A 16-os lakótelep negyedik és leghosszabb utcája. A Csikótelepi úttól az Ácsi útig terjed. Hossza közel 1 km. Teljesen beépített. Összesen 78 családi ház található itt. Az utca Ácsi úti végén, a páratlan oldalon a benzintöltõ állomás, a páros oldalon egy autóalkatrész bolt a Döbrössy-szerviz mellett. Az utcában két vállalkozó mûködik, egy kisiparos, Bagi György cipész, és egy magánfuvarozó Takács Miklós. Ezt az utcát is a Radnóti utca keresztezi. Az utca közmûvesítettsége teljes, portalanított, járdásított. Villany, víz, gáz, csatorna, telefon, parabola antennarendszer az itt lakók rendelkezésére áll. Az utca névadója, Ady Endre a magyar költõóriások egyike. Sajnos, mint nagy költõtársai (Balassi, Csokonai, Petõfi, József Attila), õ is rövid földi életet, mindössze 42 évet élt. 1877-ben a Szilágyságban, Érdmindszenten (ma Románia) született egy elszegényedett kisnemesi családban. Középiskoláit Nagykárolyban és a Zilahi Református Kollégiumban végezte. Innét került Debrecenbe, ahol is a jogi akadémia hallgatója lett. Jogi tanulmányait nem fejezte be. Csábította az újságírás és a költészet. Ezek kedvéért otthagyta az akadémiát. 21 évesen megjelenik a nem túl nagy sikert arató elsõ verseskötete. Egy év múlva, 1900-ban már Nagyváradon találjuk. A „Nagyváradi Napló”-nak lett a munkatársa. Ez az újság akkor a haladó polgárság radikális lapja volt. Ady elõször belsõ munkatársa, késõbb szerkesztõje lett a lapnak. Újságíróként beleveti magát az élet sûrûjébe. Megismeri az akkori magyar társadalom kirívó igazságtalanságait. A nép nagy többségének feudális nyomorát és az akkor még létezõ arisztokrácia földbirtokosság kiváltságait. Ezt a helyzetet nem tudja elfogadni. A publicisztika minden eszközét felhasználja ennek ostorozására. Lapján keresztül verseivel és cikkeivel küzd egy jobb világért, reformokért. Nagyváradon ismerkedik meg költészetének híres nõalakjával, „Lédával” (Brüll Adél). Ez a szerelem, valamint elsõ párizsi útja újabb lökést ad tehetségének, tisztánlátásának kibontakozásához. Párizs, az akkor már hatalmas világváros roppant méreteivel, érett polgári kultúrájával még inkább rádöbbentette hazájának, Magyarországnak feudális elmaradottságára. 1905-ben hazatért. Itthon a „Budapesti Napló” címû lap munkatársaként dolgozik. Még ebben az évben, 1905-ben, majd 2 év múlva, 1907-ben újabb verses kötetei jelennek meg. Verseiben, írásaiban ha lehet még szenvedélyesebben bírálja a feudális Magyarországon uralkodó állapotokat. Nem véletlen hogy az akkori uralkodó osztály politikusaival összeütközésbe kerül. Ezek elítélik, megbélyegzik költészetét, munkásságát. Fölforgatónak, lázítónak tartják. A szabadelvû polgárság és a munkásság viszont rajongott érte. 1912-ben szakított Lédával, majd 2 év múlva 1914-ben feleségül veszi Boncza Bertát (Csinszkát). Sajnos fiatalkori betegsége akkor már erõsen megviseli szervezetét, ehhez hozzájárulnak a személye körüli feszültségek és a háború borzalmairól érkezõ hírek is. A háború végét még megérte, de 1919-ben meghalt. A feudális magyarországi állapotokat hûen bemutató egyik versét közöljük: