Üdvözlet
LOGINMESSAGE
Nincs kép!
Közelgő Események
Nincs közelgő esemény
Találkozzunk a Facebookon!
Kettőn áll a vásár
Okmányok, amelyeknek nyomán lépésről lépésre követhetjük a birtok megszerzésének krónikáját.
Mezőhegyes, 1788. szeptember 30.
Csekonics József, akit 1786-ban mezőhegyesi látogatása után II. József a Monarchia ménesi és pótlovazási parancsnokává nevezett ki, kézzel írott jelentést küld Bécsbe, az udvari haditanácsnak és beszámol arról, hogy a szeptember 17-én kiadott legfelsőbb utasítás szerint végigjárta a Pest feletti vidék dunántúli részén fekvő pusztákat és szemrevételezte azokat az uradalmakat, amelyek az udvari haditanács által előírt célkitűzéseknek megfelelnek.
„Sajnos – írja jelentésében Csekonics százados – a Komárom megyei birtokosok már korábban bérbe adták pusztáikat, így az udvari haditanács által sürgetett birtokvásárlást máról holnapra nem lehet nyélbe ütni”.
Mezőhegyes, 1788. október 8.
Bécsnek sürgős az ügy és újabb parancsot küld Mezőhegyesre a ménesi és pótlovazási parancsnoknak a megfelelő terep kiválasztására. (A sürgető okmánynak nem leltem nyomára.)
Csekonics válasza viszont megkerült. Ebben leírja, hogy a Szapáry család tulajdonában levő Bábolna pusztabirtokot alkalmasnak találta arra, hogy ott katonai ménest létesítsenek. Ámde Bábolna tulajdonosával, gróf Szapáry Józseffel nem tudott az adásvételről tárgyalni, mert a gróf külföldön (valószínűleg Bécsben) tartózkodott.
Bécs, 1789. január 10.
A Legfelsőbb Udvari Haditanács megkapta a Budán székelő Magyarországi Főhadparancsnokság december 27-én kelt jelentését és ezzel kapcsolatban fontosnak tartja, hogy Bábolna minél hamarabb adassék át a mezőhegyesi katonai méntelep irányítása alá, a Legfelsőbb Udvari Haditanács által maghatározott célra.
Az utasítás hangja még a korábbiaknál is szigorúbb. A Legfelsőbb Udvari Haditanács arra kötelezi a Magyarországi Főhadparancsnokságot, hogy a parancs végrehajtásától számított tizennégy napon belül jelentse: mit végzett Bábolna adásvételi szerződésének gyors előkészítése érdekében.
(Tizennégy nap alatt Bécsből Budára, onnan Mezőhegyesre, majd ezt az utat vissza Bécsig megjárni, egymagában is komoly teljesítménynek számított.)
Buda, 1789. január 23.
A Magyarországi Főhadparancsnokság külön futárral jelentést küld Bécsbe, hogy a kézhez vett legfelsőbb parancs szerint mindent megtesznek az adásvétel gyors és zavartalan előkészítéséhez, majd pedig a birtok átvételére. Jelentésükben felsorolják, hogy:
- A Budai Helytartótanács futárral küldte el levelét Bábolnára, és a tulajdonostól sürgős javaslatot kért a birtok eladásának részleteiről.
- Megbízást adtak a királyi jogügyek győri igazgatójának arra vonatkozólag, hogy a leltározást és az adás-vételi szerződés előkészítését késedelem nélkül kezdjék meg, majd pedig a lehető leggyorsabban fejezzék be.
- A bábolnai leltározáshoz kijelölték a szakértőket, akik készen állnak arra, hogy azonnal a leltározás színhelyére utazzanak.
- A Magyarországi Főhadparancsnokság nem tűr halasztást, lazaságot és időhúzást az adás-vételi szerződés előkészítésére kijelölt személyek részéről.
című kötetben Gaál László agrártörténész az ácsiak állatállományáról.
Szegény emberek persze akkor is voltak. Ha nem éppen Bábolna szomszédságában, akkor a Bakony alján, ahonnan bozótot irtani, árkot ásni, mocsarat lecsapolni, vagy éppen karámot eszkábálni mindig szívesen jöttek munkások a ménesbirtokra. Bábolna ellentétben a környékbeli uradalmakkal, mindig készpénzzel fizetett és csak a komenciósoknak mérte természetben a járandóságot.
A Bábolnára járó napszámosok keltették hírét annak a későbbi legendának, hogy a ménesbirtokon tele zsákokban áll a császár pénze. Ebből annyi volt az igazság, hogy Budáról jól biztosított futárpostán, bőrzsákba varrva érkezett a gazdaság pénzellátmánya.
A felvilágosodás korszaka persze még nem érkezett el a bozótot irtó, mocsarat lecsapoló szegény emberekig. Ők úgy éltek, ahogy tudtak… máról holnapra. Így azokból az eszmékből sem jutott el sok Bábolnára, amelyeket írók és költők, lelkes forradalmárok hirdettek. Nem sokkal volt több az sem, amit tarisznyájukban Bábolnáról hazavihettek. Egy szó, mint száz a felvilágosodás sem tört be a Kisalföldnek abba a szögletébe, ahová a császár – a máról holnapra élők szerint – bőrzsákokban számolatlanul küldte a bankót.
1806-ban – ahogy arról már korábban is szó volt – Bábolnát külön választották Mezőhegyestől, s a ménesbirtok önállóságot kapott. Ezzel együtt számos olyan feladatot is, amit korábban kizárólag Mezőhegyes látott el. Az önállóság megadásával együtt úgy döntöttek Bécsben, hogy lótenyésztési körzetekre osztják az országot, s a Bábolnán székelő ménesparancsnokság tizenöt vármegye lótenyésztését köteles irányítani. Az intézkedésről korábban is tudtak, de hogy valójában mi volt a lényege azt csak 1982 januárjában sikerült kideríteni.
A bécsi hadi levéltárban, a Kriegsarchiv iratai között D-10 -138/1 szám alatt találtam rá arra az okmányra, amelyben kötelezik a ménesparancsnokot, hogy a tizenöt vármegyét két körzetre osztva állítson fel fedeztető állomásokat, vegye kézbe a lóállomány felügyeletét és szervezze meg, majd pedig bonyolítsa le a hadsereg ló utánpótlásának helyi teendőit. A kancák számbavételét, a fedeztetést, majd pedig a felvásárlást.
Az első számú körzethez tartozó vármegyék:
Komárom, Győr, Pozsony, Nyitra, Trencsén, Bars, Hont, Nógrád, Esztergom.
És a második körzet:
Fejér, Veszprém, Vas, Sopron, Zala, Moson vármegyék területe.
Mindkét körzetbe külön állományvezetőt neveztek ki, aki hadnagyi rangban szolgált. Parancsnoksága alá rendeltek egy állatszakértőt – valószínűleg állatorvost, két tizedest és tíz rendfokozat nélküli kiskatonát.
Bábolnáról fedező méneket helyzetek ki és tulajdonképpen ezzel kezdődött a körzetekben a rendszeres tenyésztői munka. A befedeztetett kancákról, a fedező ménekről és a megszületett csikókról részletes feljegyzéseket – törzskönyveket – készítettek, aminek módozatait ugyancsak Bécsben dolgozták ki.
A második okmányköteg – amit ugyancsak a Kriegsarchivban őriznek – merőben más kérdésre ad feleletet. Arra, hogy a ménesbirtokon iskolát létesítettek az írás, olvasás és számolás tudományára. Nikomedesz Boditsek katonai lelkész tanította az írástudatlanokat.
Az iskolamesteri feladatokat ellátó lelkész, aki 1789-ben már az egyik erdélyi katonakórház papjaként dolgozott, 1805-ben került Bábolnára, ahol, mint a ménesbirtokon dolgozók lelki gondozójának, az uradalmi béresekkel nagyjából azonos évi komenciót állapítottak meg.
Ennek fejében látta el Nikomedesz Boditsek a templomi feladatokat, a temetési szertartásokat stb.
A fenti fejezet valószínűleg Johann Nikolaus Budiczekre utal, aki 1793-tól 1808-ig látta el a tábori lelkészi tiszet.A tábori papi komenció így alakult: Évente 6 mérő búza, 18 mérő takarmánygabona, 20 center széna (ami körülbelül három ökrösszekérrel volt egyenlő) 20 center szalma, tíz öl tűzifa, 24 kiló mécsesbe önthető olaj és ötven kiló só. Ahogy a kérelmező leírta: az iskola létesítésével és a tanítással kapcsolatos feladatok nemcsak a munkát gyarapították, hanem a kiadásokat is. a kérelem sommázásaként azt jelölte meg Boditsek atya, hogy engedélyezzék egy templom – illetve iskolaszolga tartását, aki a takarítást és a fűtést is elvégzi. Persze nemcsak a szolga tartásához kért engedélyt, hanem azt is kérte, hogy annak járandóságát vállalja magára a ménesbirtok. A Legfelsőbb Bécsi Udvari Haditanács a maga módján oldotta meg a kérdést¨az iskolamesteri teendők ellátásáért a komención túlmenően évi száz forint dotációt szavazott meg, a templom- és iskolaszolga alkalmazásáról pedig bölcsen hallgatott. Nem egészen ez a témája annak az irtanak, amelyet ugyancsak a bábolnai plébániával kapcsolatosan őriznek a Kriegsarhivban. Ez a jegyzőkönyv a templomi kegytárgyakat sorolja fel. A kegytárgyak között azonban aligha volt értékes darab, hiszen a bábolnai plébánia régebben is szegény volt, s az maradt később is. Lehet, hogy nem illik ide a megjegyzés, de tény, hogy a bécsi levéltárban sok olyan iratot kiselejteztek, ami a tárgymutató könyvekben ugyan szerepel, viszont már nem található. Az is nehezíti a kutatásra vállalkozók munkáját, hogy Bábolnáról négy bécsi archívumba kerültek okmányok. A Hofkammerarchivban a magyarországi kamarai birtokokról szóló okmányok között 1789-től 1806-ig Bábolna önállóan nem szerepel, csak Mezőhegyes címszó alatt- A Haushof und Staatarchhivban őrzött anyag – aminek Mezőhegyesre és Bábolnára vonatkozó anyagát kis részben már magyar történészek kigyűjtötték – mikrofilmen rögzítve Budapesten, a Történelemtudományi Intézetben is megvan. Ámde minden apró részletet nem lehet a múltba süllyedt időkről maradéktalanul összegyűjteni. Amit mikrofilmre véve 1982-ben Bécsből hazahoztunk, annak lefordítása még nincs teljesen kész, így a XIX. század első feléről közreadott anyag 1989-re – Bábolna alapításának kétszáz éves jubileumára még lényegesen bővül.
0/5 : Nincs értékelve