Üdvözlet

Felhasználói név:
Jelszó:

Adatok megjegyzése
Bejelentkezés / regisztráció:

[ ]
[ ]

Véletlen képek



Közelgő Események

Nincs közelgő esemény

Találkozzunk a Facebookon!

Elfelejtett ősök 4.

Előjáróban szeretném egy érdekes összefüggéssel kezdeni az Elfelejtett ősök című összeállítást.
Az anyag gyűjtése során bontakozott ki ez az érdekes párhuzam. Mi lenne, ha nem írnám le az illető nevét? Mi lenne, ha nem írnék dátumot?
Csak egyszerűen leírnám az adott személy monogramját és felsorolnám azon cselekedeteit, amivel beírta nevét Bábolna történelmébe.
Ez a monogram a következő: B. R: és egy ilyen monogram mellett egy fejlődő, szépülő település leírása jelenik meg, mindenkiben ugyanazt a gondolatot ébreszti: A Burgert!
Csakhogy B. R. és B. R. tevékenysége közt több mint száz esztendő telt el. Remélem, a következő B. R. nem száz év múlva jön Bábolnára!
Ezen kis kitérő után lássuk, kit is rejt ez a monogram. Lovag Brudermann Rudolf (Rezső) (1810-1889) vezérőrnagyot, Bábolna ménesparancsnokát- (1852-1860)
A Rezsőt azért tettem zárójelbe, mert a fellelhető dokumentumokban szerepel így, és szerepel Rudolfként is. A legbiztosabb forrásnak a síremléke látszik, és ezen Rudolfként szerepel.
Neve először 1856-ban jelenik meg Bábolna történelem könyvének lapjain. 1856. október 11-én Bécsből indul a negyedik lóvásárlási expedíció, melynek ő a vezetője. 1857. július 22-én szerencsésen visszaérkeznek Triesztbe. Innen a lovakat lábon Prestanekbe (ma Szlovénia területén található) hajtják, ahol 1857. július 28-án megtekinti a 16 mén, 50 kanca és 14 vemhes kancából álló kis ménest a császár Ferenc József császár is.
Ebből a kis ménesből 1857. augusztus 3-án az ácsi vasútállomásra érkezett 14 mén és 32 kanca. Innen lábon Bábolnára jöttek. A sikeres expedíció után 1857 júliusában kinevezik a bábolnai ménes parancsnokává.
Brudermann ezredes rendkívüli energiával és kiváló szervezőkészséggel fogott hozzá Bábolna rendezéséhez. Két elődjének Eckert József alezredesnek és Christian Josch ezredesnek sem kiválasztása sem tevékenysége nem bizonyult túl szerencsésnek, s ennek következtében rengeteg volt a tennivaló. Legjobb, ha erről magát Brudermann alezredest szólaltatjuk meg.

„… amikor 1857 októberében átvettem a ménes vezetését, már két hónapja az új szálastakarmányt etették. Ez azt bizonyítja, hogy a ménesnek nem volt semmilyen takarmánytartaléka. Azóta saját erőfeszítéseim és a gazdasági igazgató fáradozása is arra irányult, hogy ezt az elgondolkodtató hiányt megszüntessük, egyrészt takarmánynövények termesztésével, másrészt az elhasznált rétek javításával.
Egy további, igen-igen érezhető kellemetlenség volt az, hogy az ácsi vasútállomáshoz vezető út, de a ménesudvart körülvevő összes út siralmas állapotban volt, annyira, hogy a kocsi állandóan elakadt.
Én ezért ezeket az összekötő utakat még 1857 őszén oldalárokkal, levezetőcsatornákkal láttam el, és erősen felszórattam kaviccsal.
1858 nyarán ezenkívül egy jó utat építettem a ménesudvartól Csömörház mellett Tárkány irányában egészen a birtok határáig. Ez az út Karabukáig készen is lett. Az ezenkívül épített utak sorából említést érdemel: az oldalárokkal és fasorral szegélyezett út, mely a hasonló módon kiépített, Lobkowitz-erdőbe vezető út. 1857/58-ban összesen 900 ezer facsemete elültetésére került sor, részben a Lobkowitz-erdőben, részben Karabukán, részben az utakat szegélyező fasorokban, részben más fasorokban.
A parancsnok egészen elhanyagolt kertjeiben 300 gyümölcsfát ültettem, a saját költségemre telepített csikós-kertben 400 gyümölcsfát ültettem, és az egész ménes körül fekvő parkot felújíttattam.
A fiatal mének számára 1857-ben négy, 1858-ban pedig hét füves karámot létesítettem. Mindez működésemnek mindjárt az elején elég tennivalót adott.
A korábbi vezetés egyszerűen túlságosan elkényelmesedett. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy rögtön a ménes vezetésének átvétele után feltűnt, milyen hatalmas igaerőt vettek igénybe, hogy a szükséges gabonát a Duna malmaiba, legközelebb Gönyűre szállítsák. Ezért első gondolatom az volt, hogy ennek a pazarló gazdálkodásnak véget vetek. Ezért a Fő-Pótlovazási Parancsnoksághoz fordultam kérésemmel, miszerint egy gőzgépet, egy cséplőgépet és egy malmot szerezhessek be. Ezt a kérést elfogadták, és azóta az egész szükséges lisztmennyiség a ménesen belül készül.”


Mindezek igazolják, hogy Brudermann ezredes nemcsak lovasként, lóismerőként volt kiváló, hanem ménesvezetőként is maradandót alkotott. Csak, mint érdekességet említem meg a Fő-Pótlovazási főparancsnok nem más, mint herceg Josef Lobkowitz, akinek emlékét a mai napig őrzi a róla elnevezett erdő.

A másik figyelemre méltó esemény a Brudermann-expedícióval érkezett Magyarországra, Bábolnára, Nagel az arab kisfiú, aki később Fadlallah el Hedad Mihály néven híres bábolnai ménesparancsnok lett.
Ez a két híres ménesparancsnok most egymás mellett alussza örök álmát a régi temetőben.
Befejezésül álljon itt egy rövid életrajzi leírás a ménesparancsnokról.
Lovag Brudermann Rudolf (Rezső) 1810. október 10. -1889. január 31. Budapest
1856. október 11-én az ő vezetésével indul a negyedik lóvásárlási expedíció. 1857 júliusában nevezik ki Bábolna ménesparancsnokává.
1857.augusztus 7-én megkapja a Lipót-rend lovagkeresztjét.
1860. június 21-én vezérőrnaggyá léptetik elő és áthelyezik a cs. k. Ménesfelügyelőséghez. Itt 1865. október 10-ig szolgált, majd saját kérésére nyugállományba vonult, 1889. január 31-én, Budapesten halt meg.


Pusztai József
A Bábolnai Fórum melléklete Hagyományőrző, II. évf. 1. szám
2002. március


 

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezned. Jelentkezz be, vagy kattints ide a regisztrációhoz