Üdvözlet

LOGINMESSAGE
Felhasználói név:
Jelszó:
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Nincs kép!

Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

A leghűségesebb bajtársnak (Szabó Iván, 1956.)

A Pettkó-Szandtner Tibor által a Ménesudvarba megálmodott lószobornak csak a talapzata készülhetett el a második világháború előtt, így a talapzaton az 50-es évek elején csak virágos ládák álltak. Ez az állapot azonban arra sarkallta a Bábolnai Állami Gazdaság vezetőit, hogy szobrot rendeljenek Szabó Ivántól, akinek munkája 1956-tól 1981-ig emlékeztetett a Ménesudvarban mindazokra a háborúkra és hadjáratokra, melyekben a bábolnai lovak is részt vettek. Ezen hadjáratok listája a talapzaton olvasható. 1981. októberében került át a szobor a katolikus templom előtti térre, mert helyére - negyvenkét év késéssel - elkészült az eredetileg oda szánt ifj. Vastagh György gipsz mintája alapján bronzba öntött "Bábolnai fehér mén" című szobor.

Szabó Iván

(Budapest, 1913. július 1.–Budapest, 1998. február 11.) 1933-1934 között a Közgazdasági Egyetemen, 1934-1939 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, tanárai: Kerényi Jenő, Bory Jenő, Tarr István, mestere: Medgyessy Ferenc, akinek műtermében dolgozott. Aktívan táncolt, külföldre járt a 30-as évektől. A Muharay, majd 1948-tól a Honvéd Népi Együttes vezetője, koreográfusa volt. 1949-1952: a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége főtitkára, majd elnökségi tagja. 1950-1981 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. 1954-ben alapítója a mártélyi főiskolai telepnek. 1954-től a Vásárhelyi Őszi Tárlatok szervezője [Almási Gy. Bélával]. Medgyessynél tanult meg az agyaggal, kővel dolgozni. Megtanulta az egészséges, a szép, a monumentális tiszteletét. Elkötelezett művész. Már a 30-as évek végén csatlakozott a népi írók törekvéseihez és a nemzeti szobrászat, festészet képviselőihez. Mint Medgyessy, úgy ő is a paraszti szépségideált emelte fel művészetével. Új tartalmat adott a népművészet továbbélésének. Gyakoriak táncábrázolásai, ló és lovas ábrázolásai. Maga is lovagolt, ismerte a két test együtthatását és ellenállását, valamint a dinamizmus lendületének kifejezését, a világos szerkesztést. Később egyre inkább a reneszánsz eszmény felé fordult, és ezzel Pátzay művészetével került rokonságba. Hat évtizedes pályája során műfaji és tematikai gazdagságra törekedett. A kő, a fa és a bronz mellett kedvelt anyaga a kerámia. Mesélő kedvét és balladai tömörítő hajlamát egyaránt kifejezte fa-sztéléin. Kerámiát Vásárhelyen kezdett készíteni (tálak, korsók). Az érmészettel a 60-as évektől foglalkozott intenzíven. Emléket állított eszményképeinek (Munkácsy, Tornyai, Rudnay), növendékei érdeklődését is e téma felé fordította. Velük együtt vett részt a nyíregyháza-sóstói és mezőtúri telepen, ahol viaszveszejtéses eljárással készítette érmeit és kisplasztikáit.1 Díjai: 1948: Bolgár Népi Érdemrend; 1949, 1954: Munkácsy-díj; 1956: Tornyai-plakett; 1964: SZOT-díj; 1967: érdemes művész; 1970: kiváló művész; 1973: Római ösztöndíj; 1981: Szocialista Magyarországért Érdemrend; Hódmezővásárhely városért.

Képgaléria:

Kattintson a képre!

Szakács Ferenc: A háborút megjárt bábolnai lovak

Valamikor a ló - a gépek feltalálása elõtt - az ember nélkülözhetetlen segítõtársa volt a mindennapi életben. Ez nemcsak a békés idõszakban volt így, de különösen így volt az összetûzések, a háborúk idõszakában. Egy hadsereg lovasság nélkül elképzelhetetlen volt. Bábolna, mint a magyar lótenyésztés egyik fellegvára a hadsereg lóellátásában is jelentõs szerepet töltött be. Az (...) emlékmû talapzatán a következõ felirat olvasható: ,,A leghûségesebb bajtársnak!’’ 1789-1945 között 1789: Francia hadjárat; 1789-90: Török hadjárat; 1792-96: II. Francia hadjárat; 1789-1801: III. Francia hadjárat; 1805: IV Francia hadjárat; 1809: V. Francia hadjárat; 1812: Orosz hadjárat; 1812-15: VI. Francia hadjárat; 1848-49: Magyar-osztrák hadjárat; 1848-49: Olasz-osztrák hadjárat; 1859: Olasz-osztrák hadjárat; 1864: Dán hadjárat; 1866: Osztrák-porosz hadjárat; 1869: Dalmát hadjárat; 1878: Bosznia-Hercegovinai hadjárat; 1882: Hercegovinai hadjárat: 1914-18: I. Világháború; 1939-45: II. Világháború Ezekben a csatákban, hadjáratokban résztvevõ bábolnai lovak viselkedését, tetteit, legendáit és hagyományait õrzi. Közülük egyet megemlítünk. Mint ismeretes. 1809-ben Bonaparte Napoleon seregei Magyarországra is eljutottak. Gyõr mellet a kis létszámú, rosszul felfegyverzett magyar nemesi sereggel megütköztek. A csatában a bábolnai lovak és lovasok is részt vettek. A csatavesztés híre eljutott Bábolnára is. A leggyorsabb hírt egy bábolnai ló hozta. Ugyanis lovasa a csatában elesett és a ló a félrecsúszott véres nyergével egyvágtában hazaszáguldott Bábolnára.
Források: 1: http://artportal.hu (Lekérdezve: 2011. 06. 15.) Szakács Ferenc cikke: http://helytortenet-babolna.hu Képek: A bábolnai képeslapok kiadója az Állami Gazdaság, illetve annak jogutódai.

0/5 : Nincs értékelve

Hozzászólás beküldése