Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Jégermajori emlékek

„A puszták népe a legjobb államalkotó elem”
Illyés Gyula


Eszmélésem első színhelye 1957-1968 között, gyermekéveim meghatározó állomása Jéger vagy Honvéd major volt. Bábolnához a legközelebb eső külső puszta, négyszög alakú majorság, az akkori 16-os tábla szélén, a Rózsaerdő alatti részen.
Három cselédépületben minden komfortot nélkülöző szoba, konyha, kamra helyiségből álló lakásokban 20 család élt. A déli oldalon 13 lakás, előtte virágos, mögötte kis zöldséges kert, a mögött sufnik voltak a szén a tűzifa tárolására. Itt voltak a baromfi- és nyúlólak is. a nyugati soron 6 lakás, mögötte 2 téglából épült sertésól, egy-egy lakás számára. Mögötte családonként 100 négyszögöl konyhakert volt. Északon állt a borjúnevelő, a karámokkal, majd a szérűskert. Ide tartozott a góré, mázsaház, a kazlak és a betonsilók. A keleti oldalon lóistálló zárta be, továbbá külön lakásban itt élt Szarka József családjával és Horváth Ferenc kanász is.
A hatlakásos ház végén volt a kenyérsütő kemence, ahová az asszonyok beosztották a kenyérsütés idejét. A fűtőanyag a kukorica kóró és a rőzse volt. Itt helyezkedett el a szintén közös füstölő is, ahol a disznóölés után konzerválták a sonkát, szalonnát, kolbászt.
Mindkét lakóépület közepén állt egy vízcsap, ahonnan vödrökkel hordták a vizet a lakók. Ásott kút is volt a disznóólak végén, az ellátás abból történt.
A 19 lakáshoz a házak végében két helyen összesen 4 üléses közös WC volt. Bizony télen-nyáron éjszaka-nappal több tíz métert meg kellett tenni a szükséget érző embereknek.
Az 1900-as évek eleji igazi cselédtelepülések szerkezetére az is emlékeztetett, hogy a hatos ház északi oldalán álló lakásban két szoba volt. Az akkori időben itt laktak az intézők. Gyerekkoromban Sági István, majd Szomor Lajosék éltek itt. Később apám, mint a borjúnevelő brigád vezetője nem tartott igényt erre a privilégiumra.
Mindenki kapott a gazdaságtól 1200 négyszögöl szántóföldet, ahol kukoricát, babot, tököt termeltek. A csöves kukoricát a padláson tárolták, a feljárók az épületek végén voltak. Egy veremsor is volt, ahol a krumplit, zöldségeket tárolták télire.
Közösségi szolgáltatási, szórakozási helyiségek Bábolna közelségének köszönhetően egyáltalán nem voltak. Iskolába, boltokba ügyintézésre a 16-os tábla közepén kb. két kilométert gyalog jártunk a mai Angyal-féle ház magasságában. Templomba id. Szendi néni, az apám és én jártunk. De Szenteste sokan jöttek el az éjféli misére. Egyházadót is többen fizettek.
A major kanásza Csikótelepről jövet hajtotta ki a kondához csapódott jégeri disznókat a szérűskertbe. Ilyenkor az állatok kiengedésére „hajt a kanász disznókat” felkiáltásokkal szólították fel egymást a lakók. A kanász is hangos ostordurrantásokkal jelezte megérkezését.
A téli reggelen felcsapódó tüzek jelezték a disznóvágások idejét, ez ünnepnek számított, sok gyerek ilyenkor nem ment iskolába. Ilyen ünnep volt továbbá a bábolnai búcsú és a tizedikei fizetésnap is. hiába a sok gyermek mellett hamar elfogyott a havi apanázs.
Állami ünnepeink közül május 1-jére és augusztus 20-ra emlékezem úgy, hogy a gazdaság rendezvényeire ünneplőbe öltözve sokan bementek Bábolnára.
Tárkányról járt ide gyümölcsöt árulni az ottani Karvaly család többek között 1-2 forintért kilóját. De a konyhakertben is volt 2-3 gyümölcsfa.
A 20 család békességben, nyugalomban élt általában. Tulajdonuk nem volt, nem volt irigység, nem volt mire. Nem volt lopás, a konyhakertekből, ólból, füstölőből, sehonnan. Egy komolyabb veszekedésre emlékszem, két férfi között csak. Az általában otthon lévő asszonyok csak a gyerekek miatt kitört nézeteltérések miatt kaptak hajba, de rövid időn belül a békesség helyreállt mindkét oldalon.
Mi, gyerekek sokat játszottunk a szérűskertben, vagy, ahogy hívtuk a „szűrűben”. Jókat futballoztunk, akkor volt az Aranycsapat fénykora. Bábolnának köszönhetően is a major nem volt egy szeparált hely egyáltalán. Gyakran jártak belföldi, sőt külföldi vendégek is az akkoriban korszerűnek számító mesterséges borjúnevelőbe. 1957-ben például ott járt J. Cedenbal az akkori mongol pártfőtitkár is. ott tébláboltam a vendégek között, másnap láttam a Népszabadságban –vagy Szabadnépben-, már nem emlékszem pontosan, magamat a nagy vendég mellett. De láttam az 1960-as római olimpia előtt a Széplány nevű versenylovat is Jégerben. Ha az olimpián egy akadályt nem ver le, akkor ott bronzérmes.
Kitágult a világ gyermeki szemeim előtt, amikor a Rózsaerdő végéből láttam a Budapest-Bécs vasútvonal hangyányi szerelvényeit az ácsi-nagyszentjánosi hátárban. A Pipaszár erdőből jól lehetett látni a révkomáromi Szent András templom dupla tornyait. De az már egy másik ország volt.
Így 50 év távlatából visszatekintve –a teljesség igénye nélkül- emlékszem vissza az egykori majorbeliekre: Sebestyén László, Zeke Ferenc, Sárközi István, Horváth Imre, Szarka István, Szarka Mihály, Árvai László, Bátisz György, Ladányi István, Szendi József, Zámbó Lajos, Szabó Antal, Deáki Kálmán, Gerencsér Mihály, Sándorék, Makaró István, Takács József, Szomor Lajos és családjaik.
40 éve költöztünk el Jégerből. Azóta először az idei Gazdanapokon kerestem emlékeket a régi Jégerről. Helyette ízléses, gazdag lakóparkot találtam a Rózsaerdő alatt, a szűrűn is.
Csak egy utcanév, a Jéger utca maradt meg mementónak.
Köszönet érte!


Sárközy Attila Alsóőrs
Bábolnai Fórum 2009. november


 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz