Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Iskolakezdés

Szeptember sokak számára meghozza a várva várt változást az augusztusi uborkaszezon után, és nemcsak a mezőgazdasági munkák sokasodnak meg, hanem elkezdődik egy újabb iskolai év is. sokak örömére, és még többek bánatára.


Ezen sajnálatos vagy örömteli esemény 1868. óta törvényrendelt alapján következik be, minden iskoláskorú gyermek és szülei számára.

Tekintsünk vissza a múltba:
Az 1868. évi népiskolai törvény 30 fő mindennapi tanköteles esetén a községet kötelezte elemi iskola felállítására. Emellett azonban jogosultak voltak az iskolaállításra az állam, a hitfelekezetek, társulatok, illetve megfelelő képesítésű magánszemélyek is. Az állam azokon a területeken igyekezett iskoláit elhelyezni, ahol a kötelezett, illetve a többi jogosított egyike sem tudott iskolát felállítani, vagy ahol –megítélése szerint- nem az állam érdekeivel megegyező népoktatás folyt. Így az állami népiskolák nagy része a fejletlen peremterületeken és a „gyanús” nemzetiségi vidékeken alakult. A tankötelezettek tömegét főként a már működő felekezeti iskoláknak és az új községi elemiknek kellett elhelyezniük.
Az iskola fenntartóinak biztosítania kellett a törvényben megjelölt tantárgyak oktatását, megfelelő nagyságú iskolaépületet és tantermet, az utóbbi bútorokkal és tanszerekkel való ellátását, a fiúk-lányok oktatását lehetőleg elkülönített formában, maximum 80 fős tanulólétszámmal. Kötelességük volt még törvényesen képesített tanító alkalmazása, annak a törvény által előírt minimális javadalmazása, nyugdíjigényének biztosítása. Az elemi iskolák működését helyi iskola-felügyelet (állami iskoláknál gondnokság, községi és felekezeti iskoláknál iskolaszék) és központi (VKM-tanfelügyelet, törvényhatósági közigazgatási) bizottság ellenőrizte.
Az állam 1869 és 1895 között 975 népiskolát hozott létre, ahova a tanköteles tanulóknak csupán 5,4 % járt. Fenntartásuk 19 millió koronába került. A tanulók többsége római katolikus elemibe (39,3 %), illetve községi iskolába (18,6 %) járt. Jelentős volt még a református (11,8 %), az egyesületi (9,3 %) és a görögkeleti (7,9 %) iskolákba járók aránya is. a tantervet az állami és községi iskolák esetében a VKM állapíttatta meg, a felekezetek autonómiával rendelkeztek saját tantervük megalkotásában.
Az 1868. évi törvény a 6 évfolyamos elemi után a tovább nem tanulók számára –és ez a tanulók 95 %-át jelentette- 12-15 éves korig ismétlő iskolai tanulmányokat írt elő.
Ezek után nézzük meg, hogyan is telhetett egy kisiskolás hétköznapja. A kellőképpen fegyelmezett tanuló az elemiben az írás, az olvasás, a fejbeli és írásbeli számolás, a mértékrendszerek és a pénzrendszer ismeretének tudománya mellett megismerkedett a hit- és erkölcstan, a magyar nyelvtan, a helyes beszéd, a földrajz, a természetrajz, természettan alapelemeivel. Ez utóbbi tananyagát –sajátos „helyi tantervként”- a szülők többségének foglalkozására és a vidékre való tekintettel, ahol laknak állították össze. Némi alkotmánytan, mértan, ének és kézimunka egészítette ki a megtanulandók körét. Vidéki iskoláknál nagy szerepet játszott a testgyakorlat, illetve a gazdasági és kertészeti gyakorlatok tantárgya. Ekkor ugyanis lehetőség volt a tanítói lakásokhoz kapcsolódó gazdasági udvar (tehén, sertés, ló, baromfi tartozott általában hozzá) és a tanítói zöldséges kert rendbe tevésére, megművelésére.

Az elemi iskolai tanítás mindennapos eszköze volt a golyós számológép, az iskolai háromlábas állótábla, a mozgatható írott és nyomtatott betűk készlete, földrajzi térképek és földgömb. A gazdagabb iskoláknál szemléltető falikép (természetrajzi ábrák, életképek, mint például „Alföldi gazda udvara”; „Marhavásár”) és természetrajzi, természettani gyűjtemény (bogarak, madarak, ásványok) is voltak.
A tanító tanítványait „nyájassággal szeretete és igazságossága által édesgesse és csatolja magához; velük bánása, figyelmeztetése, sőt feddése is mindig szelíd, rendreutasítása és büntetése nem durva, hanem komoly legyen; kerülje az illetlen kifejezéseket, az indulatoskodást, és a verést” –intette az állami gondnokságokon keresztül az általa fenntartott iskolákat a KVM 1876-ban. A veréssel való fegyelmezés visszaszorítása érdekében a század elején az állami elemi iskolai rendtartás az alábbi büntetéseket javasolja a rendetlenkedő nebulóval szemben:


„a; Szeretettel és komolysággal intés magánosan, azután nyilvánosan.
b; Megpirongatás magánosan, azután nyilvánosan.
c; Padból kiállítás (térdeltetés nélkül).
d; Tanítási óra után bennmarasztalás éheztetés nélkül.
e; Tanítási óra után bennmarasztalás éheztetéssel
(megjegyezvén, hogy a bennmarasztalás csak nappali órákra terjedhet,
és mindenkor csak felügyelet mellett történhetik).
f; A szülőknek szó- vagy írásbeli értesítés.
g; A tanítói testület vagy gondnokság előtt való megintés.
h; Bejelentés a gondnokságnak illetve tanítótestületnek végintézkedés végett.”



A vasdinnyei iskola



A bábolnai általános iskoláról mi, helyi lakosok már elég sokat tudunk. Több könyv és újságcikk is foglalkozott vele.

A hatvanas évektől a vasdinnyei puszták a bábolnai gazdaság szerves részét képezték. 1974-ben Vasdinnyén megszűnik a tanítás, és ettől kezdve az ottani tanulók a Bábolnai iskolába járnak. De nemcsak a gyerekek, hanem a szüleik is, mivel legtöbbjük a gazdaságban dolgozott. Ezeknek a családoknak nagy része itt épített házat Bábolnán, és a nehéz pusztai élet után boldogan költözött a faluba.

Egy kis visszaemlékezés következik a vasdinnyei iskola tanára és diákjai tiszteletére.
Az iskola (Állami Méneskari Népiskola) a Földművelési Minisztérium kezdeményezésére 1873-ban állíttatott fel. Akkor 2 tanáros, 6 osztályos volt. 1940-ben 8 osztályos népiskolává fejlesztik. Fenntartója a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. 1946. március 1-től lett általános iskola.
A nevelők száma 1940-ben 3 fő, 1946-ban 6 fő, 1947-ben 9 főre szaporodott. A Középső-vasdinnyei iskola 1900-ban épült.
Az Alsó-vasdinnyeit 1940-ben hozták létre. 1944-ben magyar, 1945-ben német katonák szálláshelye lett.
És most pillantsunk bele a Vasdinnyepusztai Állami Általános 1947/48. évi költségvetésébe.
Azt hiszem, a többi hasonlóan kis iskola is ilyen költségvetéssel dolgozhatott.

  1. „Napi tisztogatási költségek. Az iskolának 4 tanterme van, még pedig Vasdinnye-középsőmajorban 2 és Vasdinnye-alsómajorban 2. E két major egymástól 1 km távolságra van, tehát 2 szegődményest kell tartanunk. Ezek bére 10 hónapra havi 94-94 Ft-ot számítva 1880 Ft. A szegődményesek után társadalombiztosítási díjjal nem számítottam, mert mindkettő OTBA-tag.
  2. Fűtési költségek: Négy tantermet és egy irodát kell állandóan fűtenünk. Amiknek az össztérfogata 956 légköbméter. E helyiségek 145 napi fűtésére pedig évente 250 q tűzifát kapunk a Földművelésügyi Minisztériumtól és az el is fogyott, mert a 4 tanterem délelőtt-délután fűtve van, havonta egyszer istentiszteletet tartunk, a kályháink rosszak, elavultak, hő veszteségük igen nagy, s azonkívül csak frissvágású fát tudtunk beszerezni, aminek a kalóriaértéke igen kevés. A tűzifát métermázsaként 12,60 Ft-ba kapjuk befuvarozva. A 250 q ára 250X12,60, azaz 3150 Ft. Az árak igazolására csatolom az állami gazdaságok erdészeti intézőségének hivatalos bizonylatát.
  3. Egyéb költségek:

• a; Írószerek évi szükséglete és költsége:
200 ív fog. papír
50 ív fehér sima papír
50 ív fehér vonalas papír
400 db levélboríték
1 l tinta
6 doboz kréta
 0.14 Ft
0,16 Ft
0.16 Ft
0,06 Ft

12,00 Ft
 28 Ft
8 Ft
8 Ft
24 Ft
22 Ft
72 Ft
  Összesen: 162 Ft
• b; Hiányzó nyomtatványokra (fizetési jegyzékek, kölcsönkönyvtári és beiskolázási nyomtatványok stb.) 60 Ft

• c; Takarítási eszközökre:
10 cirokseprő
3 portörlő
4 gyökérkefe
5,00 Ft
6,00 Ft
3, 00 Ft
60 Ft
18 Ft
12 Ft
  Összesen: 80 Ft
• d; Időközi nagytakarítás:
1q mész fuvarral
6 napszámos

12,00 Ft
40 Ft
72 Ft
  Összesen: 112 Ft
• e; Kisebb javítások, pótlások: (villanyégők, áramdíjak, javítások stb.) 200 Ft

Összesen: 614 Ft

Ezek után jöjjön egy kis történelem, Fényes Elek tollából. (Komárom vármegye 1848.
A Magyar birodalom statisztikai geographiai és történeti tekintetben részletes és kimerítő leírása)


Kis- és Nagy-Vasdinnye

Kis- és Nagy-vasdinnye összeolvadt puszta Komárom, most Esztergom vármegyében. Ölbő, Tárkány, Csep, Apáti, Ászár és Tarcspuszta által környezve. Kiterjedése 4139 hold, melyből 2193 hold 150 négyszögöl szántó, 743 hold rét, 948 hold 450 négyszögöl gyeplegelő, 82 hold 900 négyszögöl szőlő, 171 hold 900 négyszögöl utak, mocsarak, belsőtelek. Minden majorsági föld, s jelenleg alsó, felső, s középső majorra oszlik.
A felső rész földe róna és fekete homok úgy, hogy itt a repcetermesztés is űzetik, s a gazdag tarlókat s repcevetéseket kövér túzokok látogatják. Az alsóbbaké inkább sárga homok. A puszta néhol fasorokkal oszlatik táblákra. Van itt szederfatenyésztés, már öt év óta selyemhernyó tenyésztéssel is összekötve, mely 1847-ben 20 ezer db fával, 8 font gombolyított selymet jövedelmezett. A dohánytermesztés kevéssé űzetik. A juhtenyésztésen kívül 80-100 darabból álló magyar gulya. Van két tava, mocsaraiban nádas, a két tón keresztül foly egy ér, ezen a felső-Vasdinnyei tónál malom van.
Lakosok száma 180 r.kath, 7 zsidó. Van itt egy igen díszesen épült kisdedóvó-intézet, hol az uradalomtól fizetett tanító alatt 40-re menő cselédségi gyermekek taníttatnak.
Az itt levő gazdaságot, mely takarmányos váltó rendszerrel űzetik, egy itt lakó uradalmi kasznár segédével együtt kezeli, és a puszta szükséges kézművesekkel is el van látva.
Fő ura gróf Batthyány Kázmér kisbéri uradalmához tartozván.

KATT a képre, hogy nagyobb legyen

 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz