Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Múltat idéző beszélgetések a két világháború közötti időkről és a Jószív Egyletről

Az adatgyűjtés ideje: 1979. színhelye Bábolna és környéke.
Tanukat keresek:
Nehéz feladat. Elsősorban azért, mert az 1918-as őszirózsás forradalom óta, de az 1919-es román intervenciós megszállást követően is két emberöltő telt el, s az idő alaposan megritkította e korszak szenvedő alanyainak sorát. Akik pedig életben vannak, húzódoznak mindentől, amiből –szerintük- kellemetlenség származhat. Akiket szóra bírta, arra kértek: ne írjam ki a nevüket. Így volt, így van és így lesz ez ezután is.
Ezekbe az emberekbe a különböző rendű és rangú parancsolók kitörölhetetlenül beleoltották, hogy a hallgatás a cselédsors velejárója. Ezt találóan úgy fogalmazta meg az egyik farkaskúti beszélgetőpartnerem, hogy aki szóvá tette a kommenció szétmérése idején, hogy neki avas szalonnát mértek, annak legközelebb még avasabbat adtak. Akinek sima nyelve volt, az avast is dicsérte, akinek érdesebb volt a nyelve, ha kilépett a lakásból, lakatot tett a szájára.

1919 augusztusában a románok fegyveres csapata megszállta Bábolnát. Előzőleg híre futott az ellenség közeledésének és kiadták a parancsot a fedező méneket vigyék ki a csődörösök az erdőkbe… de minél távolabb Bábolnától. Egy csoport Tét határában húzódott, a többiek meg a Bakonyba, minden lakott helytől messze eső erdei tisztásokra.
A mének után eredt román katonák közül ketten nem tértek vissza. Valahol az erdőben marasztalták mindkettőt a karabéllyal fölfegyverzett csődörösök. Ami ezt követően történt, azt részletesen nem lehet elmondani. A román csapat összeszedett minden értéket. A nyergeket, szerszámokat, a gazdasági felszereléseket. Még a szemestakarmányt is szekerekre rakatták, s a nagyigmándi vasútállomásra irányították. Onnan pedig vonaton Budapest felé. A magyar vasutasok mentették, ami menthető volt. A tömött vagonok egy részét visszairányították Bábolnára, de a kár így is felmérhetetlenül nagy volt.

A harmadik helyszín tíz kilométerre van Bábolnától, Vasdinnye.
Beszélgető partnerem a Székelyföldön született, s 1917-ben a huszárokhoz sorozták be. Az ezred kovácsműhelyében a gyógykovács mellé került, megtanult eret vágni a bő vérű lovakon, gyógyítani a lesántult lovak patáit és közben rájött, hogy az állatok egyedi tulajdonságainak ismerete nélkül a patkolás is nehezebb. Ha egy-egy csökönyös huszárlovat sikerült megzabolázni, leírta magának, hogy milyen módszerrel csinálta.

Negyedik helyszín tulajdonképpen a két világháború közötti Bábolna, azon belül pedig az a társadalmi tevékenység, amelyet a JÓSZÍV EGYLET fejtett ki, amelynek naplója 25 esztendő szociális keresztmetszetét tárja elénk.
A napló oldalain több mint ezer név. Jószívű adakozók, segélyezettek és pénzbüntetéssel sújtott munkások.
Néhány bejegyzés 1920-ról.
Bevétel: búcsúkor a helypénzekből 150 korona, fürdőjegyek árából 628 korona, pásztorjátékok belépőjegyeiből 1620 korona.
Kiadás: Mészáros István árváinak 200 korona, özvegy Janka Ferencnének temetési segély 200 korona. …
A következő években a ménesparancsnokság 1000 koronával, a megbüntetett munkások pedig 284 koronával gyarapították az egylet bevételét, ugyanakkor a majális rendezése 3693 koronát emésztett fel. Végh János fiának gyógykezelésére pedig 310 koronát juttattak.
A bevételek zömét a havonta rendszeresen tartott kaszinói teadélutánok és az úgynevezett tombola-játékok jelentették. Az egyesület elnökasszonya Pettkó-Szandtner Tiborné, a ménesparancsnok felesége, pénztárosa és a jegyzőkönyv vezetője Gróf János, a gazdaság bádogmestere, két számvizsgálója pedig Pintér Béla és Fehér József volt. Neveiket, fáradozásaikat még most is számontartják a külső majorok öreg nyugdíjasai.
1944-be a JÓSZÍV EGYLET pénztárából hét alkalommal folyósítottak segélyt hadiözvegyeknek és árváiknak. Közöttük Körmendi Istvánnénak, Táncos Dávidnének, Böröczki Lászlónénak, Pusztai Istvánnénak, továbbá a Kardos családnak. Akadtak olyanok is, akik azt kérték, hogy nevüket ne említsék a hadiözvegyek sorába. Ők abban reménykedtek, hogy hozzátartozójuk nem halt meg, csak eltűnt és még hazakerül.
Czefernek Jánosné 1944 nyarán gyermeket várt. Részére babakelengye segélyt adott az egyesület.


Dancs József
Bábolnai Fórum, 2003. április


 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz