Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Új korszak küszöbén, 1945. tavasza

Életünk mintha csak átfolyná az időt,
sorsunk a teret, olyanok.
Távozásukat ki panaszolná el?
Nem rokonok ők a panaszlókkal,
meg keserű is a panasz mindig,
habár suttogó szókkal sírják is,
nem kell az senkinek.
Annak, ki más küszöbin bukott be,
panaszára úgyis szél kacag csak vissza,
s a hasztalan sóhajjal fuvatlan elsiet.


Sinka István: Szigetek könyve


Az árokpartokon már kizöldellt a fű, a kertekből pufók rügyekkel integettek az orgonabokrok, és az ölbői tocsogókban már virított a kikirics. Névnapjukra virradtak azok a lányok, és asszonyok, akiket Hajnalkára kereszteltek és hajnalodott Bábolna felett is.
A megkérdezettek emlékezete szerint az első szovjet katonai alakulat március 27-én lépte át a ménesbirtok határát. Nem minden izgalom nélkül. A visszavonuló németek elszórtan lövöldöztek. Katonasírok jelzik, hogy a felszabadulás Bábolnán sem ment véráldozat nélkül.
Az új tavasz dátumát néhányan ugyan megkérdőjelezik, de tény, hogy március utolsó hetében a Bábolnán székelő szovjet alakulat parancsnoka már összehívta az embereket, és a tavaszi munka azonnali megindítását szorgalmazta. Pintér Béla – aki a birtok gazdasági vezetői közül a helyén maradt – elmondta, hogy a szovjet kapitány javaslatára először a nemzeti bizottságot alakították meg, aztán a négy demokratikus párt létrehozására került sor. Bábolnán a koalíció jegyében közös elhatározással jelölték ki a kommunista, a szociáldemokrata, a kisgazda és a parasztpárt vezetőit, mivelhogy a ménesbirtokon korábban egyetlen pártnak sem volt szervezete.

A pusztán született és ma is ott élő idősebb emberek nyelvén nehezen ered meg a szó. Ha idegen kérdezgeti őket, nagyokat hallgatnak, s a kérdezőnek is kínos helyzeteket teremtenek.
Pedig úgyszólván mindenről van véleményük és mondandójuk is érdekes, de nehéz a feloldódásig bevezető útra rátalálni. Aki magnóval a hóna alatt, vagy jegyzetfüzettel a kezében nyit be egyik vagy másik farkaskúti nyugdíjas szolgálati lakásába, (most szolgálati lakásnak hívják az egykori cselédházakat) az számoljon a szófukar fogadtatással és azzal, hogy a pusztán gyors híre fut a látogatásnak. Márpedig a farkaskúti híradásnak ez a változata mindig és minden háznál – ahová a múltra kíváncsi látogató bekopog – elzárkózást szül.
Így jártam én is.
Bántott az első sikertelen kísérlet, de végeredményben nem keserített el. Azt hajtogattam magamban, hogy jobban kell készülnöm az anyaggyűjtő utakra. Közben az egyik pedagógus barátom azt javasolta: ne szóban, írásban kérjek feleletet mindarra, amire kíváncsi vagyok. Szerkesszek kérdőívet, mellékeljek hozzá kitéphető lapokkal ellátott jegyzetfüzetet és golyóstollat, s küldjem ki kézbesítővel azoknak, akik tanúi voltak az évszázad legnagyobb történelmi fordulatának.
Őszintén szólva, nem bíztam a kérdőíves akció sikerében, de – mert egyszerűnek látszott – megpróbáltam. Ennél a második próbálkozásnál aztán kiderült, hogy nemcsak a nyelvek erednek nehezen, de a munkában reszketővé vált kezek sem nyúlnak a felajánlott tollhoz.
Az írásban szétosztott kérdésekre egyetlen választ sem kaptam, pedig több mint egy hónapig vártam rájuk.
Hiába. Nehezen oldódik a pusztai emberek bizalmatlansága. Félretettem a beszélgetések rögzítésének valamennyi látható eszközét… a magnetofont, a jegyzetfüzetet, a tollat. Válogatás nélkül úton-útfélen, vendéglőben, bevásárlás közben fogtam vallatóra az embereket. Azokat az ötven éven felülieket, akik gyermekkoruktól Bábolnán élnek, akik ismerik a pusztai élet minden rezdülését.
A kérdést minden beszélgető partneremnek tömören fogalmaztam meg. Arra voltam kíváncsi, hogyan teltek el pusztájukon a felszabadulás első napjai és mi volt a legnagyobb élményük?
Nem írtam fel jegyzetfüzetembe a megkérdezettek nevét, de még a színhelyet sem. Nem siettettem senkit és nem a lényegbe vágó kérdéssel kezdtem, hanem az időjárással. Hogy elkelne már egy kis eső a veteményekre. Aki csak a vállát vonogatta, azt hagytam. Tapasztalatból tudom: a vállát vonogató riportalany és az üres szólamokat hangoztató funkcionárius között nincs sok különbség. Egyiket sem lehet őszinte szóra bírni.
Márpedig nekem keresetlen és őszinte szavakra, tényeket közlő, eseményeket felelevenítő tanúkra volt szükségem. Jóleső érzéssel írom le: sikerült rájuk találni.
A beszélgetéseket emlékezetből vetem papírra. Az a tíz ember, akivel szóba elegyedtem, mindent elmondott, amire kíváncsi voltam.

Az első ember, akit megszólítottam
Akkor mi Farkaskúton laktunk az apósoméknál. Fiatal házasok voltunk, a feleségem gyermeket várt és félt. Én igáskocsis voltam, de a fogatommal együtt elhajtottak a németek… Mosonmagyaróvárig mentem, ott aztán leléptem és pontosan március 15-én érkeztem vissza a családomhoz. Nem mutatkoztam az emberek előtt, még a kocsigazda sem tudta, hogy otthon vagyok. A feleségem a krumplisverembe bújtatott. A vermet betakarták kukoricakóróval, és csak akkora rést hagytak, hogy azon szükség esetén ki tudjak bújni. Az első szovjet katonával húsvét reggelén találkozott a feleségem, én meg csak két nap múlva.
Az első teendőm az volt, hogy jelentkeztem az uradalmi gazdánál, de az azt mondta, hogy egyelőre nem tud munkát adni, mert egyetlen ló sem maradt Farkaskúton. Mész viszont maradt és mi hárman kimeszeltük az istállókat, hogy ha visszakapjuk a lovainkat, tiszta helyre köthessük be őket.

A második megkérdezett
Két nappal a szovjet katonák megérkezése előtt nagy volt itt a bizonytalanság. Mikor az utolsó német katonai autó végigrobogott a Mészáros úton Győr irányában, föllélegeztünk, de nem mondtunk semmit. Mit is mondhattunk volna, hiszen még idehallatszott az ágyúdörgés, még nem volt vége a háborúnak. Aztán valaki kitűzte a kastély kapujára a vörös lobogót és mellé a magyar zászlót is. Akkor tudtuk meg, hogy a szovjetek nem lehetnek messzire, vagy talán már itt is vannak. Hazamentem és azt mondtam a feleségemnek: csináljon ünnepi vacsorát. Főzött is olyan tyúklevest, hogy azóta sem ettünk finomabbat.

A harmadik beszélő

Nekünk, asszonyoknak azt mondták a Nyugat felé menekülők, hogy jó lesz vigyázni, mert elbánnak velünk az oroszok. Aztán azt is rebesgették, hogy közös konyhára visznek, és annyi csajkát osztanak ki, ahányan leszünk és senki sem ehet tányérból. Mondtak sok rémisztő dolgot is. én a kisebb fiamat féltettem, aki négyéves volt és beteg. Mikor aztán a szovjet katonák Bábolnára érkeztek, nem törődve a mendemondával, elvittem gyermekemet a kapitányi rangot viselő szovjet orvoshoz, aki gyógyszert adott s meggyógyította a fiamat.

A negyedik megkérdezett
Két vagy három hétig senki sem parancsolt Bábolnán. Szerintem az volt a legszégyenletesebb időszak, azalatt többet loptak az emberek, mint annak előtte egy esztendeig. Nem is tekintették lopásnak a közvagyon széthurcolását az emberek. Nem akarok neveket mondani, de volt olyan család, ahonnan mindenki elment „beszerző körútra” és mikor a zsákmánnyal visszatértek, akkor vették észre, hogy azt a tíz szál fenyődeszkát, amit az asztalosműhely elől az előző nap szereztek, a náluk is szemfülesebbek elvitték az udvarukból. Nem mertek patáliát csapni, pedig sejtették, hogy ki volt a tettes.

Az ötödik beszélgető partner
Az a hír járta, hogy Bábolnát állatkórházzá alakítják át és ide hozzák a sebesült lovakat. Aztán olyan hírek is keringtek, hogy még a kastélyt is lebontják, arra nem lesz szükség, mert az urak végképpen elfutottak. Én akkor is mondtam, hogy amit egyszer olyan jól megépítettek, mint a bábolnai kastélyt, azt nem lehet csak úgy szétverni.
Nekem azért emlékezetes a felszabadulás napja, mert azon a reggelen fialt le az anyakocánk, amelyik tizenkét malaccal örvendeztetett meg bennünket. Az örömbe üröm is vegyült, mert nem volt elég teje az anyának és négy malacot dajkaságba kellett adni, ahonnan azok nem kerültek vissza többé mihozzánk.

A hatodik beszélő
Nálunk március elején kiürült a kamra. No, nem azért, mert a szokásosnál többet ettünk, hanem a dugdosás bosszulta meg magát. Vermet ástunk az ólak mellett és oda rejtettük a tartalékot. Egy mázsa lisztet, zsírt, szalonnát, cukrot. Aztán, mikor elcsöndesedett a harci zaj, kibontottuk a verem száját, és kiderült, hogy az egerek mindent tönkre tettek. Mondtam is a feleségemnek, hogy jobban jártunk volna, ha mindent ott hagyunk a kamrában… oda még a kutya se szagolt be.
Egyszerre mindeniken kinyílt a szája, mikor látták az emberek, hogy nincs itt a világvége. Sokan elkezdtek követelődzni, hogy nem kapták meg a negyedévi komenciót, de azt nem emlegette senki, hogy 1944 őszétől inkább csak lődörögtek az emberek, mert még az is nehezükre esett, hogy egy szalmaszálat mozdítsanak. Az igazság kedvéért ezt sem kell elhallgatni. Pedig mindenki tudta, hogy azt a komenciót munka ellenében mérik. Én sem voltam kivétel és ezt eddig én sem mondtam el senkinek. De most már elmondhatom, senki sem haragszik meg érte.
Tudja az sem jó, ha egy olyan birtokon, mint amilyen régebben Bábolna volt, vezetők nélkül maradtak a beosztottak. Akkor csak arra figyel mindenki, hogy mit csinál és mit nem a másik mag a harmadik.

A hetedik megkérdezett
Az ászári pincéből hoztak ide bort, amit lisztért, zsírért csereberéltek. Mire én észrevettem, már kiürült a hordó, de mondták az ászáriak, hogy még nem ürült ki a pince, átmehetek és tíz kiló liszt ellenében megtöltenek egy tízliteres edényt. Átvittem egy csöbör réteslisztet és hazafelé a komámmal szopogattuk a bort.
Nekem csak ez jut eszembe, ha valaki 1945-öt emlegeti. No meg az, hogy akkor először ettem lóhúst, ami nem is volt olyan rossz, mint amilyennek mondták.

Nyolcadik beszélgető partner
Az ablakunkat el kellett sötétíteni, s az ólak mellé homokot meg tűzoltáshoz vizet kellett készíteni. Ez volt a parancs, de nekünk nem volt hordónk. Elmentem a magtároshoz, de az sem tudott vizesedényt adni, hanem azt tanácsolta, hogy gurítsunk el egy üres benzineshordót az igmándi vasútállomás rámpájáról. Szóval loptunk egy német hordót és abban tartottuk a vizet. Aki nem lopott, azt megbüntették a tűzvédelmi előírás szabotálásáért. Ilyen világ volt akkor Bábolnán.
Az első szovjet katona hozott a fiamnak egy doboz kekszet, mi pedig cserébe odaültettük az asztalunkhoz. Ott ebédelt, családtagként segített, ha segítségre volt szükségünk.

Kilencedik beszélő
Ha akkor nekem valaki azt jósolja, hogy minden bábolnai cselédemberből milliomos lesz, a szeme közé nevetek, és azt mondom neki: honnan vesz ilyen marhaságot? De még azt sem hittem volna el, hogy Bábolna minden majorjában tornyot építenek.
Miért is hittem volna el ilyeneket?
Aztán milliomosok lettünk, de nem volt köszönet benne. A kisbéri piacon tízmillió forintot fizettek egy tojásért és útban hazafelé azon törtem a fejem, hogy mit vegyek azon a tömérdek pénzen. Bementem a tárkányi boltba – ami utamba esett – és kiraktam az egy szatyornyi bankót a pultra azzal, hogy adjon érte a boltos, amije éppen van. Mit gondol, mit kaptam 30 tojás áráért, háromszázmillióért? Két doboz gyufát és a petróleumlámpánkba egy arasznyi lámpabelet. Az uram majd megvert, hogy rossz boltot csináltam. Igaza is volt.
Én azt hiszem, hogy Győr városában sincs annyi torony, mint Bábolnán. Víztornyok, silótornyok és még mit tudom én, hogy miféle tornyok készültek… egyszóval: megtornyosodtunk. Aztán vannak Bábolnán olyan családi házak is, amelyek magasságban a tornyokkal vetekszenek. Nézzen csak körül, olvassa meg, ha tudja, hogy hány ilyen palota van a Széchenyi telepen.

Tízedik megkérdezett
Mikor az unokámnak arról beszélek, hogy mi volt itt 1945 tavaszán, rendszerint végig sem hallgatja a történeteket. Legendának tekintette azt is, hogy a háború Bábolnán is véres volt. Aztán egy alkalommal elvitték a tanárok az osztályt ahhoz a katonasírhoz, ami ott van a vasdinnyei munkásszállás mellett. Abban a sírban két fiatal magyar katona nyugszik, mindkettőt a nyilasok koncolták fel.
Mióta arra a katonasírra virágot vittek az iskolások – köztük az én unokám is – attól a naptól megváltozott a háborúról az én unokám véleménye is, azóta nem hallottam tőle, hogy: ’Ugyan nagyapám, ez csak mese.”


A Földművelésügyi Minisztériumtól futárpostával érkezett az első utasítás, amelynek értelmében Kováts Gézát kinevezték a Bábolnai Magyar Állami Mintabirtok jószágigazgatójává. A futárpostát állítólag Kováts Géza hozta magával, de a kinevezésnek nincs nyoma Bábolnán. Ezt követően alakult meg az üzemi bizottság, amelynek első üléséről az alábbi jegyzőkönyv készült:

Jegyzőkönyv


Felvétetett Bábolnapusztán, 1945. május hó 5-én, a volt ménesintézeti Kaszinó helyiségében.
Jelen voltak: a Földművelésügyi Minisztérium által kiküldött Kováts Géza jószágigazgató és az ideiglenes kerületvezetők és a kerületek, illetve a majorok kiküldöttei.
Tárgy: az állami mintagazdaság üzemi bizottságának megalakulása.
Kováts Géza állami jószágigazgató üdvözli a megjelenteket és felkéri a majorok vezetőit, mondják be, hogy kiket választottak be az üzemi tanácsba.

Ezek a következők voltak:

A központból: Király József kocsis és Farkas György gazda.
Honvédmajorból: Végh József kocsis.
Rákóczi majorból: Szarvas József kocsis.
Petőfi majorból: Szakál János öreg béres.
Kisbábolnáról: Németh Imre munkafelvigyázó.
Csemerházi majorból: Tomanic József kocsis.
Istvánházi majorból: Sebestyén József kocsis.
A műhely részéről: Rózsahegyi Mihály gazda.

Elnöknek Kováts Géza jószágigazgatót, ügyvezetőnek pedig Pintér Béla irodafőtisztet választották meg a jelenlevők.

  1. Kovács Géza jószágigazgató indítványára az üzemi tanács elhatározta a kisbábolnai kerület megszüntetését, s így a régi rend szerint az állami mintagazdaság a következő három gazdasági kerületből áll:

    NAGYBÁBOLNA
    CSEMERHÁZ
    FARKASKÚT

    A kerületvezetői állások betöltésére, továbbá a hivatalvezetők kijelölésére a Földművelésügyi Minisztérium későbbi intézkedése alapján kerül sor.
  2. Mindenféle fertőző betegségek elkerülése végett Kováts Géza jószágigazgató felhívja a figyelmet a tisztaságra, az épületek meszelésére (a mészbeszerzés iránt intézkedés történt), a helyiségek súrolására, gyakori mosakodásra. Erre a célra a malomnál levő fürdő és a paducban levő nyári uszoda hamarosan üzembe kerül. Mindenkinél jelszó legyen a tisztálkodás.
  3. Napszám megállapítás:
    Pénzben:
    Férfiaknak: 40 pengő
    fiúk, lányok: 20 pengő
    Árpában:
    Férfiaknak: 20 kg
    nőknek: 15 kg
    fiúk, lányok: 10 kg
    Ünnepi pótlék:
    Úgy a majorokban, mint a malomüzemben az ünnepi és éjjeli pótlék a mindenkori napszám fél összege.
    A műhelyben dolgozó iparosok részére az ipartestület által megállapított órabér az irányadó.
  4. Kováts Géza jószágigazgató utasítja a gazdákat: hívják fel a majorok lakóinak figyelmét, hogy mindenki tartozik munkába állni, mert a munkakerülők névjegyzékét internálás céljából bejelentik a Nemzeti Tanácsnak.
  5. A búza-és fűvetéseket a kerületek vizsgálják át, mert ha a növényzet megnő, az esetleg ott található akna és egyéb lőszer láthatatlanná válik, fölrobban, és könnyen szerencsétlenséget okozhat.
  6. A harmadik negyedre a cselédség árpa-és illetménye már most kiszolgáltatható.
  7. A csemerházi kerület az ott tárolt búzát kasznársági utalványra, a nagycsaládú cselédek között ossza szét.
  8. A kerületi intézőségek az elmaradt tej, só, hús, szalonna stb. illetményekről nyújtsanak be név szerinti kimutatást az igazgatósághoz.
    Ezek értéke készpénzben lesz kifizetve.
  9. A munkaidő megállapítása:
    A külső gazdaságban a munka a nyári időszámítás szerint reggel 7 órakor kezdődik és este 8 órakor ér véget. Ebédidő: másfél óra.
    A műhelyben és a malomban a munka nyári időszámítás szerint reggel 7 órakor kezdődik és este 7 órakor ér véget ugyancsak másfél órás ebédidővel.
  10. Az igazgatóság dobszó útján hirdesse ki Bana, Nagyigmánd, Tárkány és Ács községekben, hogy a mintabirtok tulajdonát képező bivaly, ökör, ló stb. fogatokat és egyéb állami javakat a lakosság határidőn belül szolgáltassa vissza a birtoknak.
  11. A villany és vízszolgáltatás megindult. Az áram drága voltára való tekintettel a legnagyobb méretű spórolás legyen a jelszó. Bálint Kálmán és Lukács János villanyszerelőknek lehetővé tették az áramszolgáltatás megindítását. Így a villanyon és a vízen kívül a malomüzem is megkezdhette működését.
  12. A farkaskúti kerületben levő két darab tenyészkan közül az egyik átkerül Csemerházára. Így a farkaskúti, kajándi, csemerházi szükséglet is fedezve van. A központban most még magántulajdont képező két fiatal kan áll rendelkezésre.
  13. A gazdasági munkák céljából fontos feladatok ellátására 42 éves korig a katona szolgálat alól való felmentést az igazgatóság szorgalmazni fogja. A kerületi intézőségek a most kiosztásra kerülő nyomtatványokat töltsék ki és adják le a központi irodába.
  14. A magtárak, górék bezárásáról illetve beszögeléséről, valamint a gépek szín alá való helyezéséről a kerületi gazdák gondoskodjanak. Dicséretre méltó példát mutatott ezen a téren Juhász Lajos kajándi majoros-gazda, aki mindezeket felső utasítás bevárása nélkül megtette.
  15. A számvevőség a leltározásokat a műhelyben és a kerületekben mielőbb készítse el.
  16. Az igazgatóság az Ácsi Cukorgyárral és a Komáromi Fidler Lengyárral a leszámolásokat szorgalmazza.
  17. A kasznári intézőség a Gyalókai komáromi kereskedőnek beszállított répamag és hízósertésről az elszámolást ejtse meg.
  18. Mindazokat az értékeket, amelyek a kerületekben szanaszét hevernek, késedelem nélkül be kell szállítani a műhelybe.
  19. Idegen állatokat a szegődmények magántulajdonban nem tarthatnak. Azokat vagy értékesítsék, vagy pedig adják át a birtoknak, hogy a közös cél érdekében felhasználhatók legyenek.
  20. A Petőfi majorban levő két pár ökörrel hétfőn reggel kezdjék meg a 37-es táblán a gruberozást, hogy a dohányültetés mielőbb megkezdhető legyen, mivel a dohánypalánták a melegágyi keretekből már kinőttek.
  21. Pintér Béla ügyvezető bejelenti, hogy – értesülése szerint – a HANGYA szövetkezetek megszűnnek. A bábolnai volt HANGYA üzlet vezetőjének előjog van biztosítva az üzlet átvételére s az erre vonatkozó igényeket április 25-ig kellett bejelenteni. Léderer György a HANGYA üzletvezetője katonai szolgálatot teljesít, Bartalovics József helyettes ügyvezető pedig mindez ideig nem jelentkezett. Bejelenti továbbá, hogy a kisbéri HANGYA szövetkezet volt üzletvezetője és jelenlegi tulajdonosa Nagy István a bábolnai üzlet átvételére Varga Károly ottani boltos segédet ajánlja.
    Az üzemi tanács úgy dönt, hogy Varga Károllyal az üzlet átvételére vonatkozó szerződés megköthető, de azzal a kikötéssel, hogy ha Léderer Görgy időközben jelentkezik és igényét fenntartja, vagy a kormány a volt szövetkezetek sorsáról másként intézkedik, úgy azt minden további nélkül tartozik a birtok rendelkezésére bocsátani.
  22. Az üzemi tanács egyes tagjai szót emeltek az állatgondozó szegődményesek korai felkelésével kapcsolatban és kérték, hogy részükre a többletmunkát a birtok honorálja. A kérést a tanács méltányosnak tartja, a pótlék összegét a fizetések rendezésével együtt fogja megállapítani.


Több tárgy nem lévén, az ülést az elnök bezárja.


Kmf.



Pintér Béla
ügyvezető

Kováts Géza
jószágigazgató



***



A beérkezett rendeletek ismertetése


  1. 538/1945.számú rendelet: A hivatalok bélyegzőjén a „királyi” jelző nem használható.
  2. 20/16/1945-ös H. M. rendelet: A német térképek és egyéb iratanyagok beszolgáltatása kötelező.
  3. 31/20/1945-ös F. M. rendelet: Olajos magvak termesztésének biztosítása.
    Ezzel kapcsolatban az elnök bejelenti, hogy napraforgó-vetőmagot már szerzett és a vetés hétfőn kezdetét veszi. Minden munkaerő – az iparosok is – részt vesz a termelésben-
  4. 11/466/1945-ös K. M. rendelet: A nyersbőrök összegyűjtése és beszolgáltatása.
  5. 538/1945-ös M. E. rendelet: A közszolgálati alkalmazottak politikai pártokban és szakszervezetekben való részvételének engedélyezéséről.


Az elnök felhívja a tanács tagjait: hozzák a lakosság tudomására, hogy ez a rendelkezés Bábolna összes alkalmazottaira vonatkozik. Bármelyik engedélyezett politikai pártba szabadon beléphetnek, s politikai jogaikat gyakorolhatják.





 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz