Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Arany János utca



Ez is a régi Bábolna puszta területén van. A postától az új iskoláig terjed, vagyis egy rövid kis utcácska. Az utca jellege - mint minden pusztai utcáé - megkérdõjelezhetõ. Az utca jobb oldalán ugyan létezik néhány lakóépület, többek között a katolikus plébánia hivatal is itt van, a bal oldalán azonban csupán egy épületet, az egykori adatfeldolgozót, ezen kívül az iskolakert egyrészét találjuk.
Az utca névadója, Arany János költõ, aki 1817-ben született. Életének egy részét Nagyszalontán élte le. Õ is a magyar költõóriások egyike. Történelmi elbeszélõ költeményei, balladái, és egyéb versei számukat és tartalmukat tekintve is egyedülállóak a magyar költészetben.
A közelmúltban a Magyar Televízió képernyõjén is találkozhattunk az egyik legsikeresebb történelmi elbeszélõ költeményével, a ,,Toldi’’-val. A fõmûsoridõben folytatásokban közölt költeményt Gáspár Sándor színmûvész tolmácsolta. Meg kell mondani, hogy ragyogóan. Mi hallgatók és nézõk szinte azonosulni tudtunk a korral és a történettel. Ez egyrészt a költeménynek, másrészt az elõadónak volt az érdeme. Persze az is igaz, hogy Nagy Lajos király kora - melyben a történet játszódik - a magyar történelem legdicsõbb idõszakai közé tartozik, és így volt mit mondani róla. Az is igaz, hogy ezt a történelmi idõszakot sem csak a dicsõség és a sikerek jellemezték, hanem kemény küzdelem, sok háború és harc is. Mindezek mellett nem hiányzott az intrika sem (ld. Toldi György esetét).
Egyébként Arany János - aki Nagyszalontán volt segédjegyzõ - költészetének az igazi kezdetét a ,,Toldi’’ megírása jelentette. Egy 1847-ben kiírt pályázaton, melyet az akkori ,,Kisfaludy társaság’’ hirdetett meg, ezzel a költeményével elsõ díjat nyert. Ezen kívül ez hozta el számára Petõfi barátságát is. (E barátság elsõ lépését Petõfi tette meg a hozzá írt költeményével.) A két nagy költõ megismerkedésük után állandó kapcsolatban állt egymással. Többször találkoztak személyesen, sõt családjukkal együtt is. Ezen kívül pedig sûrûn leveleztek. Aki szórakoztató, vidám és okos olvasmányt akar olvasni, az olvassa el Petõfi és Arany levelezését. A szabadságharc és Petõfi elvesztése Aranyt nagyon lesújtotta. Ez verseiben is kifejezésre jutott ,,Letészem a lantot’’, ,,Tõlem ne várjon senki dalt’’, ,,Belõlem a jobb rész kihalt’’, írja ezekben az idõkben. Késõbb, miután Pestre költözött, az ország ünnepelt költõje lett. Nem véletlen, hogy a kiegyezés után Ferenc József magyarországi látogatása alkalmával felkérik egy üdvözlõ vers megírására. Arany ehelyett megírja a népgyilkos Edward angol király elkárhozását, a ,,Walesi Bárdok’’-at. Mint tudjuk, a költeménybõl a Walesi Bárdok vagy magyarul a walesi költõk nem voltak hajlandók a walesi népet eltipró Edward angol király dicsõítésére, inkább a halált választották!
A továbbiakban Aranyhoz írt Petõfi verset közöljük.


Petõfi Sándor
ARANY JÁNOSHOZ
   
TOLDI irójához elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre!...
Olvastam, költõtárs, olvastam mûvedet,
S nagy az én szivemnek õ gyönyörûsége.
Dalod, mint a puszták harangja, egyszerû,
De oly tiszta is, mint a puszták harangja,
Melynek csengése a rónákon keresztûl
Vándorol, s a világ zaja nem zavarja.
   
Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:
Nem tehetek róla... te gyujtottad ugy fel!
Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi
Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?
S ez az igaz költõ, ki a nép ajkára
Hullatja keblének mennyei mannáját.
A szegény nép! olyan felhõs láthatára,
S felhõk közt kék eget csak néhanapján lát.
   
Ki és mi vagy? hogy így tûzokádó gyanánt
Tenger mélységébõl egyszerre bukkansz ki.
Más csak levelenként kapja a borostyánt,
S neked rögtön egész koszorút kell adni.
Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más,
Enyhítsük mi költõk, daloljunk számára,
Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás,
Egy édes álom a kemény nyoszolyára! -
   
Ki volt tanítód? hol jártál iskolába?
Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted.
Az iskolákban nem tanulni, hiába,
Ilyet... a természet tanított tégedet.
Ezen gondolatok elmém környékezték,
Midõn a költõi szent hegyre jövék fel;
Mit én nem egészen dicstelenûl kezdék,
Folytasd te, barátom, teljes dicsõséggel!


 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz