Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Petõfi Sándor utca



A „Mészáros” utcából nyílik és az Ácsi útba torkollik. Az egyik legrégibb bábolnai utca. Tulajdonképpen az egykori 7-es major területére épült. Valahogy mintha az utca jellege ezt egy kicsit magán is viselné. Ebben az utcában található az a családi ház, amely magánlakásként elsõnek épült Bábolnán (Major Tibor háza). A mintegy 350 m hosszú utcában 27 családi ház található. Nagyobb részük régies, egyszintes. Az utca közmûvesített, portalanított, kiépített járdával. Vízvezeték, csatornahálózat, gáz, villany, telefon, parabolaantenna-rendszer az itt lakók rendelkezésére áll.
Az itteni vízvezetékrendszert annak idején, az ‘50-es években, az itt lakó tsz-tagok építették, társadalmi munkával, bontott anyagból, valamint különbözõ ,,utakon’’ beszerzett használt csövekbõl. (Pénz akkor ilyen célra nem volt.) Vizet az itteni bõvizû kútból egy víztoronynak kikiáltott, magasra emelt és lefedett tartály segítségével kapták. Ezt a helyzetet 1976 telén a közös tanács szüntette meg. Ugyanis akkor már napirenden voltak a csõtörések. A megyei tanács tartalékalapjából kapott rendkívüli kiutalás segítségével megtörtént a hálózat felújítása és a bábolnai vízvezetékrendszerbe történõ bekapcsolása. Ez ma már ilyen egyszerûen hangzik. Akkor nem az volt. Csak megjegyezzük, hogy pl. a téli kivitelezés a velejáró útfelbontásból eredõ kellemetlen helyzet miatt, az akkor ott lakók nem dicsértek bennünket, tanácsiakat. Persze egyéb gondok és bajok is voltak. Szerencsére mindezt már elfelejtettük.
Ezt az utcát két másik utca, a ,,Béke’’ és a ,,Mérleg’’ keresztezi. Egyébként ezen az utcán lehet megközelíteni a régi piacteret és az itt lévõ üzletsort. Ebben az utcában van egy magánkézben lévõ fodrászüzlet (Mogyorósi Józsefné) és ebben az utcában van a községi könyvtár, sõt nem is olyan régen itt székelt a helyi tv stúdiója is.
Az utca névadója Petõfi Sándor. Egyszerû nép gyermekeként látta meg a napvilágot Kiskõrösön. Apja, Petrovics István, hentes és mészáros, délszláv származású, anyja, Hruz Mária, szlovák származású volt.
Ebbõl a házasságból született 1822 szilveszterének éjszakáján a legmagyarabb magyar költõ, Petõfi Sándor. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy minden idõk legnagyobb magyar költõje volt. Úgy írni a néprõl, a szabadságról, az igazságról, a szerelemrõl, a szülõkrõl, a hazaszeretetrõl és a magyar tájakról mint õ, senki nem tudott.
Verseinek nyelvezete egyszerû és érthetõ a nép széles rétegei számára is. Ez nem véletlen. A nép gyermekének vallotta magát. Egyik versében (Lehel vezér) ezt meg is fogalmazta.


,,Nem a palotáknak fény s gyertyaszála
Vagyok én, hanem a kunyhók mécsvilága.
Alant születtem én szalmafedél alatt
Sosem tagadom meg a származásomat.’’


Iskoláit Pápán, majd a felvidéken, Selmecen végezte. Az elsõ versei már 16 éves korában megjelentek. Apja tönkrement, ennél fogva korán megismerkedett az élet árnyoldalaival. Rengeteget nélkülözött. Gyalog bejárta szinte az egész országot. Vándorszínész, katona, majd lapszerkesztõ lett. Az 1848. március
15-i pesti forradalmi események egyik vezéralakja volt. Nemcsak írásaival, költeményeivel lelkesített, hanem ténylegesen is résztvett a szabadságharcban. Feleségét és a nemrégen született fiát odahagyva ment a csatatérre. 1849 augusztusában a segesvári csatában eltûnt.
Most egy 1844-ben írt, egyik legszebb versét idézzük.


Egy estém otthon

 

 

Borozgatánk apámmal; Továbbá elszavaltam
Ivott a jó öreg, Egy bordalom neki;
S a kedvemért ez egyszer - S nagyon, nagyon örültem,
Az isten áldja meg! Hogy megnevetteti.

 

 

Soká nem voltam otthon, De õ nem tartja nagyra,
Oly rég nem láta már, Hogy költõ-fia van;
Úgy megvénült azóta - Elõtte minden ilyes
Hja, az idõ lejár. Dolog haszontalan.

 

 

Beszéltünk errõl, arról, Nem is lehet csodálni!
Amint nyelvünkre jött; Csak húsvágáshoz ért;
Még a szinészetrõl is Nem sok hajszála hullt ki
Sok más egyéb között. A tudományokért.

 

 

Szemében „mesterségem” Utóbb, midõn a bornak
Most is nagy szálka még; Edénye kiürûlt,
Elõitéletét az Én írogatni kezdtem,
Évek nem szünteték. Õ meg nyugonni dûlt.

 

 

„Tudom, sokat koplaltál, De ekkor száz kérdéssel
Mutatja is szined. Állott elõ anyám;
Szeretném látni egyszer, Felelnem kelle - hát az
Mint hánysz bukfenceket.” Irást abban hagyám.

 

 

„No csak hitvány egy élet És vége-hossza nem lett
Az a komédia!” Kérdezgetésinek;
Fülemnek ily dicsérést De nekem e kérdések
Kellett hallgatnia. Olyan jól estenek,

 

 

Én mûértõ beszédit Mert mindenik tükör volt,
Mosolygva hallgatám; Ahonnan láthatám:
De õ makacs fej! föl nem Hogy a földön nekem van
Világosíthatnám. Legszeretõbb anyám!


 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz