Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

A bábolnai református templom


A bábolnai protestáns templom történetéből, egy nagyszerű ember emlékezetére.
Vitéz Pettkó Szandtner Tibort, a bábolnai ménes parancsnokát 1933. június hó 16-án nevezték ki a bábolnai protestáns katonai egyházközség gondnokává. 1920. szeptember hó 1-jén helyezték a bábolnai m. kir. állami ménes állományába a menekült nyitrai, felosztás előtt álló méntelepről. Megdöbbenve látta, hogy itt a honvédség protestáns tagjai, valamint az állami ménesbirtok polgárai, alkalmazottai, iparosai, cselédei, semminemű lelki gondozásban nem részesülnek. Néhai Kemény Géza akkori evangélikus jószág-főigazgatóval, hogy ezen a szomorú állapoton segítsenek, olyképpen határoztak, hogy meg fogják alapítani a bőnyi ág. hitv. evangélikus egyházhoz tartozó bábolnai református fiókegyházat . Ezt a tervet még ebben az évben (1920) meg is valósították. Az anyaegyházak lelkészei jó szívvel, önzetlenül és készséggel vállalták az itteni fiókegyháznak lelki gondozását, és úgy állapodtak meg, hogy a hó első vasárnapján református, a hó utolsó vasárnapján evangélikus istentiszteletet fognak tartani. A lelkészek elhozatala végett a ménes és a ménesbirtok közösen állít kocsikat, az istentisztelet helyéül a ménesintézeti iskola egyik tantermét jelölték ki. Hanem az iskolaterem csak üggyel-bajjal felelt meg kis padjaival az istentisztelet megtartására. Szandtner Tibor elhatározta, hogy egy közös protestáns templom építését fogja a ménesbirtok anyagi segítségével megkezdeni. Sajnos a ménesbirtok főigazgatósága teljesen elzárkózott a segítség adásától úgy, hogy a két kis fiókegyház teljesen magára maradt. Miután ezek a fiókegyházak katonákból, tisztviselőkből és cselédségből, vagyis mind csak állami alkalmazottakból álltak, közadakozásra hívta fel őket. Csodálattal kellett látnia, mint a templomépítő bizottság elnöke és pénztárosa, hogy a legszegényebb béresasszonyok is milyen lelkesedéssel, szeretettel, protestáns öntudattal telve hozták el összekuporgatott filléreiket e szent célra. Így aztán - hogy az akkori inflációs világban a pénzük el ne értéktelenedjen - a befolyt pénzen 12 vagon követ, 1 vagon meszet vásárolt. A meszet, hogy el ne romoljon, a ménesbirtoknak adta át nyugtára kölcsön, hogy majdan az építkezés megkezdésekor friss mész álljon rendelkezésükre. A belügyminiszterhez benyújtott kérvényük, amelyben országos gyűjtés engedélyezését kérték, kedvezően intéződött el. De sajnos a gyűjtés nem hozta meg a remélt eredményt, de hálával vették a legkisebb adományt is. Kaptak kérésükre a Beadványalapból, az evangélikus gyámintézettől, a szombathelyi protestáns nőegylettől, Kapi, Raffay, Kis püspök uraktól kisebb-nagyobb összegeket, a Tatai Kőszénbánya Rt. vezérigazgatójától kettő vagon követ, a Dunaalmási Kőbánya Rt.-től kettő vagon követ ajándékul. Szandtner Tibor a templom építését meg akarta kezdeni, de a ménesbirtok főigazgatósága nem engedélyezte az építkezést, arra hivatkozva, hogy a templom megépítése után majd bizonyára protestáns lelkészeket fognak kérni. Márpedig a birtokot amúgy is erősen terheli a róm. kat. plébánia fenntartása, és újabb terhet nem hajlandó vállalni. Ezt az utasítást Szandtner Tibor megfellebbezte, amelyre az építkezés engedélyezését kilátásba helyezték, ha mindkét fiókegyház kötelezvényt állít ki, hogy soha az uradalomtól protestáns lelkészt nem fog kérni, hanem azt a fiókegyháznak kell magának saját anyagi erejéből elvégeznie, és sem erre, sem az építéshez uradalmi fogatot, vagy más segítséget. Így aztán mást nem tehettek, mint a kötelezvényt aláírva a ménesbirtok főigazgatóságához felterjesztették. Ezen munka közepette jött meg 1926-ban a parancs, ami Vitéz Pettkó Szandtner Tibort a pusztaszentkirályi új méncsikótelep berendezésére és felállítására vezényli. A megkezdett munkát hű munkatársának Antal László jószágfelügyelőnek, a ref. fiókegyház gondnokának adta át. Aki a templomépítő bizottság pénzét olyan gonddal, körültekintéssel forgatta, hol gabonában, hol takarékpénztárakban, hogy az a nehéz gazdasági viszonyok dacára nem kisebbedett, hanem inkább gyarapodott. 1932-ben hat évi távollét után a vezénylése megszűnt, és a Kormányzó Úr Őfőméltósága újra a Bábolnai ménes parancsnokságával bízta meg.

Böröcz Ferenc
Bábolna



 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz