Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Őskortól az államalapításig

Az őskor telepesei a hegyekből lefutó vizek által kialakított völgyeket szállták meg, illetve a nagyobb folyók közelébe húzódtak. Az emberi szálláshelyeket mindig a víz közelsége jellemzi. A településeket elég nehéz felfedezni, de a betöltődött rétegek megőrizték az oda húzódott emberek emlékét. Az emberi megtelepedés ekkortól kezdve folyamatosnak tekinthető. A megye történetét folyamatos fejlődés jellemzi, időnként népesség változásokkal, az állattartás és növénytermesztés fokozatosan gyarapodó ismeretanyagával az újkőkor, rézkor és a bronzkor időszakán keresztül. Emberi települések szinte minden mai község, város határán megtalálhatók.

Bábolna és környéke az ősidőktől fogva fontos terület lehetett az itt élő emberek számára. A vadász, halász, gyűjtögető életmód miatt és stratégiai szempontból is. Természeti adottságai nagymértékben kedveztek az ember megtelepedéséhez. A völgyből kiérve, ahol a mai falu található, méltán hegynek nevezett dombok sorakoznak, ahonnan messzire lehetett el látni. Innen jól megfigyelhető volt az állatok vonulása és az ellenség mozgása is. Konkrétan adatok arra nézve, hogy Bábolna területén éltek-e valamely ősi kultúra emberei, nincsenek. De a környék bővelkedik a régmúlt nyomait őrző emlékekben.

Tárkány község területén az első megtelepedés feltételezhetően a mezolitikum (átmeneti kőkor) idejére tehető. Az itt talált több ezer éves zsugorított férfisír és a mellette talált nagyobb méretű, félkész kőeszköz Magyarországon ritkaság számba megy. Rétalap közelében bronzkori, római és népvándorlás kori leleteket találtak.

Bana határában egy honfoglalás kori magyar páros temetkezés, a Dunántúl egyik leggazdagabb s egyetlen tarsoly lemezes sír párja került elő 1956-ban.

A feldúlt 1. számú sírban előkelő férfi nyugodott, pompás viseletben. Ruhája bronz füles gombjai, aranyozott ezüstveretes öve, ezüst tarsolylemeze maradt ránk. A korabeli díszített tarsolylemezek között a banai egyszerűbb megmunkálású. A szablya keresztvasát ezüst berakás díszíti, az íj felszerelés hiányosan maradt meg. A lószerszám aranyozott ezüstveretekkel volt kiverve. A férfi halotti ruháját arany és ezüst lemezkék ékítették. Mellette egy lóval eltemetett nő feküdt, viseletéből, rombusz alakú arany és kerek ezüst ingnyak díszveretei, a lószerszámból pedig 1 heveder csat maradt meg. A banai sírok helyét Árpád névvel illették a középkorban.

Nagyigmándon a régészeti adatok a római kortól ismertek, nagyobb számú pénz és fémtárgy került elő a környező szántóföldekről.

Később sem maradt lakatlan a vidék, a VIII. század második feléből származó késő avar temető került elő a komáromi út melletti földmunkák során. A nagyszámú, sokkoporsós sírban edényeket, vascsatokat, vaskéseket találtak. És megannyi régi pénz és fémeszköz, egyéb tárgy, amelyek magán gyűjtőkhöz vándoroltak és nem kerültek publikálásra, jelzik, hogy a környék az ősidőktől kezdve élénk volt.

A mai Komárom megye földrajzi adottsága, erdőkben gazdag, folyók szabdalta hegyvidéke, nem volt igazán alkalmas a nomád életmód folytatására. A rendelkezésünkre álló források alapján nem tudunk kielégítő választ kapni arra a kérdésre, hogy a honfoglalást követően megyénk területe melyik törzs vagy nemzetség szállásterületéhez tartozott. a XI.-XII. századi helynévi anyag és a krónikairodalom alapján merült fel, hogy a Duna jobb _partja Aquincumtól Csallóközig Kurszán, majd halála után /904/ Árpád, illetve Tétényszállás területe lehetett. Ugyanazon források alapján mutatható ki Lehel /Lél/ birtoklása a csallóközi Duna-parton, Huba birtoklása a Zsitva folyó mentén, illetve Ketelé és fiáé, az Alaptolmáé a Duna déli oldalán.

I. István király a magyar államszervezet kiépítését a királyi vármegyerendszer megszervezésével kezdte meg. A vármegye központja Komárom vára lett. Az Anonymus által megörökített hagyomány szerint a területet Árpád adta Ketel honfoglaló vezérnek, akinek fia, Alaptolma volt a vár építtetője. I. István a hajdani szállásterületet mintegy 2/3 részét kisajátította a várral, a fennmaradó 1/3 részt pedig Ketel utódjának, Katapánnak (a Katapán nemzetség őse) hagyta.



Képek:

1.) Zsugorított temetkezés



2.) Honfoglalás kori tarsoly lemez (Bana lovassír)



3.) Bronz szablyaellenző külső oldalán ezüstberakásos, (Bana)



4.) Római kori pénzérme (II. Claudius császár kisbronza)




5.) Komárom megye kialakulása