Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Kazinczy Ferenc utca



A ,,Barackos’’ elsõ keresztutcája. Nem sok, mindösszesen 25 családi ház épült ebben a kb. 300 m hosszú utcában. Ezek a házak viszont - melyek a ‘70-es évek végén, a ‘80-as évek elején épültek - magukon viselik az akkori viszonylagos jólét jegyeit. Egytõl egyig kétszintes és egytõl egyig szinte ,,kastélyszerû’’ építmények.
Az utca két vége az eredeti tervtõl eltérõen, nem kapcsolódik más utcákhoz. Vagyis nem az Ácsi úttól indul és a Kossuth Lajos utcáig tart, hanem mindkét oldalon ezektõl elõbb, szinte zsákutcaként fejezõdik be. Az Ácsi úti oldalon is és a Kossuth utcai oldalon is fásítva lett a terület és az utca két vége ezekben a fásított parkokban ér véget. Ez a helyzet az itt lakókat nem zavarja. Ugyanis a keresztúton, a Virág utcán keresztül kényelmesen minden nehézség nélkül közlekedhetnek. Az utca az infrastruktúra minden kellékével (víz, villany, csatorna, telefon, parabola antenna rendszer) rendelkezik. Az utca portalanított és járdásított.
Az utca névadója Kazinczy Ferenc, a magyar történelem kiemelkedõ személyisége, költõ, író, forradalmár és nyelvújító volt. 1759-1831-ig, vagyis 72 évig élt. Apja zempléni protestáns köznemes. Fiát taníttatja és hadvezérnek szánja. Az ifjú Kazinczy azonban nem lett hadvezér. Õt a betûk serege, a könyvek érdeklik. Rendületlenül és állandóan tanul. Többet, mint amit az iskola és a tanárok elvárnak tõle. Már fiatalon nemcsak olvassa, de angolból magyarra fordítja Shakespeare mûveit, Goethe német költõ verseit és számtalan más irodalmi alkotást.
,,Magyar Múzeum’’ néven folyóiratot alapít, melyben a ,,felvilágosodás’’ eszméit hirdeti és terjeszti. Mi sem természetesebb ezek után, mint az, hogy kapcsolatba kerül az osztrák elnyomás ellen szervezkedõ és a szintén felvilágosodás eszméit hirdetõ magyar jakobinusokkal, Hajnóczyval és társaival. Mint tudjuk, ez a mozgalom elbukott. Vezetõit (Martinovics, Hajnóczy, Zsigray, stb.) kivégezték. Kazinczyt is halálra ítélik 1794-ben. Az ítéletet azonban nem hajtják végre. Kegyelmet kap, ami évekig tartó börtönbüntetést jelent. 7 és fél évet tölt az osztrák sziklavárak (Kunfstein) kazamatáiban. Fogsága alatt, ha módja nyílik rá ír, olvas, fordít és tanul. Deresedõ fejjel szabadul. Megnõsül, majd elvonul birtokára Széphalomra. Itt érlelõdik benne a gondolat, hogy nemzete ügyét, a magyar fennmaradás és identitás ügyét, nemcsak politikával és forradalommal, hanem más eszközökkel is lehet és kell is szolgálni.
A magyar nyelv ezekben az évtizedekben, sõt lehet mondani, hogy évszázadokban, mai kifejezéssel élve ,,kútba’’ volt. Kevesen beszélték. Az akkori nemesség (értelmiség) nagy része a viszonyoknak megfelelõen magyarul nem, vagy csak alig-alig beszélt. Német és latin volt a menõ nyelv. Az iskolai oktatás is elsõsorban ezeken a nyelveken történt. A magyar nyelvet mindenek elõtt a képzetlen alsóbb rétegek beszélték. Nem csoda, hogy ez a nyelv elsatnyult, elszürkült, szókincse szegényes lett, kifejezõkészsége nehézkessé vált. Nagy volt a veszélye annak, hogy nyelvünket, vele együtt nemzeti mivoltunkat elveszítjük. Kazinczy érezte a veszélyt. Tudta, hogy ,,Nyelvében él a nemzet’’, ezért élete fõ céljának a nyelvápolást és a nyelv megújítását tartotta. Nagy munka volt ez! Keresztülviteléhez mozgósította az akkori ,,írástudókat’’. Levélben megkereste az akkor élõ magyar írókat, költõket, kritikusokat, tudósokat. Eszmecserére hívta õket otthonába, Széphalomra. Ezeken az összejöveteleken (melyeknek dokumentumai 22 testes kötetben ma is megvannak) érvel, buzdít, vitázik, bírál, ha kell veszekszik is. Munkája illetve munkájuk eredményeként a magyar nyelv kivirul, gazdagodik. Új szavak, új kifejezések születnek. Kazinczy maga is ebben az idõben számos dalt, ódát, szonettet és verset írt. Ezenkívül két jelentõs emlékirata, a ,,Pályám emlékezete’’ és a ,,Fogságom naplója’’ is ebben az idõben készült. Mindkettõ irodalmi életünk nagyszerû alkotásai közé tartozik ma is. Nyelvünk ápolása napjainkban is aktuális feladat.
Vannak ugyanis e területen is ferde kinövések. Az eléggé el nem ítélhetõ csibésznyelv és konyhanyelv mellett az ország vezetõ rétegét képezõ politikusok nyelve is sokszor az egyszerû magyar állampolgár számára érthetetlen. Például olvasom az újságban, hogy rövidesen beállítják a parlamentbe az ,,ombudsmanokat’’ azután olvasom, hogy a törvény ,,preambuiumának’’ a szóhasználata körül is vita folyik és még lehetne sorolni a nyelvünk tisztaságát egyáltalán nem javító szavakat és kifejezéseket. Szerencsére Kazinczy Ferenc példáját követve ma is vannak nyelvápoló, nyelvet újító és védõ mozgalmak. Az ,,Édes anyanyelvünk’’, a ,,Beszélni nehéz’’, a ,,Magyarán szólva’’ címû mûsorok. Ezekkel mind a sajtóban, mind a rádióban és a tévében is találkozhatunk. Olyan kiváló tudósok mûvelték illetve mûvelik ezt a tevékenységet mint Lõrincze Lajos, Péchy Blanka, Deme László, Grétsy László, Vágó István és még sorolhatnánk.
Nyelvünket, mellyel gondolatainkat, érzéseinket, örömeinket és bánatunkat egyaránt kifejezzük, szeretni kell. Ezt ajánlja nekünk nagy nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc. Idézünk egyik levelébõl:

,,Mi ezt a nyelvet szeretni tartozánk, ha ily szép és a maga nemében egyetlen nem volna is: mert a miénk’’.



 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz