Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Iskola

Az államalapítással összefüggő események láncolatában fontos állomás volt a hittérítők a Szent Benedek rendi szerzetesek letelepítése és első magyarországi szerzetes iskola megalapítása a Szent Márton hegyén épített, nyugati típusú kolostor falai között. E kolostornak a művelődés- és egyháztörténészek szerint 996-ra tehető alapítását tekintjük a magyarországi iskoláztatás jelképes kezdetének.

A honfoglalással hazánk földjét vették birtokba őseink, az iskolák révén az egyetemes európai és keresztény kultúrát

István király törvényei előírták, hogy minden tíz falu közösen építsen templomot magának. A templomokhoz, illetve a plébániákhoz kapcsolódóan már korán létrejöttek az ún. Plébániai iskolák, amelyek kezdetben egyházi célokat szolgáltak, később azonban az elemi szintű közműveltség megalapozásának fontos előőrsei lettek.

1560-ban a nagyszombati egyházmegyei zsinat előírta, hogy minden plébánia tanítót fogadjon fel, akinek feladata lesz, hogy a gyerekeket a betűismeret első elemeire, vagyis olvasásra tanítsa.

Az iskolamesterek (tanítók) egy része nemcsak az iskolával foglalkozott, legtöbbszőr ők látták el a falusi jegyzők feladatát is.

A tanítók másik csoportjának fő feladata a tanításon kívül a kántorkodás volt: harangoztak, s a plébános mellett énekeltek a templomban és a temetéseken. Amikor egy-egy falu új mestert fogadott fel, akkor sem azt vizsgálták, hogyan tanít, hanem szép hangja van-e.

A korábbi századok iskolái leginkább abban különböztek a maiaktól, hogy a gyerekek kis része járt azokba. A 18. század végén is csak minden ötödik-tízedik gyerek tanult az iskolákban. Igaz ugyan, ha a faluban mindegyik gyerek tanulni akart volna, be sem fértek volna az iskolába. A korabeli iskolák kicsinyek voltak, általában két szobával. Az egyikben lakott a tanító a családjával, a másikban folyt a tanítás. A tandíj nem volt magas, ez a szülőknek nem jelentett komoly terhet, a tanítónak sem tisztes jövedelmet. Az iskolamesterek általában szegénységben éltek. A szülők sokszor nem engedték iskolába gyermekeiket, mert már egészen kicsi korban igénybe vették a gyerekek munkaerejét. A falusi gyerekek ezért jobbára csak a mezőgazdasági munkák befejezte után, télen jártak iskolába, amikor odahaza nélkülözni tudták őket.

Bábolnán az iskola az 1800-as évek első felében, Hild János tervei alapján épült. Tanítás már az 1840-es években is folyt. Egy korabeli leírás szerint: „… van egy iskolatanító őrmesteri ranggal, 10 iskolás gyerek…” (1848).


***


1868-ban báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslatára törvénybe iktatták a kötelező hatosztályos népiskolai oktatást.

A törvény kimondta, hogy az iskola fenntartónak biztosítania kell a törvényben előírt tantárgyak oktatását, megfelelő nagyságú iskolaépületet és tantermet, bútorokkal és tanszerekkel ellátva, fiúk és lányok oktatását. Kötelességük volt még törvényesen képesített tanító alkalmazása, annak a törvény által előírt működését helyi iskola felügyelet (iskolaszék) és központi tanfelügyelet ellenőrizte.

A népiskolák létre hozását követő első időkben a tankötelezetteknek csupán néhány százaléka járt rendszeresen iskolába.

Ezért törvényt alkottak, amely kimondta: „Ha a szülő (gyám vagy gazda) a tankötelezett növendéket az iskolától visszatartja, kötelességére figyelmeztetendő. Ha a növendéket az iskolától továbbra is visszatartaná, akkor első ízben 50 kr., másod ízben 1 frt, harmad ízben 2 frt, negyed ízben 4 frt büntetést fizessen az iskolai pénztár javára.” Így szabályozta a törvény a 6-12. éves korig tartó mindennapi elemi iskolai tankötelezettség megszegőinek büntetését. A 6 év folyamatos elemi után a tovább nem tanulók számára 12-15 éves korig ismétlő iskolai tanulmányokat írt elő.

A bábolnai újjászervezett iskola alapító levele 1870. november 14-én kelt. A tanítás ettől kezdve a rendszeresített, hat elemi osztályú iskolában folyt. Az iskola első okleveles tanítója Rajnics János (1871-72) volt, két tanteremben kezdte az oktatást egy segédtanító segítségével. Az iskolához ekkor tartozott két tanári lakás, egy tornatér, egy iskolakert és egy faiskola. A Bábolna pusztai Magyar Királyi Ménesintézeti Elemi Népiskola két tagozattal működött egy mindennapi és egy ismétlőiskolával.

1873-ban Weiland Aurélt nevezték ki az iskola első igazgatójává. Ő 1873-78. között igazgatta az iskolában folyó munkákat.

A második Sulman Ignác, aki 1878-93. között töltötte be az iskolaigazgató posztját iskolánkban. Segítői: Tóth István kinevezett tanító és Weiland Aurélné segédtanító voltak. A tanulók fele a környező majorokból - Jéger, Farkaskút, Kajánd, Ritter, Csemerháza, Kisbábolna, Hetes - jártak be az iskolába.

Az 1893/94-es tanévtől egy lakást tanteremmé alakítottak át. Ezzel egyidőben a tanári testület is bővült. Az iskola igazgatótanítója Kotucs János lett. (1893-1929.)


***


A tanulók az írás, az olvasás, a fejbeli és írásbeli számolás, a mértékrendszerek és a pénzrendszer ismeretének tudománya mellett megismerkedtek a hit- és erkölcstan, a magyar nyelvtan, a helyes beszéd, a földrajz természetrajz, természettan alapelemeivel.

Némi alkotmánytan, mértan, rajzolás, ének és kézimunka tanítására külön kézimunka tanítónő volt alkalmazva. Fiúgyermekek kosárfonást is tanultak az iskolában az iskolai kertész felügyelete alatt. Ezek mellett nagy szerepet játszott a testgyakorlat és a gazdasági, kertészeti gyakorlatok tantárgya. A gazdasági, kertészeti oktatásra a tanítói lakáshoz kapcsolódóan gazdasági udvarban (tehén, sertés, ló, baromfi) és a tanítói zöldséges kertben került sor. Később önálló kerttel is rendelkezett az iskola. Az iskola udvara testgyakorlásra és játékra is alkalmas volt.

A tanítás mindennapos eszköze volt a golyós számológép, az iskolai háromlábú állótábla, a mozgatható írott és nyomtatott betűk készlete. Földrajzi térképek és a földgömb. Szemléltető falikép és természetrajzi, természettani gyűjtemény (bogarak, madarak, ásványok) is voltak. A törvény 8 hónap szorgalmi időt írt elő, de bizonyára a maihoz hasonlóan kedveltek lehettek a tanulóifjúság körében az iskolai szünetek és a különböző állami és egyházi ünnepek időszakai.
Különféle ünnepek egészítették ki a szünnapokat:
1.) „Ő Felsége, a koronás király névünnepe.
2.) Az 1848. évi törvények szentesítésének emlékünnepe ápr. hó 11.
3.) Madarak és fák napja.
Karácsonyi szünidő: december 24. - újév napjáig, húsvéti szünidő: virágvasárnaptól húsvét másodnapjáig, pünkösdkor két ünnepnap.”

A még nem iskolaköteles gyerekek gondozására gyermekmenhelyet létesítettek, melynek vezetésével egy vizsgázott állandó menedékházi vezetőnőt bíztak meg.

A 13-15 éves ismétlő köteles gyermekek, valamint az iparos tanulók oktatása vasárnaponként történt. Az iskolában folyó munka felügyeletét iskolaszék gyakorolta.
Az 1895/96-os tanévben az iskolába járó tankötelesek száma 315 volt. Éspedig 6-12 éves fiúk 111, lányok 105, 13-15 éves fiúk 59, lányok 40.

1903-ban Duray Anna személyével bővült a tanári kar. 1907-től ismét átalakítottak egy tanítói lakást tanteremmé és ebben az évben került Vankai Károly a tantestületbe.


***


Az első világháború kitörése megváltoztatta a tanítás menetét, hiszen a tanárok közül többen is hadba vonultak. A háború bizonyos mértékben megváltoztatta a település arculatát. Egyre gyakrabban tűntek fel a harcok sebesült áldozatai. Ezért az iskola egy részét szükségkórházzá alakították. De a tanítás zavartalanságát igyekeztek fenntartani. A háború befejeztével visszatértek a tanítók és most már zavartalanul folytatódhatott a tanítás a 6 elemi és a 3 ismétlőiskola rendszerű oktatásban.

1929-ben Kotucs János váratlan halála után Adamcsek Istvánt nevezték ki az iskola igazgatójává. 1935-ig az Ő irányítása alatt működött az iskola.

1935-62-ig Blázsik Ferenc igazgatótanító vezetése alatt, Blázsik Ferencné, Hammer Jenő, Ignáth Mihály tanítók segítségével folyt a 225 mindennapos és a 110 ismétlős tanuló oktatása. A tantermek ekkor a kor követelményeinek megfelelően, higiénikusak és jól szellőztethetőek voltak. Az iskolához tartozó 1861 négyszögöl terjedelmű kert úgy a rendes, mint az ismétlősök gazdasági oktatását szolgálta. A tanítók munkáját könyvtár is segítette. Egy 500 kötetes tanári, 620 kötetes nép- és egy 300 kötetes ifjúsági könyvtár

Az 1940. évi XX. törvény előírta a 8 osztályos népiskola bevezetését. Bábolnán a tantestület tagjai, akik minden újra felfigyeltek és szívesen fogadták, már 1941-ben beindították a hetedik osztályt. Az 1942/43-as tanévtől kezdődően összevont 7-8 osztály működött.

Az 1944/45-ös tanév tanmenetét megzavarta a háború, ezért a tanítás rendszertelen volt. Ekkor már a falut is elérő harcok veszélyessé tették az oktatást. A tantestület is kis létszámmal dolgozott.
A falu lakói közül sokan menekültek a harcok elöl. A háború befejezése után sokan tértek vissza, így újra elkezdődhetett a rendszeres iskolai oktatás.




Népiskolai tanulók és tanítójuk 1886



Gyermek menhelyi csoportkép 1902



Tantestület 1903/04-es évben

Maller Kálmán (református lelkész), Schulman Ignác (főtanító), Schadl József r.k. hitoktató, Kotucs János ig. tanító, Durai Anna, özv. Takácsné Weiland Ida



Együtt a csapat...



Ünnep...



Tantestület 1945.