Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Bábolna a kiegyezés után

Ugorjunk át két évtizedet és nézzünk körül az 1867-es kiegyezést követő új korszakban. (Így nevezik az egyik bábolnai irat Deák Ferenc politikai ténykedésének az 1867 utáni szakaszát) Ekkor került a ménesbirtok a „Magyar Királyi Fölművelési Minisztérium” irányítása alá.
A Földművelésügyi Minisztérium által elrendelt újabb felmérés szerint Bábolna összterülete 7 675 hol volt. Ebből szántóterület 3 863 kh. 1 769 kh. rét, 750 kh. legelő és 570 kh. erdő. A terület többi részét mocsarak, kavicsgödrök, utak, továbbá a majorok belső udvarai és az épületek foglalták el.
A vetés szerkezete is sokat változott.
Új takarmánynövények szerepeltek a vetésrendben. Éspedig 208 hold magkukorica, 29 hold gomboshere, 24 hold takarmányrépa, az ipari növények közül pedig 90 hold repce és 2 hold komló jelentette a változást.
A következő adatsor az 1896-os esztendő felméréseiről ad számot. A ménesbirtok összterülete a millennium évében: 7 105 kataszteri hold és 1 273 n. öl.

Ebből
szántó

5 545 kataszteri hol és

131 négyszögöl

78,03 %

rét

112 kataszteri hol és

222 négyszögöl

1,58 %

legelő

291 kataszteri hol és

1 372 négyszögöl

4,10 %

erdő

717 kataszteri hol és

1 128 négyszögöl

10,10 %

kert

21 kataszteri hol és

716 négyszögöl

0,30 %

bel-telek

356 kataszteri hol és

633 négyszögöl

5,02 %

parlag

62 kataszteri hol és

217 négyszögöl

0,87 %

összesen:

7 105 kataszteri hol és

1 273 négyszögöl

100,00 %

Megjegyzik az összeírók, hogy a legelők legnagyobb része már nem ősgyep, hanem a ménes részére kialakított, nemes fűfajtákkal bevetett, csikólegelő, továbbá lovas pálya és kifutóhely.
A millennium évében három külön kerületre osztva gazdálkodtak. A bábolnai, vagyis központi kerülethez 2 703, a csömörházi kerülethez 2 688, a farkaskuti kerülethez pedig 1 775 kataszteri hold terület tartozott. Mind a három kerületnek külön kerületvezetője, uradalmi cselédsége, szarvasmarha-állománya, juhászata és sertéstenyészete volt. Az igaerő, a gazdasági fölszerelés, a takarmánykészlet és az alomszalma is különítve szerepelt a számtartásban.
Bábolna központja ugyanott volt, mint 1789-ben s ezen a mai napig sem változtatott senki. A korábban kastélynak nevezett központi épületben székelt a méneskar vezetősége és a gazdaság igazgatósága (kasznárság). Ugyanott kapott helyet az építészeti hivatal és a főpénztár. A központban, de nem a kastélyépületében volt 1896-ban a kórház, az általános iskola, a postahivatal, a gyermekóvó és az állatkórház.
A ménesbirtok iparát a központi gépműhely, a gőzmalom, a téglaégető és a bognárműhely jelentette. A komencióban részesülő iparosok száma mindössze 26 volt. Gépészkovács, bognár, ács, lakatos, molnár, nyerges, nádazó, kőműves és borbély szerepelt az iparos-listán.
Érdemes megjegyezni, hogy a katonai állományban szereplő patkolókovácsok, gyógykovácsok és általában a méneskarban katonaként szolgáló iparosok nem tartoztak bele a bábolnai iparos gárdába.
A millenniumi jelentésben külön cím alatt olvashatunk a fásításról és az erdősítésről. Ebből érdemes néhány mondatot idézni:
„A vidéken uralkodó viharos erejű szelek megtörésére szélfogó fasorok szolgálnak, amelyek megakadályozzák, hogy a felszíni homokot felhőként sodorja el helyéről a szél, oda, ahol annak nagy ártalma lehet. Ezek a szélfogó fasorok és a ligetes erdők sokat segítenek abban, hogy minden ekézésre alkalmas területet megtartsunk a növénytermesztésnek. A szélfogók arra is jók, hogy védelmükben újabb homokterületeket fogjunk eke alá.”
Még egy érdekes adat. 1895-ben az 1896-os esztendőre 149 kataszteri hold járandóság földet mértek ki azoknak a gazdasági cselédeknek és egyéb gazdasági alkalmazottaknak, akik természetben kapták járandóságukat.
A talajerő pótlására ebben az esztendőben csak istállótrágyát használtak. A jelentés ugyan említést tesz arról, hogy próbálkoztak a műtrágyázással, de a száraz talaj- és ághajlati viszonyok között az nem vált be. A helyi kísérletek bizonysága szerint nem volt érdemes ezzel a költséges módszerrel nagyban fogalakozni.
Bábolnát a lovak Mekkájaként emlegették akkoriban. Ámde az igaerőt a ménesbirtokon is az ökrök jelentették, no meg az a ménestől kimustrált néhány tucat kanca és herélt, amit inkább csak a kerületvezetők személyes szolgálatára, no meg könnyű fogatolásra állítottak be. Bábolnán is a nagyszarvú, daruszörű magyarökör volt a sztár, ezek végezték a munka nehezét.
A három gazdasági kerületben összesen 286 nagyszarvú füstösökör szolgált, az igáslovak száma pedig a hintósokkal együtt 102 volt. A szegődményes béresek számából könnyű kiszámítani, hogy a XIX. század végén, Bábolnán a négyökrösfogatot tekintették a leggazdaságosabb igaerőnek.



 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz