Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Fadlallah el Hedad Mihály (Lantos Györgyi, 198x.)



(1841-1924.)
Fadlallah el Hedad Mihály, méneskari ezredes, a bábolnai m. kir. ménes parancsnoka, származására nézve Arábiába való, a honnan kis gyermekkorában szakadt ide. Debreczenben nevelkedett fel és a katonai ménesintézeteknél szolgál serdült kora óta, hol az ezredesi rangig vitte. Mint kiváló lóismerő, a magyar kormány megbízásából többször volt hazájában, Arábiában, telivérlóanyag beszerzése czéljából. Utazásairól a Vadász- és Versenylapban közölt útleírásokat. 1Ezeket a cikkeket késöbb kötetbe rendezte, és "Utazásom Mesopotámiában és Irak-Arábiában" címmel 1904-ben ki is adta. Külön érdekesség, hogy 2004-ben Saleh Thaier arab nyelvre fordította a könyvet, aminek alkalmából riport is készült vele, amit a "Képgaléria" alatti "Lapszemle" rovatban olvashatnak.

Lantos Györgyi

(Hódmezővásárhely, 1953. szeptember 2.–)

1971 és 76 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanul, mestere Szabó Iván. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége tagja.
Többnyire megbízásos munkákat készítő művész. A klasszikus hagyományokra támaszkodó szobrász. Plasztikáit érzékeny, finom mintázás jellemzi. Szívesen gondolkodik szakrális és történelmi témákban. Festett üvegablakai kuriózumnak számítanak, nem állnak messze a legjobb gödöllői (Nagy Sándor, Körösfői Kriesch Aladár) hagyományoktól. Számos portréja látható Magyarország közterein. Egyik főműve a csongrádi II. világháborús emlékmű [Máté Istvánnal, Tóth Bélával].

Díjai:
1985: Tornyai-plakett, Dante Biennálé, Ravenna (I) I. díj;
1988: Dante Biennálé, Róma város aranyérme;
2002: Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt.


Képgaléria:

Kattintson a képre!



Lapszemle:

December 10-én nem mindennapi könyvbemutatót tartottak Bejrutban, Libanon fővárosában. Az egykori császári és királyi ezredes, bábolnai ménesparancsnok Fadlallah el Hedad Mihály 1904-ben magyarul megjelent, Utazásom Mesopotámiában és Irak-Arábiában című könyvének arabra fordított kiadását mutatták be. A bejruti nemzetközi könyvkiállítás jó alkalom volt a regényes sorsú arab ifjú – aki kalandos úton 14 éves korában Brudermann ezredes expedíciójával érkezett Bábolnára - 35 fényképpel és 1 térképpel illusztrált, arabra fordított könyvének bemutatására. A libanoni kiadó meghívására a bejruti magyar nagykövetség munkatársain kívül számos helyi lószerető és köztiszteletben álló ismert személyiség is megjelent. A könyv előszavában Saleh Thaier, a könyv fordítója jóvoltából néhány oldal Bábolna múltjáról és jelenéről szól, arról, hogy Fadlallah el Hedad fáradozása nem volt hiábavaló, hiszen az általa importált lovak ivadékai mindmáig fennmaradtak.
Saleh Thaier kutató-vegyészmérnök Bagdadban született 1959-ben, és 1979 óta hazánkban él. 1986-ban fejezte be a Veszprémi Vegyipari Egyetemet, 1989-ben végzett a MÚOSZ Nemzetközi Újságíró Iskoláján.
Kutató vegyészmérnök az egyik fővárosi cégnél. Budaörsön él feleségével és kisfiával. 1977 óta publikál magyar témákról arab nyelvű lapokban. 1997 óta fordít arabra magyar verset és prózát.
Irodalmunk népszerűsítéséért a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét vehette át 2004 májusában, „a magyar kultúra nemzetközi megismertetése és terjesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként”.

– Hogyan talált rá erre, a magyar olvasók számára is szinte ismeretlen műre?
– A történet 1987-re nyúlik vissza. Akkor egy Ausztriában élő iraki kutató kért meg, hogy nézzem át a kötetet, mivel nem tud magyarul.
A könyvet az MTA Könyvtár Keleti Gyűjteményében meg is találtam, és jegyzeteket készíttettem a kutató számára. Nem tudom miért volt erre szüksége, de a szerző arab származása és a lovas téma elég indoka lehetett a nagy érdeklődésnek. Bár az 1987-es jegyzeteimet nem találtam - valószínűsítem, hogy ezeket küldtem Ausztriába - a könyvet mégis felvettem a fordítandók listájára.

– Hogyan fogadták ötletét a kiadók, egyáltalán érdekel ma valakit az egy évszázada történt kalandos utazás?
– 2003 őszén egy neves nemzetközi kiadású arab napilap publikálta Bábolnáról írt cikkemet, melyben említést tettem Fadlallah el Hedadról és könyvéről, hisz mind az ezredes (később vezérőrnagy) mind könyve szorosan összefonódott a bábolnai ménessel, részévé vált történelmének.
Már a cikk megjelenése előtt jelentkezett egy libanoni kiadó, és megbízást adott a fordításra. A munkát mégsem tudtam elkezdeni azonnal, mivel nem sikerült a könyvet megszereznem, hisz az antikváriumokban dolgozó szakemberek előtt majdnem ismeretlen, a legtöbben nem is hallottak róla. Az MTA példánya pedig nem volt másolható állapotban, nagyon rossz az állaga. Ezen kívül be kellett fejeznem Kertész Imre „Sorstalanság”-ának fordítását, amivel csak tavaszra végeztem. Tavaly májusban aztán sikerült egy másik példányt szereznem a budapesti libanoni nagykövet jóvoltából.
A feladatot rövid időn belül elkészítettem, mert élveztem a bájos könyv fordítását. Ennek ellenére nehéz volt a kötetben szereplő számos tulajdon- és helységnevet azonosítani, régi térképeket és dokumentumokat kellett átlapoznom. Előfordult olyan eset, amikor egy kis iraki községet kellett meghatároznom, melynek nevét Fadlallah hallomás után rosszul jegyezte fel, ráadásul a helyiségnevet utóbb, 1930-ban meg is változtatták! Ezt ki kellet nyomoznom. Megjegyzésekkel láttam el néhány Fadlallah el Hedad által tett kijelentést, melyek vagy pontatlanok voltak, vagy egyszerűen félreértésen alapultak.
Ezen kívül szükség volt a magyar vonatkozású részletek magyarázatára, hisz ezek teljesen ismeretlenek az arab olvasó számára. Ez az oka annak, hogy az arab fordításhoz 126 lábjegyzetet kellett írnom. Végül a könyv a bejruti Nemzetközi Könyvkiállítás előestéjére jelent meg (a kiállítást november 27. és december 12. között szervezték meg). A könyv elkészülésének folyamata jelzésként szolgál a téma, és szerzője iránti érdeklődésnek. Hisz a ló az arabok számára, éppúgy, mint a magyar ember számára nagyon fontos. Az a tény, hogy egy libanoni származású, az osztrák-magyar hadseregben szolgált magas rangú katonatiszt elutazik a Közel–Keletre lovakat vásárolni, csakis érdekes történet lehet egy mai libanoni vagy általában arab értelmiségi számára.

– Bábolnán az emberek az arab ló nagyszerűsége és értékei miatt is sokra tartják azokat, akik ezt a fajtát tenyésztették. Fadlallah el Hedad köztiszteletben álló bábolnaivá vált, itt is van eltemetve, sírját a Ménes dolgozói rendszeresen gondozzák. Úgy tudom, vannak a családnak ma is élő leszármazottai. Sikerült találkozni velük?
– Mint ismeretes, Fadlallah el Hedad nem nősült meg, utódok létezéséről nem tudunk. Az el Hedad (vagy Haddad) egy ismert család Libanonban. A név kovácsot jelent arabul, de ha a kánaáni (föníciai) és arámi gyökereket vesszük figyelembe, akkor lehetne Hadad vagy Adad, a „viharisten” névre visszavezetni. Volt olyan arámi király, kinek a neve Bar-Hadad volt, azaz Hadad (isten) fia.
Innen is származhat a név, bár ennek kicsi a valószínűsége. Találkoztam Bejrutban egy idős, nyugdíjas matematika tanárral, aki Fadlallah egyik unokatestvérének leszármazottja, Éli Haddad a neve, Bét Sebáb községben lakik, ahol még mindig élnek közeli rokonok.
Mint mondta, az ő apja egykor találkozott Fadlallah el Hedad-dal.
Említette, hogy szülőháza még áll, egy idős, közel 100 éves asszony lakik benne most.

– Ők miként emlékeznek a Nagle, azaz Fadlallah el Hedad Mihály regénybe illő történetére?
– Éli Haddad érdekes adalékkal szolgált Fadlallah történetéhez.
A sok romantikus legenda közül éppen a legegyszerűbb változat bizonyult igaznak, bár az sem izgalommentes. Mint mesélte, az apátlan, szegény fiú Damaszkuszba utazott, hogy a család által eladott selyemfonalak árát hajtsa be szíriai kereskedőktől, ti. selyemhernyót neveltek, selyemfonalak készítésével foglalkoztak, mint sok maronita család akkoriban. Erről könyvében említést is tesz. Damaszkuszban maradt, és ott találkozott Brudermann ezredessel, akinek tetszett a kemény libanoni legény, meghívta hát, utazzon vele Magyarországra. Akkor Nekhle (kemény „h” hanggal, mint a német „ch”) néven szólították, ami pálmafát jelent arabul (ez alakult át, helytelenül, Negle névre az irodalomban). Ezt a verziót őrzik az emberek Bét Sebáb városkában el Hedad történetéről. Különösen fontosnak tartom a Haddad család által hagyományozott információ gyűjtését, elsősorban Fadlallah el Hedad Mihály Brudermann expedíciójához való csatlakozásának időpontjáig. De azt is tapasztaltam, hogy a Haddadék ismerete hősünk életének magyarországi szakaszáról ugyanolyan homályos, mint az itteni legendák el Hedad libanoni életéről.

– Mind az arab, mind a magyar nép történelmében kitüntetett szerep jut a lónak, mely aztán a költészetben, a népzenében és a művészetben egyaránt rangos helyet foglal el. Azt gondolom, tudja, hogy ezek után Önre úgy fog tekinteni a magyar lovastársadalom, mint hazánk nagykövetére az arab világban. Felkészült arra, hogy ezután sokan fogják keresni, és nyugalma véget ért?
– Örömmel viselném a „zaklatásokat”, mert a könyv fordítása során megszerettem az egész témát: érdekel Bábolna izgalmas története, a varázslatos, de viszontagságos expedíciók, Fadlallah el Hedad Mihály életútja. Szeretnék foglalkozni vele a továbbiakban is, hisz személyében és emlékében testesülnek meg a magyar-arab kapcsolatok jó oldalai, amelynek ápolását és ismertetését fontosnak tartom. Érdekes lenne az eredeti könyv a magyar olvasó számára, talán egy képeskönyv formájában, a sok eredeti fényképpel, melyeket az expedíció egyik tagja, Halácsy Gyula főhadnagy, áldásos amatőr fényképészeti tevékenységének köszönhetünk.
– Köszönöm a beszélgetést és fáradozását, melyet hazánk lótenyésztésének megismertetéséért tesz az arab világban.

Rombauer Tamás


Forrás:
1: Magyar Elektronikus Könyvtár - Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. (Lekérdezve: 2011. 06. 26.)
Lantos Györgyi életrajza: http://artportal.hu (Lekérdezve: 2011. 06. 24.)
Lapszemele cikk: Saleh Tailer honlapjáról (http://www.saleh.eoldal.hu/)


 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz