyrésze Bábolnán itt a központban ma is meg van. Egyiküknek-másikuknak azonban egész más a rendeltetése. Pl. az egyik lóistállóból az 5-ös istállóból, a főfalak és tetőszerkezet meghagyása mellett lett kialakítva a 172 férőhelyes Kamaraszínház.

A központi tehénistállóból hasonló átalakítással Adatfeldolgozó iroda lett, ahol régebben számítógépek sokasága dolgozott. A legnagyobb istálló itt is a Hetesmajori ököristálló volt. Ma ennek a helyén a szabadidőközpont áll.

Mihályháza

1945 után jelentős változások történtek Bábolna puszta életében. A ménesbirtok egy részét kiosztották, az új földesek Hetesmajort kapták meg lakóhelyül. A birtok megmaradt nagyobb része először ,,Nemzeti Vállalat’’-ként működött. 1948. után létrejöttek az állami gazdaságok, közközöttük a ,,Törzsállattenyésztő Bábolnai Állami Gazdaság’’ is. Ez a Bábolnai Állami Gazdasága korábbinál jóval nagyobb területtel és létszámmal rendelkezett. Adódott ez abból, hogy idecsatolták a korábbi Kisbéri Ménesbirtok egy részét 12 pusztai településsel (Vasdinnye, Tarcs, Nyeszkenyepuszta stb.) együtt és a Pannonhalmi Apátság két pusztáját. Ölbőt és Mihályházát.

Ennek az óriási gazdaságnak a területe, melyet a központban székelő igazgatóság irányított, négy közigazgatási egységhez, illetve községhez tartozott (Bana, Tárkány, Kerékteleki, Kisbér). A puszták száma, illetve a pusztai lakosság száma alaposan megnőtt. Azt el kell mondani, hogy a pusztákon uralkodó állapotok – különösen ami a lakáskörülményeket illeti – elképesztően rosszak voltak. (Egyébként ma sem sokkal jobbak.) A pusztai rossz körülményeket az első időben a gazdaság vezetősége próbálta javítani. Nem sok sikerrel. Később alakult ki az a szemlélet, hogy ne a pusztákat javítgassuk, hanem adjunk lehetőséget az embereknek, hogy itt a központban építhessenek házat saját maguknak. Ez jó és sikeres elképzelés volt, ennek eredménye lett Bábolna nagyközség 29 új utcája.