Zerdahelyi Imrefi Mihály tiszttartóját megidézik Komáromba abban a perben, amelyet a pannonhalmi főapát indított, mert a bábolnaiak a főapátsághoz tartozó Bársonyos falu jobbágyaitól nyolcszáz birkát jogtalanul elvettek és azokat nem akarják szépszerével visszaadni. Holott a nyáj nem legelt a tilosban.
1629-es esztendő
Komárom vármegye hivatalos pecsétjével szentesített írásban szólítja fel a pannonhalmi főapátot a tekintetes vármegye, hogy azonnal vessenek véget ölbői és kiscsanaki birtokaik szomszédságában békésen gazdálkodó bábolnaiak zaklatásától. Ne háborgassák a pusztabirtok jogos tulajdonosát, Sárközy Gáspár özvegyét.
1647 áprilisa
A Sárközy család felszólítja az igmándiakat, hogy Bábolna és Kajánd pusztabirtok után a bérleti díjakat neki fizessék.
1660 ikrek hava
A Szapáry család nemzedékrendje és Szapáry András gróf örököseinek osztálylevele arról ad hírt, hogy a Szapáryak megvetették lábukat Bábolnán.
1675-ös esztendő
Részletes jegyzőkönyv arról, hogy a Pannonhalmi Főapátság és a győri káptalan több tisztségviselője helyszíni vizsgálatot tartott Kajánd és Bábolna puszták elzálogosításával kapcsolatban. (Hogy ki zálogosította el és ki adott zálogot, az nem derül ki a jegyzőkönyvből.)
1676-os esztendő
Folyik a vita Bábolna és Tárkány között húzódó határmezsgye megállapítása körül. A vita szereplői a Pannonhalmi Főapátság és Csajághy Mihály, aki ebben az időben Bábolna urának vallja magát.
1692 Szent György hava
A Pannonhalmi Főapátság bérbe adja Csanak pusztabirtokot két győri lakosnak, név szerint Gellér Istvánnak és Szűcs Péternek.
1683-as esztendő nyara
Újabb határszemle Bábolna és Kajánd pusztabirtokok mezsgyéjén. A határjárást a Csajághy örökösök gyámja és a Pannonhalmi Főapátság közös megegyezés alapján, külön megbízottakkal végezteti el.
1694 (közelebbi dátum nincs)
Bírósági döntés születik, amelynek értelmében Kajánd pusztabirtokot látható határvonallal el kell különíteni a Pannonhalmi Főapátság Csanak nevű pusztabirtokától. Kajánd, mint pusztabérlet, továbbra is Gellér István és Szűcs Péter kezelésében marad.
1699-es év
Újabb határ-megállapodás születik (amit ismét nem tart be senki), hogy a Pannonhalmi Főapátság és a Csajághy örökösök tulajdonában, de a Szűcs testvérek által bérelt, Banához tartozó földterületeket egymástól látható módon elkülönítik.
Az 1770-es esztendő kora tavasza
Szűcs Péter bérlő nyilatkozata, mely szerint ő késedelem nélkül visszaadja az általa felszántott területeket a Pannonhalmi Főapátság kasznárjának, ha bebizonyítják, hogy azok a szántások nem tartoznak a Szűcs-féle földbérlethez.
1700 nyara
Baranyai György, Komárom megye alispánja a Pannonhalmi Főapátság kérése alapján elrendeli, hogy bizottság szálljon ki a helyszínre és végképp döntsék el: hol húzódik Bábolna és Tárkány között a határvonal.
1701-es esztendő
Külön jelentés készül a hosszúra nyúlt határvitával kapcsolatosan arról, hogy „végképpen” kijelölték Bábolna és Tárkány között a határmezsgyét, amelyet mindkét fél elfogadott.
1701-es esztendő szeptember hava
A birtokhatárral kapcsolatos viszálykodás folytatódik. Vizsgálati jegyzőkönyv készül arról, hogy Bábolna és Tárkány közötti vitás területen legelő marhákat – amelyek Szűcs Péter bérlő tulajdonát képezik – a pannonhalmi főapát utasítására elhajtották.
1701. október
Újabb tárgyalás, amelyet ismételten határszemlével kötöttek össze. Ámde a vitatkozók nem tudtak megegyezni. Csak abban, hogy a helyszíni szemlét legközelebb folytatják.
1701. november
Határjárással egybekötött egyezkedés, de arról a jegyzőkönyvben nem esik szó, hogy mi történt az állítólag idegenbe tévedt és a főapátság emberei által elhajtott marhákkal.
1703 Szent György hava
Ismét fellángol az 1701-ben félbemaradt vita. A határszemle megtartására külön bizottság alakul és megkezdte a helyszínelést, ami Bábolna és Tárkány között ezúttal békésen indult.
1703. július
Még nincs vége a határvitának. Az okmánytöredék arról árulkodik, hogy a pannonhalmiak nem engednek, a Szűcs család pedig nem hagyja magát. Pedig a pereskedés már akkor is sokba karült.
1717-es esztendő
Újabb négy egymást követő határszemle és négy jegyzőkönyv. A szemben álló felek egymást vádolják azzal, hogy a békesség kedvéért a kisujjukat sem hajlandóak megmozdítani. (Mind a két peres fél újabb vádakat sorakoztat fel.) Komárom vármegye bírái sem tudnak pontot tenni ebben a tengeri kígyóvá dagadt birtokper végére.
1733 Szent Mihály hava
Özvegy Szuha bárónő ökrei is a tilosban legelnek és emiatt újabb perpatvar kezdődik Bábolna határán. De ki ez a Szuha bárónő? Ez nem derül ki az okmányból.
1778 tavasza
Szapáry Pál, Bábolna ura szőlőtelepítésre buzdítja banai jobbágyait. A jelentkezőknek parcellákat méret ki a bábolnai pusztabirtok nyugati határán és a banaiak hozzálátnak a telepítéshez.
| Előző fejezet | Tartalomjegyzék | Következő fejezet |