Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Mozdulatlan majorok

A majorokban 1945-1946-ról nem készített krónikát senki. Vagy ha írtak, azok elkallódtak, így írásos dokumentum a majorbeliek életéről nincs. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát irattárában is hasztalan kutattam olyan nyomok után, amelyek a külső kerületekben élő cselédség szabad lélegzéséről szólnak.
A külső kerületek jelentéseiben csak ilyen tárgycímeket találtam:

Farkaskúton egy üsző a lábát törte. A hús kimérése megtörtént, a bőrt a hatóságnak beszolgáltattuk.
Karabukán a járhatatlan utak javítására 50 szekér kavicsot kiszállítottunk. Még ötven szekérrel kellene.
A Csikótelepen befejezték a gazdasági épületek meszelését.
Kisbábolnán ledőlt egy kémény. Tégla van, hétfőre kőművest kérünk.


Farkaskút, Kajánd, Kisbábolna, Karabuka és a többi külső majorban az elmúlt harminc év alatt megcsappant a lakók száma, a visszaemlékezők sorai pedig olyan mértékben ritkultak, hogy maholnap már egyetlen élő tanút sem talál a kérdező.
Akik még élnek, azok sem minden esetben arról beszélnek, amire a kérdező kíváncsi, amiről a krónikás írni szeretne. A kirajzolódó kép – Bábolna külső majorjainak egy emberöltővel ezelőtti élete – merőben más, mint amit korábban kérdésekben sűrítve, vázlatosan papírra vetettem. Ezekbe a majorokba a forradalomnak csak a szele érkezett el, de a cselédlakásokban sokan még ezt a szelet sem érezték meg. Becsukták, vagy éppen ki sem nyitották az ablakokat, féltek a szelet követő vihartól.
A helyszíni beszélgetésekből – a beszélgetések ideje 1979 tavasza – a nehezen induló vallomásokból, a furcsán odavetett félmondatokból lassan hiteles kép áll össze, bár a színek helyenként fakultak, elmosódottak. A kép mozdulatlan majorokról beszél.

Farkaskút
Hárman beszélnek, Az első:

Akkor Farkaskúton üres volt a kerületvezető lakása, mert Herczegh Lajos úr magunkra hagyott bennünket. Akkor bent a központban is nagy kavarodás volt, de ide nemigen jött senki. Nekünk volt egy detektoros rádiónk, azt is elkobozták, hogy ne tudjuk, mi történik. Ez 1944 karácsonyán volt. 1945 húsvétján pedig közhírré tették, hogy megszűnik a cselédség, aki akar, igényelhet földet és aztán azt csinálhat, amit akar.
Osztottak is földet, de én nem igényeltem. Hogyan is igényelhettem volna? Nem volt nekünk se ekénk, se szekerünk, se igavonónk. Én akkor azt mondtam a földosztónak, hogy maradok a birtok szolgálatában.
Ezen a véleményen volt a feleségem is. csak azt kértük, adjanak nagyobb komenciós földet… legalább másfél holdat és azt ott mérjék ki, ahol én akarom. Erre azt felelték, hogy a komenciós föld ügye, nem rájuk tartozik.
Említettem az igényünket a farkaskúti uradalmi gazdának is, meg másnak is, de mindenki eleresztette a füle mellett. Negyvenöt őszén eltört a balkezem, akkor bevittek a kórházba, ahol azt mondták az orvosok, hogy két hétig maradjak otthon, betegállományban. Egy hét után jött a gazda és azt mondta, nem tudnak nélkülözni. Meg azt is mondta, hogy aki szegődményes, az fél kézzel is szegődményes marad, a dolog alól nem húzhatom ki magam. Míg gipszben volt a kezem, arra az időre odatettek éjjeliőrnek, a régi éjjeliőrt pedig beosztották béresnek, hogy a fogat ki ne essen az őszi munkából. Mondom, ez negyvenötben volt, akkor én 45 éves voltam, akkor nagyon megharagudott rám az éjjeliőr, pedig én nem voltam oka semminek.


A második
Hát arra emlékszel-e István, mikor kijött ide egy bizottság azzal, hogy egész Farkaskútat beköltöztetik a központba… ott adnak ingyen házhelyet, ott építhet mindenki olyan házat, amilyent csak akar? De minek a házhely, ha nem adnak hozzá építőanyagot? Erre azt mondták, hogy lesz bontási anyag, mert megszűnik a parádés lótenyésztés és lebontják a lóistállókat, de még a fedett lovardát is. A bontásokból ne lett semmi, aki a központba telket íratott, az nagy utánjárással kapott téglavásárlási utalványt, meg fakivágási engedélyt a gerendázathoz. Mi azt mondtuk, nem kell a házhely, mi itt maradunk Farkaskúton. Ha itt adnak házhelyet, azt elfogadjuk, de nekünk nincs kedvünk innen elköltözni. Mi innen nem megyünk sehová, ne is próbáljanak innen kimozdítani. A lakásért húsz forint használati díjat fizetünk havonta, és a nyugdíjasoknak is adnak hozzá akkora konyhakertet, amelyikben megterem a zöldségféle. Ez van, ez a mienk.

A harmadik
Már csak hárman vagyunk a régiek közül, de olyanokat találhat, akik többet tudnak Farkaskútról, mint mi. Nekünk nem volt időnk arra, hogy mindent följegyezzünk, de jártak itt egyszer Esztergomból diákok, akik még azt is megkérdezték tőlünk, hogy mit ettünk, mit ittunk. Akkor mi azoknak mindent elmondtunk és azok még az épületeket is lefényképezték. Azok biztosan sokat tudnak Farkaskútról mondani.
Azóta is jártak itt jövő-menő emberek… az isten tudja, mit akartak, de a mi panaszunkat nem hallgatták meg.
Maga azt kérdezi, hogy mi volt itt 1946-ban? Akkor is dolgozni kellett, meg most is. akkor sem adtak a boltban ingyen semmit, meg most sem. Volt itt negyvenhatban egy ígérgető ember, aki azt mondta, hogy minden gazdasági cselédről összeírást csinálnak. Az összesítő lapot ide is adta és ki is töltöttük, de mi nem értettünk hozzá és akkor a tanító úr: statisztika, én meg azt mondtam: nem statisztika kell ide, hanem segítség. Ígértek is, de nem adtak. Nem mondom: van itt orvosi rendelő és rendszerint kijár, hozzák az orvos a központból, sőt a mentőautó is kijön értünk, de ha orvosságra van szükség, mehetünk Bábolnára. Az pedig messze van annak, akinek már mindene fáj. Negyvenhatban kicserélték a régi cselédkönyveket és külön lapon szolgálati szerződést kötöttek velünk.

A második közbeszól
Nem jól tudod! Negyvenhatban a cselédkönyvet munkakönyvre cserélték. Szolgálati szerződést pedig korábban is kötöttek velünk. Ha jól emlékszem, Nagy Mihálynak még az 1930-as évekből megvan a szolgálati szerződése és azt elő lehetne keríteni.

Csemerháza
Ketten beszélnek, az első

Az elmúlt héten járt idekint a kombinát gondnokságának vezetője, aki mutatott nekem egy felmérést. Eszerint 1973. január 1-én még százhatvanhét fő lakott Csemerházán, most pedig már csak százötvenkettő. Pedig a gyermekszaporulat itt sem kisebb, mint máshol, sőt talán nagyobb. De az elvándorlás minden évben növekszik, a fiatalok mennek el. No, de maga nem erről kérdezett, hanem a fölszabadulás utáni időszakról. Hát elmondom magának, hogy nem volt könnyű, mert már akkor rebesgették, hogy a régi mesterség mellé újat kell tanulni.
Fogatos voltam – amit akkor még igáskocsisnak mondtak -, aztán a lovakat kivonták a forgalomból. Talán még emlékszik arra az időre, mikor a lovat parádés állatnak minősítették, pedig nem volt az. Kapott a gazdaság vagy tíz traktort –de az is lehet, hogy többet – először a fiatalabb igáskocsisok közül azokra kerestek traktorosokat.
Ígérték, hogy több lesz a kereset, de itt Csemerházán egy jelentkező sem akadt. Őszintén szólva meg is bántam később, mert a gazdaság ingyenes tanfolyamra küldte a másik körzetekből jelentkezőket, mi pedig az igáslovak vágóba küldése után átkerültünk gyalogmunkára… én a rakodókhoz. Mikor a sóderbányában csúnyán feltörte a lapátnyél a kezemet azt mondtam magamban, hogy a fogatos meg a traktoros is úr ahhoz képest, amit a gyalogmunkásokkal végeztetnek. A rakodóktól átkerültem a tehenészetbe. Persze az sem volt könnyű, mert kézzel fejtünk és este, reggel tizennégy tehenet kellett ellátni. Az ujjaimat nem tudtam kiegyenesíteni, a csuklómon csomók keletkeztek az erőltetéstől. Csak az tudja, aki akárcsak egyszer is megfejt kézzel tizennégy tehenet, hogy mennyi kínlódással járt százhúsz-százötven liter tejet kicibálni a tőgyekből.


A második
Nekem három családom van és közülük egy sem maradt itt Csemerházán. Ha esztendőben egyszer-kétszer eljönnek látogatóba, minden alkalommal azt kérdezik, hogy miért nem költözünk hozzájuk? Nálunk fürdőszoba van, meg gáztűzhely, itt meg lavór, csikótűzhely, meg az ólak mellett árnyékszék.
Nekik az a jó, nekünk meg ez. Itt kert van, ahol megterem a borsó, a bab. Itt egész esztendőben frisset ehet az ember, ott meg? No, nem folytatom.
Azt kérdezi, hogy melyik évszak itt a legnehezebb? Hát a tél, amikor csak az iskolabuszok járnak, meg a munkásjáratok. Akkor egész nap fűteni kell, akkor legszívesebben ki sem mozdulok a tűzhely mellől. De aki hozzászokott a pusztai élethez, azt nem lehet a központi fűtéssel, meg miegyebekkel elcsábítani innen.
1945-ben és 1946-ban azért volt könnyebb, mert fiatal voltam. Akkor a mázsás zsákot játszva a vállamra emeltem és fogadásból a tenyeremmel egy ütésre átütöttem a szeget a colos deszkán. Akkor nyolc tojásból sütött ozsonnára rántottát a feleségem, és mikor elfogyasztottam, odaszóltam az asszonynak, hogy süssön, még négyet hadd üssem el az éhségemet. Reggelenként a felét meghagyom, s emiatt még jobban bosszankodik a feleségem, mint mikor negyvenötben föladtam neki nyolc tojás után a pótrendelést.


Kajánd
Egy beszélő

Akkor, 1945-ben úgy volt, hogy összefogunk a szomszéddal és veszünk két tehenet, aztán újgazdák leszünk. Volt is annyi pénzünk, hogy azt a két barmot megvehettük volna. Igen ám, de a szomszédasszony kinyitotta a száját, és az urát nem engedte el a tatai vásárra, hogy tehenet vegyen, én pedig csak nem indultam neki a vásárnak egyedül. Márpedig ha igavonó nincs, akkor minek a föld? Akkor jobb, ha megmarad a réginél az ember.
Jó dolgom volt, én a borjúnevelőben jól éreztem magam és a feletteseim is elégedettek voltak a munkámmal. De végül mégis megbántam, hogy akkor - 1945-ben – nem mentem el egyedül a tatai vásárra. Akkor most házam lenne Tárkányon, esetleg Kisbéren, mint a Batthyány-pusztai komámnak, aki földet igényelt és a Virágzó Termelőszövetkezetben azt folytatta, amit itt korábban csinált. Juhászkodott. Ha most lennék húszéves vagy harminc, azt mondanám: nem maradok az isten háta mögött! De hát itt maradtam, látja itt maradtam és már el sem mehetek innen. Akik idejönnek – mert jönnek – azoknak azt mondom: ne ragadjanak le Kajándon! Itt ugyan akad üres lakás, amit el lehet foglalni, de az nem minden, hogy az embernek fedél van a feje felett.





 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz