Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Hogyan tovább?

Az emberek többsége dátumokra már nem emlékszik, s az események időpontjának meghatározását rendszerint a mezei munkák dandárjához, vagy éppen piros betűs ünnepekhez köti. Ilyen formán:

„Aratás előtt történt. Azt hiszem 1947-ben vagy 1948-ban…”
„Hogy karácsonyra készülődtünk és deres volt a levél… akkor vágta el a mutatóujját a fejelőkéssel az öreg Hauterné.”


Mindezt azért említem meg elöl járóban, mert az információk, amelyeket abban az időben Bábolnán összegyűjtöttem, néhol a legendák határát súrolják. Márpedig én nem legendákra, hanem dátumokkal megjelölt tényekre, hiteles történetekre alapozva akartam összefoglalót adni arról, hogy mi történt Bábolnán az ország újjáépítési időszakának esztendeiben.

Először a lovasokat próbáltam szóra bírni, s amit elmondtak, azt így lehetne összegezni:
A bábolnai lóállománynak több mint a fele visszakerült és a tenyésztés folytatásához nagy múltú méneket tudtak fedeztető palánkhoz állítani. Így a Shagya, Gazal, O’Bajan, Siglavy, Jussuf, Kemir, Koheilan, Mersuch, Siglavy Bagdady és a Kuhaylan Zaid törzsek fedező ménjeit.
A tenyésztői kedvvel és a szakértelemmel eleinte nem is volt gond, hiszen a szakemberek nem hiányoztak. Ámde a szűkös takarmánykészlet –főként a zabhiány – nehezítette a munkát. Még ennél is nyomasztóbb volt az a felülről erőteljesen szorgalmazott álláspont, hogy a lótenyésztés idejét múlt úri passzió, amit sürgősen fel kell számolni. Gyanússá vált Bábolnán mindenki, aki akkoriban a hivatalosnak kikiáltott minisztériumi állásponttal szemben szót mert emelni a lovak mellett. Naponta jöttek a tanácsadók, akik a lóállomány csökkentésére adtak tanácsot. Utánuk pedig érkeztek az ellenőrök, akik a létszám csökkentését istállóról istállóra járva ellenőrizték. (Divat volt akkoriban a kiszállás. A városi, különösen a fővárosi hivatalokból vidékre járni, fentről sugalmazott, vagy parancsba adott tanácsokat osztogatni és végrehajtásokat ellenőrizni. Még az ellenőrzésre kiküldöttet is ellenőrizték a kiszálló főellenőrök.)
Ennek a sürgető akciónak esett áldozatául Földi István bábolnai gazdasági igazgató idején száz értékes bábolnai tenyészcsikó. Mind a százat potom áron vásárolták meg a Magyarországra érkezett olasz kereskedők.
Hogy milyen potom áron, azt a tatai országos vásáron járt környékbeli gazdák vették először észre és ők bosszankodtak először miatta. Az történt, hogy a szemfüles olaszok Tatán áruba bocsátották a néhány nappal korábban Bábolnán vásárolt csikók egy részét. A vásározó parasztemberek kapva kaptak az alkalmon és a csikókból jó áron vagy tízet megvásároltak.
Az olaszok azért a tíz csikóért állítólag többet kaptak, mint amennyit százért Bábolnán fizettek.
Hogy így történt-e? Nem tudom, de ezt híresztelték.
Felülről kapott parancsra irtottak ki öreg tenyészméneket azzal a balga indoklással, hogy minek az öreg, ha van fiatalabb is!
A bábolnai ménes szerelmesei – a lovakhoz életük végéig hű lovasok – megsiratták kedves paripáikat, miközben egymástól kérdezgették: mi lesz holnap? Hova hanyatlik a magyar lótenyésztés?
Ki is tudott akkor erre a kérdésre válaszolni?

A hogyan továbbnak még a körvonalait sem látta – de nem is láthatta tisztán Bábolnán senki. A sajtó és a rádió azt bizonygatta, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodást nem az élő munkaerőre, hanem a gépekre alapozzák. Azt viszont kifelejtették, hogy a nagyüzemi gazdálkodásra történő áttérés hosszú és keserves folyamat, amelynek befejeztéig sem a szántóvető embert, sem az igavonó lovat nem nélkülözheti a mezőgazdaság.
A hogyan tovább kérdésében bizonytalanság uralkodott a bábolnai növénytermesztők, de a gazdálkodás egyéb területein is.
Aki a jól bevált régihez ragaszkodott – márpedig sokan voltak ilyenek – azt reakciósnak minősítették. Márpedig az ilyen minősítést nem lehetett csak úgy egyszerűen kitörölni a káderlapról.
Ahogy azt Földi Istvántól hallottam, a minisztériumból nemcsak javaslatok, hanem utasítások is érkeztek azzal kapcsolatban, hogy milyen új növényekkel egészítsék ki a Bábolnán hagyományosnak tekintett szántóföldi növényeket.
Abban az időben a csumiz, a batáta és még néhány, azóta feledésbe merült „újdonság” termesztésének bevezetését ajánlották a bábolnaiaknak, akik végül is a csumiznál kötöttek ki. Ez a se fű, se cirok, se gabonaféleség – vagy talán mind a háromnak a keveréke – valóban bőven termett, de hamarosan kiderült, hogy a termésének nincs a gazdálkodás föllendítésében olyan szerepe, ahogyan azt a propagandafüzetek hírül adták. A csumiznak nem volt felvásárlója, de Bábolnán fogyasztója sem. Idős állattenyésztők még emlékeznek rá, hogy a szarvasmarhák inkább a száraz kukoricaszárat fogyasztották, mint az eléjük rakott csumizt. Hasonló volt a helyzet a birkákkal is.

Akkor hát mire volt jó a csumiz, ha nem eszik meg az állatok? - kérdezte félig tőlem, félig önmagától a nyugdíjas állatgondozó és felelt is rá nyomban:
Arra, hogy eggyel több legyen a bosszúságuk az állattenyésztőknek, akik majdnem, hogy arra kaptak parancsot, hogy – másképpen nem megy – tömjék meg vele a teheneket úgy, ahogy a hizlalásra fogott libákat szokás!


Hány ilyen és ehhez hasonló kísérlet végződött eredmény nélkül?
Ma már nehéz lenne összeszámolni, de tény, hogy Bábolnán megpróbálkoztak gabonatermesztéssel is, mi tagadás az sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A Bábolnai Állami Gazdaság rangja megkopott, világhírneve veszélybe került, s ahogy az egyik 1948 őszén megjelent sajtótudósítás hírül adta évről évre nőtt a ráfizetés és fogyott a régi erényekbe vetett bizalom. Sokan voltak, akiket a jó állattenyésztési hagyományokkal rendelkező gazdaság sikertelensége elkeserített, de akadt olyan embere is, akit feldühített.
Hogy ki milyen utat járt meg azokban az esztendőkben? Arra jól rávilágít Földi István volt bábolnai gazdasági igazgató életrajza – amit nekem ő személyesen adott át azzal, hogy használjam fel kötetemben.

Önéletrajz


1901-ben születtem Kisújszálláson. Szegény parasztcsaládból származom, szüleim cselédemberek voltak, öten voltunk testvérek. Kilenc éves koromban már én is cseléd lettem, míg iskolába jártam, a nyári iskolai szünetek alatt két-három hónapig.
Az elemi iskola végeztével – öt elemit végeztem – állandóan gazdasági cseléd voltam 21 éves koromig. Majd két évig katona voltam a 2. Honvédgyalogezrednél Kelenföldön, Leszerelésem után kubikus, napszámos, részes mezőgazdasági munkás, közraktári és hajóberakodó munkás voltam.
1928-ban nősültem nincstelen parasztcsaládból. Öt gyermekem van.
Párttitkár voltam 1946 októberéig, ekkor pártunk javaslatára a kormány Szolnok megye főispánjává nevezett ki. Szolnok megye főispánja voltam 1949 januárjáig. Ekkor a Bábolnai Állami Gazdaság vezetője lettem. Ezt a 16 000 kat. hold területű gazdaságot vezettem 1950 decemberéig. Mivel a vezetésem alatt álló gazdaság deficites volt leváltásra kerültem én is.
Ezt követően 1951-ben a zsámbéki termelőszövetkezetbe mentem dolgozni. 1951 októberében pedig a járási pártbizottság Zsámbékon községi tanácselnöknek javasolt, mivel tanácselnöki iskolán voltam. Ezt követően az SZTK területi ellenőre lettem, majd 1952 októberében a járási tanács Pilisvörösvár község tanácselnökének javasolt s itt tanácselnök voltam 1953 áprilisáig. Utána az Erőmű Javító Vállalatnál dolgoztam, mint anyagbeszerző 1953 októberéig. 1953. október 7-én már a Sertéstenyésztő és hizlaló Vállalat háromrózsai üzemegységének voltam a vezetője, majd 1954-ben a Zsámbéki Hengermalom igazgatója lettem.

Megkérdeztem néhány olyan bábolnait, aki 1945-től az 1970-es évekig gazdasági alkalmazottként dolgozott, hogy a demokrácia első tíz esztendejében mennyi mezőgazdasági szakembert emésztett fel az eredménytelen gazdálkodással együtt járó szakembercsere? Nem tudták megmondani, de annyi bizonyos, hogy az ide vezényeltek többségének nem volt lehetősége arra, hogy Bábolnán gyökeret verjen. Csak a tősgyökeres bábolnaiak tartottak ki. Közéjük tartozott dr. Szabó Jenő állami díjas állatorvos, aki 1935-ben telepedett le Bábolnán és nyugdíjba vonulásáig szolgálta az állattenyésztést a jó szakember hozzáállásával.



 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz