Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

A szabadságharc bábolnai eseményei

A ménesbirtok megmaradt okmányai között találtam rá arra a helyenként nehezen olvasható kéziratra, amelyet Ruisz Gyula, Bábolna gazdasági igazgatója a századforduló éveiben készített arról, hogy mi történt 1848-1849-ben Bábolnán. Elöljáróban annyit, hogy Ruisz Gyula felkutatta azokat a forrásokat, amelyek visszavezetnek a szabadságharc időszakába és olyan eseményekre világítanak rá, amelyekről eddig keveset tudtunk.
Jól egészítette ki Ruisz Gyula gyűjtését Mester István nagyigmándi plébános 1848-1849-es naplója. Ebben a szemtanú – aki egyben szenvedő alanya volt a Nagyigmándot, Bábolnát és a környező pusztákat súlyosan érintő harcoknak – a császári seregekkel szimpatizáló, de sok tekintetben őszinte krónikás véleményét rögzíti.
A két forrás után az összegzés:

1848. október 3.
A ménesbirtokon folyik a zabcséplés. Tizenöten dolgoznak az Öregcsűrben, a járgányos cséplőgép mellett, mikor valaki arról hoz hírt, hogy a Sukorónál megvert Jellasics martalócai Bodajkon, Bakonysárkányon rabolnak, és Bábolna irányába vonulnak vissza. A cséplés abbamarad, az emberek szétfutnak.

1848. október 6.
Bábolna ménesparancsnoka 400 katonakenyeret süttet az Igmándon állomásozó magyar seregnek. Ugyanazon a napon Csányi László fő hadbiztos azt követeli, hogy a ménesintézet ürítse ki Bábolnát, és vonuljon át Ószőnyre. A méneskariak létszáma ekkor 256 emberből, 761 lóból állott és a gazdasági részlegnek 113 embere, 10 lova, 154 ökre volt. Bábolna követet küldött a főhadiszállásra és ott sikerült elintézni, hogy a kiürítést ne hajtsák végre. Viszont a sereg élelmezésére 1 596 adag kenyeret, 380 mázsa szénát, továbbá 840 pozsonyi mérő zabot nyomban át kellett adni az időközben Bábolnáig előre nyomuló alakulatoknak.
Aprónak tűnő, de a háborús helyzetre jellemző följegyzés. - Móga tábornok a bábolnai kastélyban ütötte fel október 6-án reggel főhadiszállását, de este 5 órakor már el is vonult seregével.
Az elvonulás örömére nagy eszem-iszomot rendeztek a ménesbirtok urai a Brokes-féle vendéglőben.

1848. október 25.
Tamássy százados Görgey Artúr utasítására – a följegyzések szerint 26 lovat követelt Bábolnáról. De – ahogy a bábolnai kimutatásokból kiderül – csak 12 lovat vittek el. Maga Görgey is kapott egyet, de ő, sem a szétosztás módjával, sem a neki juttatott lóval nem volt elégedett.
Móga schwechati veresége után Görgey vette át a fővezérséget és a visszavonuló magyar sereg december 18-án már Győrben táborozott.

1848. december 23.
Károssy Kamill, a 10. magyar huszárezred kapitánya hozta Bábolnára a fővezérnek azt a rendeletét, hogy a ménest készítsék elő, hogy azok a Komárom felé visszavonuló sereggel rövidesen elindulhassanak. Karácsony másnapján aztán 103 hadiszolgálatra alkalmas lóval elindult a bábolnai különítmény egy méneskari tiszt, egy gyógykovács és megfelelő számú legénység kíséretében. A hidegtől sokat szenvedett ember és állat.

1848. december 25.
Széna és zab. „Ezen utalványom alapján a bábolnai ménesintézet parancsnoksága annyi széna és zab mennyiséget szolgáltasson ki, amennyit Bóday Lajos főszolgabíró kivánand.

Halassy, Komárom vármegye kormánybiztosa”


1848. december 27.
Görgey seregének egy részével érkezett Bábolnára a vezérkar ismét a kastély épületét foglalta el. Ekkor a világításra milli gyertyát (kb. 3,5 kilót) továbbá 10 font faggyúgyertyát igényeltek. De nem maradt el a rekvirálás sem. Halassy kormánybiztos parancsára Bódy főszolgabíró 85 bécsi mázsa kenyérlisztet, 1 710 darab katona-kenyeret, 2 523 pozsonyi mérő zabot, 1 600 mázsa szénát, 19 öl kemény tűzifát, 79 font sót vitetett el a ménesbirtok készletéből.
Kiürítették a visszavonulók az istállókat is. Összesen 138 jármos ökröt, öt nyerges lovat és sok egyéb értékes gazdasági fölszerelést is elszállítottak. Többek között 30 négyökrös szekér vitte a lisztet, zabot stb. és a rekvirált holmik kíséretére egy őrmestert, két kovácsot, két felvigyázót, és 52 katonabérest rendeltek a bábolnai szolgálatban álló emberekből.
A magyar sereg által igénybe vett, illetve elhajtott emberekről, illetve egy listán szereplő vagyontárgyakról 1849. január 10-én külön hiánykimutatást készítettek. Az ökrök, szekerek, takarmányok stb. értékét 20 378 forint 38 krajcárra becsülték. Ebben nem szerepelt a méneshez tartozó lóállomány.
A hiánylistát a méneskar vezetője személyesen nyújtotta át a Görgey távozása után Bábolnára érkezett Windischgrätz hercegnek, a császári hadak főparancsnokának, aki a kastélynak ugyanabban a szobájában szállt meg, ahol hetven órával korábban Görgey a visszavonulási tervét készítette el.

1848. december 28.
A magyar sereg utóvédje – mintegy 2 000 ember – bevárta az ellenséget. A tűzkeresztségen még át nem esett katonákat körülvette és szétverte a támadó sereg. A vasasok és az ulánusok 700 hadifoglyot – ezek között 200 volt a sebesült – útnak indítottak Győrbe a zsákmányul ejtett magyar zászlóval és a lőszeres kocsikkal együtt.
A csatatéren halva maradt 19 magyar katona, a császáriak pedig 4 embert vesztettek. (állítólag több halott volt, de csak ennyi szerepel a Bellosits Sándor bábolnai tábori plébános által kiállított halotti anyakönyvben).

1849. január 1.
A császári főhadiszállás részére minden helyiséget lefoglaltak. A kaszárnya legénységi szobáiban – ahonnét a magyar sereggel a méneskari katonák is elvonultak – tiszteket szállásoltak el, miközben a csapatok elővédjei Kocs községig nyomultak előre. A sereg zöme azonban Bábolnán maradt és a szabadban táborozott.
Zord idő köszöntött Bábolnára. A meteorológiai adatok – amelyeket még a csatatérré vált ménesbirtok gazdasági vezetői a fegyvernyugvás óráiban jegyeztek fel – az alábbi hőmérsékletet rögzítették:
1848. december 25-én -17,5 °C, 1849. január 2-án -20 °C, január 3-án -22,5 °C, január 9-én pedig -23,7 °C-ig süllyedt a hőmérő higanyoszlopa.
A szabadban táborozó katonák kivágták a fasorokat, eltüzelték a kerítéseket.

1849. január 5.
Windischgrätz bevonult Budára és itt értesült arról, hogy a bábolnai ménes a fővároson keresztül Gödöllőre érkezett, ahol egy kis csapat huszár vigyáz az állatokra. Az osztrák hadvezér nem késlekedett. Január 6-án egy ulánus szakaszt küldött Gödöllőre, azzal a feladattal, hogy a drága tenyészállatokat sértetlenül szerezzék vissza. Az ulánusok közrefogták a ménest és a lovak őrizetére rendelt tíz huszár megadta magát, s a jelentés szerint átállt a császári oldalra.
Weisenturm hadnagy, az ulánus szakasz parancsnoka január 6-án este már Pesten pihentette a ménest, amelyet aztán január 12-én rendben átadott a bábolnai ménes parancsnokának. Kilencvenkilenc lóról szól az átadási jegyzőkönyv. No meg arról, hogy a lovakkal együtt távozott 69 bábolnai katona is hazatért, de nyolcan megtagadták a visszatérési parancsot és átmentek a magyar sereghez.

1849. január 28.
A bécsi hadügyminisztérium a bábolnai igaerő pótlásával kapcsolatban olyan javaslatot küldött Windischgrätz főhadvezérnek, hogy a magyar sereg által elhajtott ökrök és gazdasági felszerelések pótlására zsákmányként szedjen össze annyi igaerőt, amennyire Bábolnának szüksége van.
A főhadvezér ezt a javaslatot elvetette. De mielőtt döntött, megkérdezte Torkos fő hadbiztosát, hogy ő mit javasol. A fő hadbiztos sem tartotta helyesnek ezt a megoldást, így a bécsi tervből nem lett semmi.
A szomszédos falvak igaerejére sem lehetett támaszkodni. Bana, Ács, Tárkány és Igmánd ökörrel rendelkező gazdái az egymást érő katonai fuvarozásokat is nehezen tudták teljesíteni.
Végül is a hadbiztosság pozsonyi hadipénztárából kiutaltak 14 896 forint 50 krajcárt és Bécsből utasították Torkos fő hadbiztost, hogy ezt az összeget hajtsa be a magyar vármegyéken.

1849. február 26. és március 12.
Hechenberger Mihály főhadnagy és Paar főgyógykovács kapott megbízást az ökrök felvásárlására, akiknek a fehérvári vásáron – február 26-án – 32 darabot, majd pedig március 12-én, Csákváron, az országos vásáron 25 darabot sikerült vásárolniok. Közben a környező uradalmakat is végigjárták és 81 ökröt ezen az úton szereztek be. A gazdaságból hiányoztak a katonabéresek is. Az ökrök mellé napszámbérben szerződtettek béreseket, akiknek naponta 12 krajcárt és két adag katonakenyeret biztosítottak.

1849. tavasz, (pontos dátum nélkü)l
Kápolna, Szihalom, Nagysalló, Aszód, Tápióbicske, Vác, Isaszeg… a magyar sereg győztes csatáinak színhelye és Windischgrätz bukásának forrása. 1849. április 12-én leváltották a hadvezérségről és Welden táborszernagyot nevezték ki utódjává. Komárom várát támadták a császáriak és az ostromló sereg Ácson ütötte fel főhadiszállását. Egyik portyázás alkalmával Schluga kapitány akadt rá csapatával, a Bábolnával szomszédos Batthyány Kázmér kisbéri telivér ménesére, amelyet valahol a Bakony erdeiben bújtattak. A ménes gazdája, aki 1849. május 2-tól magyar külügyminiszter volt, - aki a szabadságharc bukása után követte Kossuthot a száműzetésbe – nem tudta megvédeni értékes ménesét. Schluga kapitány zsákmánya lett az egész állomány, amelyből egy angol telivér mén Bábolnára került, a többinek pedig nyoma veszett.
A kisbéri Batthyány birtokot a szabadságharc leverése után elkobozták a Batthyány családtól és állami ménesbirtokká szervezték át. De ez már nem tartozik szorosan Bábolna történetéhez.

1849. április 24.
Welden báró, az osztrák sereg hadvezére tábornoki karával ismét a bábolnai kastélyban ütötte föl főhadiszállását, és két napig maradt, de nem volt nyugalma. A császáriak lőszeres hajóját – amelyen 300 (mások szerint 600) mázsa puskapor volt – Szőnynél felrobbantották, s ezzel a császáriak ostroma végképpen megpecsételődött… Welden kiadta a parancsot: visszavonulni!

1849. április 27.
Bécsben kézhez kapják a főparancsnok jelentését, amelyben közli, hogy a kincstár tulajdonának biztosítására szükségesnek tartotta elrendelni a bábolnai ménes elkülönítését. Mire ez a jelentés Bécsbe érkezett, a ménest már útnak indították Bécs irányába.
Összesen 104 tenyészló és négy hátas érkezett meg Győrbe, az első pihenőállomásra, majd Öttevényen, Mosonon, Hainburgon át Bécsbe, onnét a törzsméneket Grazba hajtották, az ottani ménesbe. A többit pedig a Standl-i ménestelephez továbbították. A kísérők vezetője egy őrmester, segítői két káplár és 58 méneskari közkatona.
Még egy parancsot adott ki Bábolnán Welden főparancsnok, mielőtt idegösszeomlással kórházba szállították. Elrendelte, hogy húsz bábolnai ökröt hajtsanak át Ácsra, és azokat vágják le az ostromló osztrák sereg élelmezésére.
Ravasz ember volt Welden. Magához rendelte Takó István Győr megyei főszolgabírót és meghagyta, hogy Bábolnáról el nem szállítható készleteket vegye át és mindaddig őrizze, míg a ménes ideiglenes állomáshelyéről visszaérkezik. Még a frissen sült katonakenyereket is át kellett vennie megőrzésre.
Az aprólékos leltár szerinti átadás azonban túlságosan lassan haladt, a futás pedig egyre sürgetőbbé vált a magyar sereg elől. Minden mozgathatót Grazba menekítettek. Ezért Hofmann igazgató lakásán fejezték be a visszahagyott értékekről szóló leltárt. Közben szekérre rakták Bábolna okmánytárát, sőt a templomi kegyszereket is. még a kórházban ápolt tizenkét személyt sem hagyták Bábolnán. Őket aznap Győrbe szállították.
A fölkerekedett bábolnaiak négy csoportban vonultak Ausztria irányába. Összesen 211 nő és férfi, 22 négyökrös szekér, 646 ló és csikó és részben járomba fogva, másrészt szekér után kötve 132 ökör. Védelmükre a főparancsnok külön fegyveres kísérőket rendelt.

1849. április vége (a pontos dátum hiányzik)
A lovak útközben többször is megvadultak és a méneskari katonák nem tudták valamennyit lecsillapítani. Először hét csikó ugrott meg és fordult vissza. Közülük négyet a Tárkányiak fogtak be és adták el a vasdinnyei uradalom gazdatisztjének. (Akkor is akadtak orgazdák!) Pápa és Kis-cell között újabb két ló ugrott meg, az ökrök közül pedig kettő kidőlt s le kellett vágni. Közben parancs érkezett Bécsből, hogy a bábolnai igazgató a szekerek vontatásában részt nem vevő ökröket adja át az osztrák hadsereg élelmezésére. Bábolnától Bécsig, illetve Grazig tíz napig tartott a vonulás, s közben két katona dőlt ki a sorból, akiket kórházba szállítottak.

1849. június 23. és július 6.
Két szomorú dátum. Mind a kettőt Bellosits Sándor, a Bábolnáról elmenekített plébános jegyezte fel.

Június 23-án a Mura melletti Bruckban végeztek ki hat magyar huszárt.
Kocsis Pál Jászapáti születésű, rk. vallású, 27 éves tizedest,
Mille János karcagi, ref. vallású, 27 éves tizedest,
Sipos Gábor kunhegyesi, 29 éves, ref. vallású tizedest,
Kovács Lajos nárai születésű, 38 éves közlegényt,
Kuklitz János kiskunházi, rk. vallású, 28 éves közlegényt és
Szabó József árokszállási, 23 éves rk. vallású közlegényt.

A július 6-án Marburgban kivégzett magyar huszárok névsora:
Szokolay János 25 éves ceglédi születésű, evangélikus vallású őrmester,
Lengváry N. Szolnok-abonyi születésű, 28 éves rk. vallású tizedes,
Kőműves János jászberényi, rk. vallású, 28 éves tizedes,
Deák János solti, evangélikus vallású, 34 éves tizedes,
Herczegh Károly kecskeméti születésű, ref. vallású, 25 éves helyettes tizedes és
Tabán Péter karcagi, 28 éves, ref. vallású, közlegény.

A katonák – akik -, mint a feljegyzésben Ruisz Gyula írja – nyilván az idegenben levő állomáshelyükről, az osztrák alakulatoktól akartak a haza védelmére, Magyarországra visszatérni – a 12. Nádor huszárezredbe tartoztak és útközben fogták el s végezték ki őket.

1849. június 30. (Mester István nagyigmándi plébános naplójából)
Az első császári csapat, a Wohlgemuth vezérlete alatt álló seregből június 30-án, déltájban vonult keresztül Bábolnán és délután két órakor érkezett Nagyigmándra. Az ott előőrsön levő magyarság csak akkor vonult vissza Komárom felé. Öt huszár azonban közelbe várta az osztrákot. A plébános kertjéből pisztollyal rá is lőttek az ellenségre. A lövésektől az ökrök megriadván, Bábolna felé, a cs. k. katonasággal szembe iramodtak. Észrevették ezt a huszárok: se szó, se beszéd, sarkantyúba kapván lovaikat, az ellenség szemeláttára visszaterelték az ökröket a plébános udvarára azután, az előőrsük után vágtattak.

1849. július 1.
Az osztrák és orosz egyesített haderő egy-egy csapata ütött tábort Bábolna térségében. A banaiak szőlőjében levő gyümölcsöt, de még a szőlőtőkét is elpusztították. Az új császári fővezér, Haynau, a seregnél időző császárral együtt előbb Banán ütötte fel főhadiszállását, ahonnét a vezérkar két nap múlva Bábolnára költözött át a császárral együtt.
A szállás berendezése sok gondot okozott a főudvarmesternek. Őfelsége és Haynau ágyába egész Bábolnán nem találtak megfelelő derékaljat. Erre Milkovics Antal banai birtokostól kölcsönöztek (vagy rekviráltak) puha derékaljat, amiről elismervényt ugyan kapott Milkovics, de egyebet nem. Ebbe azonban nem nyugodott bele a banai földbirtokos. Októberben levelet írt Haynaunak és követelte kára megtérítését. Végül Bábolna fizetett… a két matracért 60 forintot utaltatott ki Haynau.

1849. július 17.
A magyar sereg elől Ausztriába menekült bábolnaiak első részlege Hechenberger főhadnagy vezetésével július 13-án indult Grazból Bábolnára és 17-én érkezett meg. Egy nappal korábban indult és már 14-én, Bábolnán volt a ménesparancsnok, Hofmann kapitány. A visszatérők mindössze négy lovat hoztak magukkal. A visszatért különítményből július 26-án tífuszban meghalt egy katonabéres. A tífusz és a kolera áldozatainak száma igen magas volt a reguláris seregekben is. Bábolnán, a magtár épületében 1849 júliusában kolerás és csonkult katonákat találtak a visszatérők.

1849. július (közelebbi dátum nincs)
Hofmann igazgató jelentést küld az időközben Budára költözött Haynaunak és kéri: adjon engedélyt, hogy a bábolnai gabonatermés betakarítására karhatalommal kényszerítsék a környékbeli falvak lakosságát. Július 21-án megérkezett a válasz Haynautól. Ebben megtiltja azt, hogy bárkit is karhatalommal kényszerítsenek arató munkára, de engedélyt ad rá, hogy a Győr megyei főszolgabíró által megőrzésre átvett terményeket igénybe vegyék. Talán mondani sem kellene… ezek a termények időközben eltűntek, s a magtárpadláson csak a söpredékgabonából maradt néhány mázsa.

1849. július 29.
Az aratókat toborzó hirdetményeket már néhány nappal korábban kiküldték a környékbeli falvakba, a búzát meg a rozst ötödik, illetve hatodik részért gyorsan le is aratták a vállalkozók. A zab aratására azonban részért nem akadtak vállalkozók. Így aztán pénzért – holdanként 6 forint 4 krajcárért és 7 forint 30 krajcárért – levágták a zabot is.

1849. augusztus 3.
A komáromi várból kirohant magyar csapat Ács és Herkálypuszta térségében tönkre verte a Collaredo altábornagy által vezérelt osztrák sereget, amelynek megfutamodott részei a lovadi híd felé özönlöttek vissza.
Ennek a napnak a reggelén nagy csapat császári katona vonult keresztül Bábolnán, Igmánd felé. Többségük sebesülésből gyógyult fel és az Alföldön bevetett alakulatához igyekezett.
A menetoszlopot 39 társzekér és kb. 3 000 vágómarha követte. A győztes magyar sereg Mocsa és Tömörd-puszta között érte utol az utánpótlást, és a császári csapatra bízott marhákat, és egyéb értékeket hadizsákmányként magával vitte. A bábolnaiak még aznap este értesültek az eseményekről, de ez alkalommal nem futottak el.

1849. augusztus 4.
Ács felől egy csapat huszár vágtatott be Bábolnára és foglyul ejtette a ménesbirtok katonai részlegét. Még az iparosokat is. a külső majorokból azonban elmenekült három káplár, két őrvezető és 14 katonabéres, akik Grazig meg sem álltak.
A huszárok hadnagya lefoglalta a hadipénztárból kiutalt 400 forintot és a legénység zsoldpénzére előkészített 180 forintot is. Az iratok egy részét pedig szétszórták, vagy magukkal vitték. Hét ló és a színben három kocsi állt – azok is a bábolnaiaké voltak – s vitték a zsákmányt Komáromba. A zsákmánnyal együtt a fogságba ejtett katonákat is bekísérték. Ez alól nem tettek kivételt a Bábolnán működő tábori kórház katonaorvosaival és személyzetével sem. A császáriak a magyar huszárok előtt akkor is ellenségnek számítottak, ha azokon orvosi köpeny is volt.
A fogság tizenhat napig tartott. Augusztus 19-én elengedték a foglyokat, akik előtt Klapka György várkapitány kijelentette: a fogolyul ejtés az ő akarata ellenére történt, viszont a bábolnai iparosokra Komáromban is szükség van, ezért azok csak később mehetnek haza. Hofmann igazgató, Hechenberger főhadnagy, Vicha furier és Antdorfer őrmester azzal a föltétellel kapott menlevelet, hogy el kell hagyniok Magyarországot.
A bábolnai kocsma bérlője, Brokes is elhagyta Bábolnát.

1849. augusztus 27.
Újra munkához látott a ménesbirtok vezérkara, amelynek a Győr-városi Katonai Parancsnokság adott engedélyt arra, hogy Klapka kiutasító parancsa ellenére visszatérhessen állomáshelyére. Bábolnán azonban semmi sem maradt. Még szálláshelyet sem találtak a tisztek maguknak és átmenetileg Banán béreltek lakást, ahonnét naponta előfogattal jártak át a kifosztott ménesbirtokra.

1849. szeptember 23.
A ménesbirtok vezetősége jelentést küld Haynaunak és kéri: küldjenek ki bizottságot a károk felmérésére és 30-40 főből álló őrséget a még meglevő vagyontárgyak őrzésére.



 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz