Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Politika

A történet kezdete 1935-re nyúlik vissza. A ménesbirtok középpontjában akkor nyomozták ki és vették fel a jegyzőkönyvet arról, hogy Farkas György uradalmi gazda belemártotta magát a politikába, holott ezt szigorúan tiltották a ménesbirtok vezetői.
A jegyzőkönyv egy példányát tíz esztendővel később, 1945-ben adta kezembe Pintér Béla uradalmi irodafőtiszt, aki akkor a Bábolnán is megalakult négy koalíciós párt közül a kisgazdákat támogatta. Dobi Istvánnal, a Független Kisgazdapárt későbbi elnökével jártunk akkor Bábolnán, és Pintér Béla annak igazolására kereste elő a politizálást tiltó dokumentumot, hogy lássuk: nem volt könnyű a régi világban Bábolnán az ellenzéki politikába bekapcsolódni.
Mi volt ebben a jegyzőkönyvben?

Az első bekezdés arról szólt, hogy Farkas György uradalmi gazda kijátszotta az előírt tilalmakat és a képviselőválasztások idején átment Nagyigmándra, ahol részt vett a felforgató tanokat hirdető kisgazdapárti képviselőjelölt szűk körű összejövetelén. Bajcsai János nagyigmándi lakos házánál.
Farkas György elismerte, hogy az összejövetel napján valóban járt Nagyigmándon, de ő nem politizált. Bajcsai Jánost azért kereste fel, mert az korábban malacokat vett tőle, de az árát akkor nem fizette ki, csak foglalót adott. A pénzt nem hagyhatta, azután járt Nagyigmándon.

A következő vádpont szerint Farkas György gazda a béresek és igáskocsisok előtt lázító hangon beszélt a kormánypárt jelöltjéről és arra próbálta rávenni a cselédséget, hogy ne támogassa az urak pártját, ne vegyen részt a szavazáson. (Arra még gondolni sem mert Farkas György, hogy az ellenzéki jelöltre próbáljon Bábolnán szavazatot szerezni.) Ezt a vádpontot állítólag két tanú támasztotta alá vallomásával. A tanúk azonban név nélkül szerepeltek és a jegyzőkönyv felvételekor nem jelentek meg az irodában, ahol Farkas György szembesítést kért.

A fegyelmi ügy kivizsgálására alakult tiszti bizottság – amelynek tagjai a ménesbirtok tisztjeiből és gazdasági vezetőiből kerültek ki – megállapította, hogy Farkas Györgyöt megkörnyékezték a felforgató tevékenységre uszító nagyigmándi vezetők. Elsősorban Bajcsai János, aki együtt katonáskodott az elő világháború utáni években a bábolnai uradalmi gazdával. Az viszont nem bizonyosodott be, hogy Farkas Györgynek része volt a közrend és a hazafias csorbítást célzó uszításokban. Ezt a csendőrségi nyomozás sem támasztotta alá.
A jegyzőkönyv utolsó bekezdése arról szól, hogy miután Farkas György munkájával és politikai magatartásával kapcsolatban korábban semmi kifogás nem merült fel, a büntetéstől eltekintenek, és írásbeli dorgálásban részesítik. Egyben aláhúzott sorokban figyelmeztették, hogy ha az ellenzékkel továbbra is együttműködik, vagy az együttműködés gyanúja felmerül, azonnal elbocsátják őt a ménesbirtokról.

Dicséretére mondom Farkas Györgynek, akit én a jegyzőkönyv felvételekor már ismertem, hogy továbbra is megmaradt annak, aki korábban volt: demokratikus gondolkodású,, ellenzéki embernek, szókimondónak.
Tíz év múlva, 1945 nyarán szóba hoztam előtte a jegyzőkönyvezés ügyét és megmutattam neki azt a másolatot, amit Pintér Bélától kaptam. Farkas György – akinek lakásán beszélgettünk – előkereste iratai közül az ő jegyzőkönyvi példányát, amelynek záradékául tintával írta rá a jegyzőkönyv vezetője: „Egyben megkerestük a csendőrőrsöt és kértük, hogy a további nyomozást Farkas Györggyel kapcsolatban fejezzék be. Ez megtörtént.”
Hogyan kezdődött ez a hajsza?
Farkas elmondta, hogy ő ezt a meghurcolást a kormánypárti képviselőjelölt külön akciójának tulajdonítja. Azzal kezdődött, hogy az urak jelöltjének lánya a farkaskúti gazdasági kerület intézőjéhez ment férjhez és a családi kapcsolatok kötelezték az intéző urat, hogy minden követ megmozgasson a kormánypárti győzelem érdekében. Így indult meg a csendőrségi nyomozás és így próbálták félre állítani Farkas Györgyöt attól, hogy politizáljon.
Politika, amelynek hullámverése csak a képviselő választások idején jutott el a bábolnai cselédházakig. Politika, ami olyan messze esett a puszták népének gondolatvilágától, mint Makó Jeruzsálemtől. Politika, amitől parancsszó tiltotta el az állami szolgálatban állókat. Persze csak az esetben, ha ellenzéki fejjel próbáltak gondolkodni. Miután Bábolnán mindenki az „állam kenyerét ette” – ki tejbe mártva, ki szárazon – felülről mindenkit megróttak, aki a kormány politikájától eltérő szellemben gondolkodott.



 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz