Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Ánizs asszonytól a mesemondó Jókaiig

Kevés olyan agrárjellegű település van az országban, mint Bábolna, ami hosszú évszázadokig pusztabirtokként szerepelt, majd a hazai lótenyésztés európai hírű állomásává lépett elő. Végül, de nem utolsósorban –történelmének jelenlegi fázisában- az agrárgazdaság legismertebb kísérleti színhelye, ahol nemcsak a termelési eredmények, hanem az útmutatást biztosító módszerek is jelentősek.

A Kisalföld peremén elterülő egykori pusztabirtokról az első írásos okmány 1268-ban, III. Béla király uralkodásának idejében készült. Ettől kezdve Bábolna egyre gyakoribb szereplője Komárom vármegye történetének. Kapzsi főurak basáskodásának, no meg olyan birtokszerző akcióknak is, amelyekben latba vetették többek között az okmányhamisítást is.
A Bábolnára vonatkozó történelmi iratok ugyancsak szétszóródtak. Jutott belőlük a Bécsi Kriegsarchivba, a Pannonhalmi Főapátságba, a Széchenyi Könyvtárba, a Duna bal partján álló Komárom megyei irattárába… ki tudná felsorolni valamennyi színhelyet.

Az első írásos dokumentum –amit már az imént említettünk-arról szól, hogy Ánizs asszony, a bábolnai pusztabirtokot férje halála után a környék kapzsi földesurának ajándékozta, saját lelki üdvének biztosítására. Ám a Babunai család egyik tagja, Babunai Miklós fellebbezett a királyhoz és bizonyította, hogy Pok-i Lukács galád csaló, neki a fiatal özvegy- Ánizs asszony, nem adta írásba, hogy lelki üdvét a birtok elajándékozásával biztosítsa. Örök titok marad, hogy milyen okok késztették, vagy kényszerítették Ánizs asszonyt erre a lépésre. Csak annyit tudunk, hogy Pok-i Lukács akkor a vármegye leghatalmasabb ura volt, akit állítólag kedvelt a király. Lukács viszont a fiatal özvegyeket a királynál is jobban szerette.
A pusztabirtokon szolgáló köznépnek se joga, se nyugta, se védelmezője nem volt. Sehol senki sem tartotta számon a születést, az elhalálozást, panaszuk betű szerint „pusztába kiáltott szó” volt. Hasonló körülmények uralkodtak az egyházi birtokon is. A Pannonhalmát szolgáló faluk papjai ugyan megpróbáltak segíteni, de az ő jó szándékuk kevés volt az üdvösséghez.

A soron következő dokumentum kelte: 1297. Az okmányból megtudjuk, hogy Jakab ispán és annak két öccse megosztozott Gönyűvel, Áccsal és Bábolnával határos, Lovad nevű pusztabirtokon. Ezt az osztozkodást a Győri Káptalan képviselőinek jelenlétében, pecséttel szentesítették. A káptalan az akkori szokások szerint, a király megbízásából végezte a birtok megosztását.
A Pannonhalmi Főapátság birtokában levő latin nyelvű okmány szövegének magyar fordításában többek között ezt olvashatjuk:

„Lovad határában és több falu felé elválasztónak leásott határkőtől kiindulva, egy kis dombon –vagy inkább sáncon, amelyet Bércnek neveznek- keresztül haladva, a határvonal elkanyarodik keletre és elvezet abba a völgybe, amelynek Szurdok a neve, ahol is két jól látható határjel van. Innen tovább halad a határvonal addig a nagy állathajtó útig, ami Bábolnán vezet keresztül.”

A nagy állathajtó útba torkolló ösvényen jártak át Bábolnára, majd tovább Kisbéren át a Bakonyba az ácsi és a lovadi utasok. Árut csereberélők, vásározók. Ez az ösvény –amelynek nyomán épült a mai autópályáról Bábolnára vezető bekötő út is- ugyancsak szerepel az 1800-as években készült térképeken.

Tény, hogy Jókai ismerte ezt a vidéket, hiszen anyai nagyszülei banai illetőségűek, közelebbi meghatározással, a Pulay-tag tulajdonosai voltak, ami egyaránt közel volt Banához, Bábolnához és Ácshoz is. A fiatalúr, így emlegették a banaiak –a nyári szünidőben bebarangolta a környéket és később regényeiben gyakorta tért vissza azokra a színhelyekre, amelyekhez kedves emlékei fűzték.


Dancs József
Bábolnai Fórum, 1999. augusztus


 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz