Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Kozma Ferenc utca



A Banai úti lakótelep hatodik új utcája. Ebben az utcában 38 telket mértek ki annak idején. Ennek mintegy negyede, 9 telek még beépítetlen. Az utca közmûvesített. Víz, villany, gáz, csatorna, parabola antenna rendszer az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca portalanított, járda azonban még nincs. A felépült házak - csakúgy mint a többi utcában - szépek, csinosak és általában kétszintesek.
Az utca névadója, Kozma Ferenc a magyarországi ménesek elsõ magyar parancsnoka. Mint ismeretes, az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés új helyzetet teremtett az egész akkori birodalom területén. Vonatkozik ez az állami lótenyésztésre is. A korábban osztrák katonai irányítás alatt mûködõ magyarországi ménesek (Mezõhegyes, Bábolna, Kisbér, Fogaras), ezenkívül a méntelepek (Székesfehérvár, Nagykörös, Sepsiszentgyörgy, Debrecen) magyar irányítás, mégpedig Kozma Ferenc személyében civil irányítás alá kerültek.
Kozma Ferenc 1825. szeptember 19-én született a Somogy megyei Sörnyepusztán. Iskoláit Sopronban végezte, majd 17 évesen a belovári kadetiskolába jelentkezett, ahol jó elõmenetele eredményeként 1845-tõl Somogy megye ajánlására a királyi nemes testõrségnél szolgált. A szabadságharcban - miután több társával együtt Magyarországra szökött - harctéri beosztást kért. Szeptember 27-én lovas kötelékével együtt részt vett a pákozdi csatában. Végig küzdötte a szabadságharcot. A fegyverletétel után bujdosni kényszerült, mert mint szökött tisztre, biztos halálos ítélet várt. A bujdosása során 1850-ben került a Fejér megyei Baracskára. Itt - miután sikerült menlevelet szereznie - letelepedett és felesége birtokán gazdálkodott.
A politikától távol tartotta magát, de készséggel állt rendelkezésre egyéb közügyek intézése terén. Józan gondolkodásával, szerény és megnyerõ modorával, kedvességével és derûs humorával az újra induló megyei társadalmi élet egyik népszerû tekintélye lett. Egy ideig a ,,Sürgöny’’ címû lapnak is munkatársa volt és ennek alapján nevezték ki 1867-ben a minisztériumban tisztviselõnek. Rövidesen a lótenyésztés megszervezését bízták rá. Ilyen ismeretei ugyan nemigen voltak, de szervezõkészsége alapján alkalmas volt a terület rendbetételére.
A ménesek átadása ügyében - miután az osztrák katonai vezetés ettõl ódzkodott - maga a király, I. Ferenc József is fogadta 1869. július 20-án. A tárgyaláson sikerült megnyernie a királyt az átadás ügyének és ez hatalmas diplomáciai sikere volt.
A ménesek hivatalos átadására végül is 1869. december 8-án került sor. Az átadással megbízott osztrák tábornok kétségeit nem elhallgatva átadási beszédében többek között a következõket mondotta: ,,Hivatalos kötelességembõl és mert parancsom van rá, átadom az intézményt, de katonai õszinteséggel megmondom, hogy végtelenül sajnálom, mert meg vagyok gyõzõdve arról, hogy ezek a katonai intézmények civil kézen tönkre fognak menni.’’
Kozma Ferenc volt az átvevõ, aki szintén beszédet mondott és szívélyes hangvitelû beszéde keretében többek között így válaszolt: ,,Szintén hivatalos kötelességemnél fogva átvettnek nyilvánítom az intézményt, de köteles tisztelettelés lojális nyíltsággal közlöm és biztosítom exelenciádat, hogy ezek az intézmények civil kézen tönkre menni nem fognak, mert ezeket a magyar állam veszi a kezébe és tudatában van ezek óriási horderejének, és ezeket szeme fényének tartja. Egyenlõre én veszem át, lehet, hogy sikerülni fog a munkám, lehet, hogy nem, de akkor jön egy másik, egy harmadik, egy századik, de ezeknek az intézményeknek fel kell virágozni és nem szabad visszafejlõdni.’’
A ménesek tényleg felvirágoztak. Az átvétel után Kozma Ferenc rendkívül nagy horderejû lépésre határozta el magát. Az intézményeket két felé választotta. Így egyazon területen létezett a katonai irányítású ménes egyenruhás tisztekkel és alkalmazottakkal, és létezett a polgári irányítású ménesbirtok. Ez utóbbi feladata a lótenyésztés kiszolgálása és a mezõgazdaság volt. Ezen ménesbirtokok (közöttük Bábolna) rövid idõ alatt az akkori Európa legmodernebb gazdálkodását folytató példamutató nagyüzemévé váltak. Eredményes termelésükkel szinte teljes egészében fedezni tudták a lótenyésztéssel kapcsolatos tetemes költségeket.
Kozma Ferenc több hasonló intézkedést vezetett be. Munkája elismeréséül elõször osztálytanácsossá, majd miniszteri tanácsossá nevezték ki. 1891-ben nyugdíjba akart vonulni, ezt a szándékát nem fogadták el. A következõ évben megromlott egészségi állapota miatt kérte ismét nyugdíjaztatását, ezt az uralkodó nem fogadta el. 1892. július 7-én egy hivatalos útja alkalmával Mezõhegyesen rosszul lett és meghalt.



 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz