Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Nagyigmándi napló

A szabadságharc bábolnai eseményeinek leírását ezzel zárja le Ruisz Gyula:

„Azt hihetnők, hogy most már a béke és a nyugalom napjai következének. Nem így van. Amit eddig az ellenség tett – ezen a jó barát folytatta pusztítást. A császári sereg vette át most az élősködők szerepét. S mintha a mennyei hatalmak is mostanra tartogatták volna a büntetést, ami keveset az „ellenség” és a „jó barát” meghagyott, azt végső befejezésképpen az elemi csapások tették tönkre”.

Magyarázatként ide kívánkozik, hogy augusztusban hetekig zuhogott az eső, víz alá kerültek a mélyebb fekvésű bábolnai földek és a még lábon álló gabonát sárba ragasztotta az ítéletidő. A kolera is sok áldozatot szedett, a harcokban megsérült épületek tetőzete beázott, a kastély lakhatatlanná vált, senkinek sem maradt jóformán semmije.
Persze nemcsak Bábolnát, hanem a környező községeket is súlyosan érintették a szabadságharc utolsó szakaszának tragédiái. Erről így számol be Mester István igmándi plébános:
„Wohlgemuth elmenvén, jött a 3. Hadtest Molke altábornagy vezérlete alatt, a katonaság ismét a mezőn táborozott, a főhadiszállás ismét nálam volt, már negyedszer. Már ekkor mindenből ki voltam fosztva, mert július 2-ától egész 7-ig megolvastam: naponként több tiszt evett nálam, száznál cselédjeim egész éjjel sütöttek, nappal pedig főztek és az egy nap alatt mind elfogyott. Mindenből kifogyván, a főhadiszállás hozatott számomra cukrot, kávét, szalonnát, magam pedig a katonaság kísérete mellett küldöttem egy szekér búzát őrölni és az négy hét alatt fogyott el. Bort és húst úgy kaptunk a tisztektől, mert a pincém egészen üres volt.
Július 7-én az a híre volt, hogy a fölség jön. Nálam már a szállása is meg volt csinálva, kettős őr felállítva, de a terv megváltozott és a fölség Bábolnán maradt. Molke elment és jött a cs. k. osztrák és a cs. k. muszka generális stábja. Nálam a muszka főhadiszállása volt és már most ötödször. Berg a muszka gyalogság tábornoka lakott nálam. Igen jó ember volt. Magának volt szakácsa, mindent megfizettek. Segédtisztjei is jók voltak. A templomnak és a szegényeknek sokat ajándékoztak.
Július 11-én nagy csata volt a vár előtt. A felkelők támadták meg a cs. k. katonaságot, nagy erővel akartak kitörni, de visszanyomattak. Július 10-én botoztattak meg a cs. k. katonaság által a református paplakban: Fieba bándi plébános, László kocsi ref. lelkész, Tóth Sándor oroszlányi jegyző és Győrfy nevű volt megyei esküdt. Mindegyik húsz botot és korbácscsapást kapott. Az igmándi református lelkész Komáromba menekülvén, a háza üresen maradt, azért a cs. k. katonaság által fogháznak használtatott. Igen sokan, többnyire polgári rangból valók voltak ott lecsukva.
Július 12-én korán reggel hozták oda Mannbart Antal csákberényi plébánost és Szikszai János csákberényi református lelkészt, akik rögtön halálra ítéltetvén még aznap tizenkét órára főbe lövettek. Nekem jutott azon nehéz kötelesség, hogy szegény plébánost a halálra előkészítsem, és végső óráiban vigasztaljam. A plébános 27, és a ref. lelkész pedig 50 éves volt. Eleget könyörögtem Haynau előtt érettök, de mind haszontalan volt. Mind a két szerencsétlen temetőben vagyon eltemetve, különböző helyen. Koporsó és egyházi szertartás nélkül engedték eltemetni.
Július 15-én rabként hozták Igmándra Schabenfelder fehérvári kanonokot. 16-án káptalan jött Igmándra Schabenfelder ügyében, de gorombán visszautasították”.




 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz