Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Bábolna története

Bábolna és környéke az ősidőktől fogva fontos terület lehetett az itt élő emberek számára. Hiszen e vidék természeti adottságai nagymértékben kedveztek a vadászó, halászó, gyűjtögető ember megtelepedésének. Később a középkorban stratégiai jelentőséggel is bírt.

A település keletkezésének időpontját senki sem ismeri pontosan.
Magyarországon három Bábolna ill. Babonya nevű hely volt az Árpádkorban, mindhárom terület a Koppán- Katapán-nem birtoka. A név a szláv Băbina vagy a cseh Babina, Bába személynév változata, melynek jelentése: vénasszony.
A Komárom megyei Tolmabábolna (Tolma- Babuna) előnevét a Koppán-nem Tolma nevű ősapja, ill. egy róla elnevezett családtag után kaphatta.

Első írásos említése 1267-ből származik, amely oklevél ugyan nem Bábolnáról szól, de említi Miklóst és fiát, Jánost, aki Babuna helységben született, ill. onnan származik.

„Miklós (Babuna) fia János anyjának a Kaplony nembeli Annisnak adta át az Esztergom vármegyei Gyarmat falut.” (ma Gyarmatpuszta)


1280 körül Babunai János perbe fogta a többi bábolnaiakat Tolmabábolna és a Borsod vármegyei Mezőbábolna (Tiszabábolna) birtokokért.
1297. július 20-án a Koppán nemzetségből származó Jakab comes unokaöccseivel, Loval (Lovad) és Hazal birtokokon és ezek tartozékain osztoznak, ebben az oklevélben említik a Lovadról Bábolnára vezető nagy utat is.

1326-ban I. Károly király az Esztergom vármegyei Szalonkát visszaadja Babunai Tamásnak és Sándornak.
1328. június 24-én a Bábolnai Szent György templom plébánosa Péter elkészíti a Tárkányi Finka végrendeletét, melynél tanúként szerepel Babunai Sándor comes.
1360. György mester fia Tamás a Koppány nemzetség tagjaként Füssön több nemessel együtt bizonyította, hogy Füss a pannonhalmi apátság birtoka.

„… magister Georgius, filius Thome, de Babonya generationis Koppan…”


Bábolna tizenötödik századi története összefonódott a Mészárosok útjával.
Az ország külkereskedelmi állatforgalmának nagy részét az állathajtó úton terelték a külföldi vásárokra. Ezen az úton 1401-1450 között elvámoltak 155 210 szarvasmarhát, zömében ökröket, 620 830 juhot és 43 567 lovat, ez is bizonyítja, hogy a település már nagyon korán bekapcsolódott a nemzetközi kereskedelem véráramába.

1529-ben Bábolna a török hódítások első hullámával, a bécsi hadjárat során a környező településekkel együtt elpusztult.
Az 1590-es török összeírás szerint mindössze öt család élt Bábolnán.

Az 1600-as években azonban újra éled, ezt mutatja az is, hogy 1623-1696 között már huszonegy tulajdonosa volt a településnek.
1635-től a Szapáry András, Győr vármegyei alispán birtokába került Bábolna egy része.
Ebben az időben a Konkolÿ- Thege család is rendelkezik itt részbirtokkal. Csajághy György, mint Konkolÿ örökös, 1662-ben nejével Konkolÿ Borbálával együtt több Komárom vármegyei települést, Ó-Gyalla helység felét, továbbá Vék és Bábolna egész területét, valamint Aba pusztát királyi adományként kapta. 1675-ben Bábolna tulajdonosa Csajághy György fia Mihály.
1719-ben Konkolÿ- Thege Julianna férje, verbói Szluha Ferenc birtokába kerül a birtokrész Tagyossal és Kajánddal együtt.
A török hódoltság alól 1686-ban felszabadult területek a kincstár kezébe kerültek. A birtokjogok tisztázására megalakult az un. Újszerzeményi Bizottság, amely arról döntött ki milyen birtokot kaphat vissza. Ehhez a bizottsághoz fordult 1696-ban Szapáry András legidősebb fia Péter amikor visszakövetelte az ország különböző területein fekvő birtokait, így Bábolnát is.
1724-es Canonica Visitátio említi a római katolikus templomot, de nem tér ki építésének pontos időpontjára. Építtetője Szluha Ferenc, aki 1726-ban bárói rangra emelkedett „ikládi” előnévvel. 1729-ben gróf Szluha György tábornok örökölte apjától, Szluha Ferenc udvaritanácsostól a bábolnai birtokrészt.
1787-ben Szapáry József 90 000 forintért megvásárolta Szluha György itteni birtoktestét, s ezzel az uradalom egész területe a Szapáryak kezére került.

II. József 1784. december 20-án kelt rendeletével határozta el egy császári és királyi katonai ménes (k. k. Militär-Gestüt) felállítását a hadilótenyésztés fellendítése és a teljes hadsereg minőségi ló-utánpótlásának biztosítása érdekében. Ennek helyéül a Tiszántúli Mezőhegyest és környékét választották ki. Az intézmény ménesparancsnokának Csekonics Józsefet nevezték ki. Csekonics József lett tehát a Mezőhegyesi császári és királyi katonai ménes első parancsnoka, és egyben a teljes hadsereg ló utánpótlásának gondja is az ő vállán nyugodott.
Amikor délről a török mozgolódásáról hírek érkeztek, és a németek felöl is csapatok mozgását jelezték a határok mentén, a lovasság létszámát emelték, Mezőhegyes a megnövekedett feladatoknak egyedül egyre nehezebben tudott megfelelni.

A megnövekedett feladatok elvégzésére Csekonics fiókménes létrehozását javasolta. Ennek helyét az elvégzésre váró feladatok határozták meg. Mezőhegyes messze volt a fővárostól, Bécstől: Bécset Mezőhegyesről vágóállatokkal ellátni sem volt egyszerű feladat. A marhacsordákat lábon hajtották, a húsellátás hatékonyságát javítja, ha a vágóökrök Bécsbe érkezésük előtt, még egyszer megpihennek, erőállapotuk javul, még híznak egy kicsit. Ez mindenképpen a nyugati marhapiacok felé vezető út mentén indokolta a fiókintézet elhelyezését. A német határok melletti csapatmozgások is indokolták, hogy azokhoz közelebb legyen még egy gyűjtőhelye az utánpótlást szolgáló fiatal pótlovaknak.

II. József császár felismerte, hogy CSEKONICS JÓZSEF 1787-88-ban felvetett javaslata, a Mezőhegyesi ménes fióküzletének megalapítására megalapozott és helyes, s tőle megszokott energiával adta ki az utasítást, hogy Csekonics járja be a Pest és Bécs közötti, a nagy marhahajtó út mentén fekvő pusztákat és keressen alkalmas helyet a fiókintézet létesítésére.
1788. október 8-i jelentésében arról számol be, hogy a Szapáry-család tulajdonában lévő Bábolna pusztát alkalmasnak tartja a fiókintézet létrehozására.

1789 januárjában Szapáry József gróf elfogadta a Hadi Tanács javaslatát, s eladta Bábolnai birtokát a Kamarának. 1789. június 21-i dátummal készült el a Helytartó Tanács rendelkezése a birtok átadás- átvételről.

A Szapáryaktól átvett épületek:

Kastély és udvara:

  1. A kastély teljes egészében zsindellyel fedett, egyszintes épület. Ezt külön épületben egy nagy éléskamra követi, majd egy nagy konyha.
  2. 16 férőhelyes istálló lovak számára, mellette egy nagy birkahodály. Borjú és ökör istálló, nagy szerszámkamrával.
  3. A cselédek lakóháza.
  4. Az udvart nagy csűr zárja le.

  1. Szilárd és jó építőanyagból megépített beszálló kocsma.
  2. Hozzátartozott egy szekérszín, tizenkét kocsi számára, amely nyolc kőpillérre épült zsindelytetővel, s két lóistálló, amely harminc ló elszállásolására volt elegendő.
  3. Egy fedett gabonás szérű.
  4. Egy háromszintes erős magtárépület.
  5. Béresek (szolgalegények) számára jól megépített zsindelyfedelű lakóépületek.
  6. A számtartónak és a kertésznek egyforma egy szobából, egy konyhából és egy kamrából álló külön lakása volt.
  7. Két szobából, egy konyhából és egy kamrából álló lakása volt a két uradalmi kovácsnak.
  8. Egy templom, sekrestyével, haranglábbal, két haranggal. A káplán számára épült három szoba, konyhás, kamrás lakóépület zsindelyfedéllel, udvarral, kerttel, pincével.
  9. A szőlőhegyen uradalmi présház préssel.
  10. Az uradalom saját szükségletére termelő téglavető.


1789 májusában Csekonics József (1789-1806) a mezőhegyesi ménes és immár a bábolnai fiókintézet parancsnoka hozzákezdett a bábolnai birtok rendezéséhez. Munkáját Follckmann kapitány segítette. Az alapítást követő években a birtokközpont jelentős átépítése még nem kezdődött el. Egyetlen nagyobb építkezés 1801-ben történt, amikor is felépült az első kanca istálló, melyet 1855-ben kibővítettek 200 kanca számára.

1806-ban Csekonics József ezredes nyugdíjba vonulása után Klimes János ezredes (1802-1808) vette át a ménes irányítását. Rövid időn belül kiderült, hogy Bábolnát nagyon nehéz Mezőhegyesről igazgatni, ezért a hadi tanács rendelete értelmében 1806. november 1-től Bábolna önálló ménessé vált.

A Habsburg-birodalom katonai és gazdasági helyzetét nagyban nehezítette Napóleon seregeinek előre törése. A hadiállapot minden távlati tervezést lehetetlenné tett. 1809-ben az ország nyugati peremét megszálló francia csapatok szinte minden képzeletet felülmúló terheket róttak a helyi lakosságra. Az élelmezésre jószágot, gabonát, bort, a lovaknak zabot és szénát, szállításaikhoz embert, lovat és kocsit követeltek a helyi hatóságoktól.
1809 májusában az egész bábolnai lóállományt áttelepítették Mezőhegyesre, a portyázó francia csapatok elől. Ennek időszerűségét igazolta a győri ütközet. »A nemesi felkelők már felvonulásukat is megzavarták, s rajtaütéseikkel csata közben is számos meglepetést okoztak az ellenségnek. A hadra kelt nemesek egy részének például nem volt kardja, fokossal harcoltak, és sok ellenséges sisakot sikerült bezúzniuk, különösen mivel a franciákat meglepte az elavult, de a közelharcban igen hatékony fegyver használata. A rossz császári hadvezetés és a korszerűtlen felszerelés miatt azonban végül hátrányba kerültek a nagyobb tűzerővel rendelkező franciákkal szemben. Napóleon hadai 1809. június 14-én Győrnél megütköztek a magyar sereggel, s végül visszaszorították őket. Ám nem könnyen győztek.
A francia elővéd délelőtti támadását sikerült visszaverni, s délután egy időre a francia fősereg első támadását is feltartóztatták. Az inszurrekció katonái a balszárnyon arra kényszerültek, hogy órákon át tűrjék a francia ágyúk tüzét. A nagy tüzérségi túlerővel megindított második támadás is sikertelen volt. Csak a harmadik, négy és fél öt között megindított támadás hatására, öt órakor rendelte el János főherceg a visszavonulást. A Habsburgok oldalán harcoló seregek 5-7 000 fős, a franciák 3 000 fős veszteséget szenvedtek. A vereséget szenvedett hadsereg nagy része „jó rendben” vonult vissza Gönyű és Komárom felé. A francia tisztek úgy vélekedtek a magyarokról, hogy „vitézek, de még gyakorlatlanok”.

Számos egyéni hőstettről olvashatunk Kisfaludy Sándor a győri csatát megörökítő beszámolójában, s ezeket Jókai is átvette. (A magyar Nemzet története) Közülük is kiemelkedik Meskó József báró dandárának esete, amelyet a magyar fősereg visszavonulása után az ellenség bekerített, s amely a gyűrűből kitörve, Győrtől a Bakonyig verekedte át magát a franciákon. A rajtaütésektől rettegő franciák nem siettek birtokukba venni a csatateret, temetetlenül hagyták saját halottaikat is. «
A következő héten ellenséges csapatok szállták meg Bábolnát jó hadizsákmány reményében.
De mert a híres ménesből nem találtak itt semmit, 1809. június 19-én felégették a ménesbirtok épületeit.
Június 26-án elfoglalták Pozsonyt, s a Dunántúl nyugati és északi része francia megszállás alá került.

A francia csapatok pusztítását 1814-15-ben helyreállítási, átalakítási munkák követték, melynek során felépült a gazdasági igazgató háza. (Kiskastély). Valószínűleg ekkor történt a Ménesudvar mai formájának kialakítása is, Herglatz József (1809-1820) őrnagy ménesparancsnok vezetése alatt. A kastély emeletet kapott. Egy új lóistálló épült, elkészült a fedett lovarda, és a kaszárnya a személyzet számára. Hild János (1766-1811) építőmester tervei alapján készült el az iskola és a kórház. A Csikótelep (Unterstand) L –alakú istállóját is ekkor építették.

1816-ban került Bábolnára az első arab tenyészmén az osztrákok hadizsákmányaként.
1836-ban báró Herbert Eduárd alezredes (1831-1848) kétszer is beutazta a Keletet: Szíriát (1836) és Egyiptomot (1843) arab lovak vásárlása céljából. Az expedíciók után jelentős változás következett be a ménes történetében, lehetőség nyílt arra, hogy hatékony tenyésztői munkát végezzenek. Ennek eredményeként 1845-re ki is alakult egy nemes és tisztavérű arab ménes.
A szabadságharc idején, a ménes parancsnoka báró Herbert Eduárd alezredes volt. Az ő parancsnoksága alatt a gazdaság személyzete a katonai rendhez tartozott, s ez a katonai csoport az igazgató alá. Fegyelmi eljárásokban viszont egy méneskari tiszt alá. Bábolnán az igazgatói tisztet Hofmann Ottomár, a katonai gazdasági osztály parancsnoki tisztét, pedig Hechenberger Mihály főhadnagy töltötte be.
A szabadságharc kitörésével mozgalmas időszak kezdődött. 1848 decemberében a hadi események újra elérték Bábolnát. December 28-án tragikus kimenetelű ütközet zajlott le a Mészárosok útján a bábolnai és a farkaskúti majorok közt fekvő részen.

1849-ben Eckert József alezredes (1849-1855) vette át a ménes irányítását. Vezetésével elkezdődött az újjáépítés és a lovak visszaszállítása. I. Ferenc József császár 1852. július 1-én meglátogatta a ménesbirtokot és megtekintette az arab tenyészetet. Erre az időszakra esett a harmadik keleti expedíció, mely azonban nem mondható sikeresnek.
1855-ben Gosch Keresztély őrnagy (1855-1857) vette át Bábolna irányítását két évre. Ekkor bővítették ki az 1801-ben épített kancaistállót 200 kanca elhelyezésére.
1857-től lovag Brudermann Rudolf Rezső (1857-1866) volt a ménes parancsnoka. Rendkívüli energiával és szervezőkészséggel fogott hozzá a birtok rendezéséhez. Az ő vezetése alatt épült fel 1858-ban a gőzmalom, ekkor vásárolták az első gőzcséplőgépet is. (1888-ban egy kisebb gőzmalom épült fel.)

Az 1867-es kiegyezést követően, a ménesek és méntelepek az addigi katonai kezelésből a polgári közigazgatás kezelésébe kerültek át.
Bábolna 1869. január elsejétől a magyar állam tulajdonába került.

1869 és 1870-es években alakult ki a polgári közigazgatás Bábolnán. Ettől az időponttól datálható, hogy Bábolna közigazgatásilag Bana faluhoz tartozott. (Bana- Bábolna-puszta néven egészen 1958. december 5-ig)

A gazdálkodás korszerűsítése céljából elválasztották egymástól a ménest és a ménesbirtokot. A birtok feladata volt takarmánnyal ellátni a ménest. A gazdaság kerületekre és majorokra tagolódott. 1874-ben alig ötévi sikeres munka után Friedrich György őrnagy (1869-1874) helyét Bábolnán Flögl Ferenc alezredes (1874-1889) vette át. Takarékossági okokból 1875-től Bábolna Kisbér filiájáként működött egészen 1883-ig.
1883-tól működik posta és távírda az uradalom központjában.
Az 1878-as és az 1900-as Párizsi világkiállításon a magyar lótenyésztés nagy sikert aratott. A bábolnai tenyészet aranyérmet nyert.

1898-ban már interurbán távbeszélő állomással is rendelkezett az igazgatóság épülete. Telefon száma: BÁBOLNA 5
A Ménesbirtoknak saját telefon száma volt: BÁBOLNA 4

A Tiszti Kaszinó az 1900-as évek elején nyerte el a jelenleg is látható alakját. A beszálló kocsmából az évek során több átalakítással, bővítéssel nőtte ki magát impozáns épületté.

1901-02-ben újabb expedíció indul keletre Fadlallah El Hedad Mihály ezredes (1899-1913) vezetésével. Az expedíció sikeresen zárult.

Az 1914-ben kirobbant első világháború nem hozott különösebb változást Bábolna életében, habár 1919 nyarán a közelgő román csapatok elől elmenekítették a ménest. Bábolna 1919 novemberéig román megszállás alatt állt. A román csapatok elvonulása után Hajnyi Artúr ezredes (1919-1925) ménesparancsnok vezetése alatt megkezdődik az újjáépítés. 1920 tavaszán visszatért a ménes is. A ménes vezetői lankadatlan szorgalommal azon fáradoztak, hogy megőrizzék a bábolnai arab-fajta nemes sivatagi típusát.

1932-ben Pettkó-Szandtner Tibor ezredes (1932-1942) vette át a ménes irányítását. Az ő kezdeményezésére épült fel a Protestáns templom 1933-34-ben. 1938-ban felépíttette a Hősök kapuját a Modori városkapu mintájára, az udvart parkosítatta, ekkor alakult ki a ma látható hangulatos ménesudvar. Ő mentette meg a világsikert hozó Shagya-vonalat.

1944. szeptember 23-án a Vörös Hadsereg átlépte a magyar határt. A hír hallatán Pettkó-Szandtner Tibor azonnal a több mint százötven éves bábolnai ménes állományának mentésébe kezdett. 1944 decemberében négy egyenként negyven vagonból álló tehervonat szállította ki a németországi Bergstettenbe a kiválasztott kétszáz bábolnai lovat, a maradék állomány Magyarországon maradt. Bergstetten amerikai megszállása során a kiválasztott lovak jelentős részét elszállították vagy elárverezték, s csak a megmaradt kis része hatvan arab kanca és negyven csikó indulhatott haza 1947-ben. Az itthoni állományból alig negyven arabot sikerült megmenteni. A bábolnai ménesközpont súlyosan megrongálódott.

Az újjáépítési munkák 1948-ban indultak meg. Bábolna korszerűsítésére az 1950-es években került sor. Ennek eredményeként javultak a lakáskörülmények, még a majorokban is. Felújították a cselédlakásokat. Megtörtént a villany bevezetése az egész településen. A központban hatvan személyes óvoda, tizenhat ágyas szülőotthon épült. Munkásszállás, üzemi étkezde létesült. Az átvezető utat (Mészáros út) műúttá építették ki.
Bábolna, mint modern település életében az első számottevő változás az volt, amikor 1958-ban községi rangot kapott.

1960 májusában Burgert Róbert átveszi a Gazdaság irányítását. Vezetése alatt Bábolna magára vállalta és meg is valósította a termelés forradalmát. A község teljes szántóterületét kukoricával vetették be. A gyors gazdasági fejlődés kimerítette a helyi munkaerő-tartalékot, így szükségessé vált a munkaerő-import a környező községekből, sőt az ország távolabbi vidékeiről is. Nagyszabású lakásépítkezés kezdődött: a gazdaság felépítette a Kisfaludi lakótelepet. A gazdaság a lehető legnagyobb kedvezményeket és segítséget nyújtotta azon dolgozóinak, akik két év alatt felépítették saját házukat. Az építkezés kalákában történt. 1964-től 1975-ig tíz új utca épült be. A község lakossága ezalatt a duplájára szaporodott és meghaladta a háromezret.
1971-ben Bábolna megkapta a nagyközségi besorolást.
1975-ben megalakult a Bábolna-Bana Nagyközségi Közös Tanács.
1977. január 2-án közös tanács alakult Bábolna székhellyel (Bábolna, Bana és Tárkány közigazgatásának összevonásával). A kombinát 8 hektárt és 5184 m² mezőgazdasági ingatlant adott át a nagyközségnek településfejlesztés céljából.
1982-ben a Ménesudvarban átadtak egy 175 férőhelyes Kamaraszínházat. (lóistállóból kialakítva)
1983-ban a Lobkowicz-erdőben történt hévízkutató fúrások során termál-karsztvízre bukkantak. A két kút hőmérséklete 44 °C, illetve 52 °C.
1984-ben átadásra került az orvosi rendelőintézet és az Ifjúsági lakótelepen 48 lakása.
1984-1988-ig Bábolna Komárom vonzáskörzetéhez tartozott. Társközségei a rendszerváltás után váltak le.
1990. október 1-vel a közös igazgatásból kivált Bana, majd Tárkány is.
1991. január 1-vel Bábolna teljesen önálló közigazgatású lett.
1995-ben az egykori tiszti kaszinó épületét a Bábolna Rt. helyreállíttatta, reprezentatív éttermet, kávéházat és különtermeket rendezett be. Itt kapott helyet a ménesbirtok történetét bemutató múzeum is. A múzeum egyik termében a két évszázados hagyományokra visszatekintő arablótenyésztés történetével ismerkedhetünk meg.
2003. július 1-én városi rangra emelkedett.









Forrás:
Barta János: A kétfejű sas hatalmában Magyarország története (1711-1815)
Helikon kiadó, 1997.
Fekete J. Csaba: A Bábolnai Ménesközpont Világöröksége, 2004.
Horváth Mihály: Magyarország történelme. Harmadik kötet
Franklin Társulat Bp. 1873.
Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal
Pest, Nyomtatott Beimel J. és Kozma Vazulnál, 1858.
Pusztai József: Visszatekintés az őskortól 1945. történelmi dátumáig
Bábolna, 2000.
Rédvay István: Győr és a magyar insurrectio
Győri Múzsa, 2009. 2. sz.

 10.0 - 1 vote 

Hozzászólás

Bábolna története Viczina István 2013. jan. 07 : 22:25 Válasz erre
Hozzászólás: 1

Regisztrált: 2013. jan. 07 : 22:12
A protestáns templom építésének történetét szeretném kiegészíteni.Az alapkőletétel 1932 augusztus 14-én történt.
Az építéshez szükséges pénzt 152 református és 62 evangélikus "lélek" adta össze. 1935 május 21-én szentelték fel a templomot.Kapi püspök a gyülekezet gondozásával 1935 szeptember 9-én kelt iratában Hammer Jenő evangélikus tanítót bízta meg.



Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz